„Ószeminárium” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Egyházi oktatás kategória hozzáadva (a HotCattel)
12. sor: 12. sor:
[[Kép:Esztergom-seminary-inside.JPG|bélyegkép|200px|jobbra|Belső udvar]]
[[Kép:Esztergom-seminary-inside.JPG|bélyegkép|200px|jobbra|Belső udvar]]


A török hódítás elől 1530-ban [[Nagyszombat]]ra menekült az [[esztergomi érsekség]]. Ott alapította [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] [[esztergomi érsek]] az első magyar szemináriumot [[1566]]. május 19-én. Az alapító okirat az Ószeminárium folyosóján, egy vitrinben van kiállítva olyan oklevelekkel, és iratokkal együtt, amelyek többek között, [[Pázmány Péter]], vagy [[I. Mátyás|Mátyás király]] kézjegyével vannak ellátva. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy [[Víziváros (Esztergom)|Vízivárosi]] kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés [[1820]]-ban indult meg. Első építője [[Packh János]], építtetője pedig [[Rudnay Sándor]] prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a [[sötétkapu]]val. a munkákat helyi építőmesterek végezték. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szeminárium csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak [[1861]]-ben folytatódott [[Hild József]] vezetésével, és valószínűleg [[Prokopp János]] érseki uradalmi mérnök közreműködésével. A több éves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül [[1865]]. [[október 8.|október 8-án]] nyitották meg a ''Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet''. Becslések szerint 1861 és 1865 között az építkezés 300 000 forintba került. 1861-ben Hild még 250 000-re becsülte az épület befejezésének teljes összegét.
A török hódítás elől 1530-ban [[Nagyszombat]]ra menekült az [[esztergomi érsekség]]. Ott alapította [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] [[esztergomi érsek]] az első magyar szemináriumot [[1566]]. május 19-én. Az alapító okirat az Ószeminárium folyosóján, egy vitrinben van kiállítva olyan oklevelekkel, és iratokkal együtt, amelyek többek között, [[Pázmány Péter]], vagy [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] kézjegyével vannak ellátva. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy [[Víziváros (Esztergom)|Vízivárosi]] kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés [[1820]]-ban indult meg. Első építője [[Packh János]], építtetője pedig [[Rudnay Sándor]] prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a [[sötétkapu]]val. a munkákat helyi építőmesterek végezték. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szeminárium csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak [[1861]]-ben folytatódott [[Hild József]] vezetésével, és valószínűleg [[Prokopp János]] érseki uradalmi mérnök közreműködésével. A több éves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül [[1865]]. [[október 8.|október 8-án]] nyitották meg a ''Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet''. Becslések szerint 1861 és 1865 között az építkezés 300 000 forintba került. 1861-ben Hild még 250 000-re becsülte az épület befejezésének teljes összegét.


Az épületbe költözött papneveldében a [[Esztergomi érsekség|főegyházmegye]] növendékein kívül [[Nagyvárad]]ról, [[Munkács]]ról, [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]ről, [[Nyitra (település)|Nyitráról]] és [[Bosznia|Boszniából]] is tanultak. Számuk elérte a kétszázat. A [[második világháború]] alatt katonai menedéknek használták. Államosítása után, 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd [[1955]]-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az [[1956-os forradalom]] esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt.(Lásd az [[Esztergom története#Az 1956-os forradalom|Esztergom története]] szócikket) Az épületet egészen [[1990]]. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház [[1993]]-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek. 2002 és 2009 között a [[Mindszenty Emlékhely]] működött az emeleten, ami később a bazilikába költözött át. A felújításra közel 3 milliárd forintot fordított az Esztergom – budapesti főegyházmegye, ebből 755 millió forintot az Esztergomi Hittudományi Főiskola vezette felsőoktatási konzorcium (tagjai: PPKE, VJRKTF) által megvalósított HEFOP 4.1.2 felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési projekt tett ki. A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot [[Erdő Péter]] újra felszentelte. A ceremóniát megelőző szentmisén [[Scitovszky János]] prímás miseruháját és [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] pásztorbotját viselte, amit máskor a [[Keresztény Múzeum]]ban őriznek. A jubileumi ünnepségre [[Sólyom László]], köztársasági elnököt, és több politikust is meghívtak. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve ''Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ'' lett. A felújítások után kutatási központ, az [[Esztergomi Hittudományi Főiskola]], egy konferencia központ, az [[Esztergomi Főkáptalan Levéltára|Érseki Levéltár]], [[Főszékesegyházi Könyvtár|Érseki Könyvtár]], a [[Keresztény Múzeum]], a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola (a mai [[Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar]]) valamint a [[PPKE BTK]] Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja kaptak helyet a hatalmas épületben.
Az épületbe költözött papneveldében a [[Esztergomi érsekség|főegyházmegye]] növendékein kívül [[Nagyvárad]]ról, [[Munkács]]ról, [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]ről, [[Nyitra (település)|Nyitráról]] és [[Bosznia|Boszniából]] is tanultak. Számuk elérte a kétszázat. A [[második világháború]] alatt katonai menedéknek használták. Államosítása után, 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd [[1955]]-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az [[1956-os forradalom]] esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt.(Lásd az [[Esztergom története#Az 1956-os forradalom|Esztergom története]] szócikket) Az épületet egészen [[1990]]. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház [[1993]]-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek. 2002 és 2009 között a [[Mindszenty Emlékhely]] működött az emeleten, ami később a bazilikába költözött át. A felújításra közel 3 milliárd forintot fordított az Esztergom – budapesti főegyházmegye, ebből 755 millió forintot az Esztergomi Hittudományi Főiskola vezette felsőoktatási konzorcium (tagjai: PPKE, VJRKTF) által megvalósított HEFOP 4.1.2 felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési projekt tett ki. A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot [[Erdő Péter]] újra felszentelte. A ceremóniát megelőző szentmisén [[Scitovszky János]] prímás miseruháját és [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] pásztorbotját viselte, amit máskor a [[Keresztény Múzeum]]ban őriznek. A jubileumi ünnepségre [[Sólyom László]], köztársasági elnököt, és több politikust is meghívtak. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve ''Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ'' lett. A felújítások után kutatási központ, az [[Esztergomi Hittudományi Főiskola]], egy konferencia központ, az [[Esztergomi Főkáptalan Levéltára|Érseki Levéltár]], [[Főszékesegyházi Könyvtár|Érseki Könyvtár]], a [[Keresztény Múzeum]], a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola (a mai [[Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar]]) valamint a [[PPKE BTK]] Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja kaptak helyet a hatalmas épületben.

