„Vaudeville (műfaj)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
új lap |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
A 18. század második felében a szó új jelentést kapott: ekkor azokat a felvonászáró dalokat nevezték így, amelyekben az egyes strófákat a szereplők szólóban énekelték, majd az egészet közösen, kórusba előadott refrénnel zárták le. |
A 18. század második felében a szó új jelentést kapott: ekkor azokat a felvonászáró dalokat nevezték így, amelyekben az egyes strófákat a szereplők szólóban énekelték, majd az egészet közösen, kórusba előadott refrénnel zárták le. |
||
A ''vaudeville'' elnevezés egy magyarázat szerint a ''Vire''-ből származó normandiai költő, Basselin szatirikus költeményeinek neve volt. Egy másik feltételezés: ''vaulx (vagy voix) de ville'' vagyis: a város hangja. De ez lett a neve a 16. század második felében a francia [[sanzon|chanson]] egy bizonyos típusának is. |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2013. február 26., 13:00-kori változata
A vaudeville eredetileg jellegzetesen párizsi, utcai dal volt, és a zömmel itáliai komédiások előszeretettel építették be ezeket a dalocskákat rögtönzéses játékaikba. A népszerű dalokat 1700 körül kezdték színpadi művekké szervezni — ezek cselekménye a mai zenés játékokéhoz hasonlóan laza volt; jobbára csak a dalok egységes keretbe fűzésére szolgált. Ezeket a vaudeville-eket (más műfajokkal együtt) a francia vígopera, az opéra comique előzményeinek tekintik.
A 18. század második felében a szó új jelentést kapott: ekkor azokat a felvonászáró dalokat nevezték így, amelyekben az egyes strófákat a szereplők szólóban énekelték, majd az egészet közösen, kórusba előadott refrénnel zárták le.
A vaudeville elnevezés egy magyarázat szerint a Vire-ből származó normandiai költő, Basselin szatirikus költeményeinek neve volt. Egy másik feltételezés: vaulx (vagy voix) de ville vagyis: a város hangja. De ez lett a neve a 16. század második felében a francia chanson egy bizonyos típusának is.
Források
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 283–284. o. ISBN 963-9257-19-2