A lap 2013. február 26., 19:35-kori változata

A déli homlokzat

Az Ószeminárium, Nagyszeminárium vagy Szent Adalbert Központ az esztergomi bazilika szomszédságában a Várhegy tövében áll, a Szent István tér északi oldalán. Az épületben eredetileg papnevelő intézet működött, ami 1865. október 8-án nyitotta meg kapuit.

Leírása

Az északi homlokzat

Az ószeminárium több, mint 80 méter hosszú, az északi és déli homlokzata közti szintkülönbség 10 méter, amit egy kétszintes alépítmény egyenlít ki. Érdekessége, hogy a déli - bazilikára néző - homlokzata klasszicista, míg északi homlokzata romantikus stílusban készült. A déli homlokzaton, – a főbejárat felett olvasható – felirat: Pietati et Scientiis. A bejárat két oldalán, fülkékben Szelepcsényi György és Oláh Miklós érsekek szobrai állnak. Teljes alapterülete 2 hektár[1], hasznos területe 12 000 négyzetméter. Ez volt a Dunántúl legnagyobb középülete.[2] Átlagos belmagassága 4,5 méter. A második emeletet közvetlenül meg lehet közelíteni a Várhegyről is az öntöttvasból készült, úgynevezett Sóhajok hídján. Nevét onnan kapta, hogy hajdani szigorúságáról híres intézmény leendő papjai belépés előtt még egy nagyot sóhajtottak. Így aztán az esztergomiak a hidat – valószínű a velencei minta alapján – elnevezték Sóhajok hídjának.

Története

A könyvtár olvasóterme
Az északi homlokzat
Belső udvar

A török hódítás elől 1530-ban Nagyszombatra menekült az esztergomi érsekség. Ott alapította Oláh Miklós esztergomi érsek az első magyar szemináriumot 1566. május 19-én. Az alapító okirat az Ószeminárium folyosóján, egy vitrinben van kiállítva olyan oklevelekkel, és iratokkal együtt, amelyek többek között, Pázmány Péter, vagy Mátyás király kézjegyével vannak ellátva. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy Vízivárosi kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés 1820-ban indult meg. Első építője Packh János, építtetője pedig Rudnay Sándor prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a sötétkapuval. a munkákat helyi építőmesterek végezték. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szeminárium csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak 1861-ben folytatódott Hild József vezetésével, és valószínűleg Prokopp János érseki uradalmi mérnök közreműködésével. A több éves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül 1865. október 8-án nyitották meg a Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet. Becslések szerint 1861 és 1865 között az építkezés 300 000 forintba került. 1861-ben Hild még 250 000-re becsülte az épület befejezésének teljes összegét.

Az épületbe költözött papneveldében a főegyházmegye növendékein kívül Nagyváradról, Munkácsról, Eperjesről, Nyitráról és Boszniából is tanultak. Számuk elérte a kétszázat. A második világháború alatt katonai menedéknek használták. Államosítása után, 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd 1955-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az 1956-os forradalom esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt.(Lásd az Esztergom története szócikket) Az épületet egészen 1990. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház 1993-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek. 2002 és 2009 között a Mindszenty Emlékhely működött az emeleten, ami később a bazilikába költözött át. A felújításra közel 3 milliárd forintot fordított az Esztergom – budapesti főegyházmegye, ebből 755 millió forintot az Esztergomi Hittudományi Főiskola vezette felsőoktatási konzorcium (tagjai: PPKE, VJRKTF) által megvalósított HEFOP 4.1.2 felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési projekt tett ki. A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot Erdő Péter újra felszentelte. A ceremóniát megelőző szentmisén Scitovszky János prímás miseruháját és Oláh Miklós pásztorbotját viselte, amit máskor a Keresztény Múzeumban őriznek. A jubileumi ünnepségre Sólyom László, köztársasági elnököt, és több politikust is meghívtak. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ lett. A felújítások után kutatási központ, az Esztergomi Hittudományi Főiskola, egy konferencia központ, az Érseki Levéltár, Érseki Könyvtár, a Keresztény Múzeum, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola (a mai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar) valamint a PPKE BTK Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja kaptak helyet a hatalmas épületben.

Hivatkozások

  1. Gyarapodás Programja 86. o.
  2. MR1 Kossuth Rádió, Esti séta, 2010. szeptember 12.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Seminary of Esztergom
A Wikimédia Commons tartalmaz Ószeminárium témájú médiaállományokat.

Források

  • Sapientia aedificavit sibi domum – Papképzés Esztergom városában (2006)

é. sz. 47° 48′ 02″, k. h. 18° 44′ 14″