„Lemuralia” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Kat. |
a ===Továbbélő hagyomány=== |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
==Szokások== |
==Szokások== |
||
Ovidius leírja, hogy az ünnep során azzal igyekeznek kibékíteni a kísérteteket, avagy elűzni őket, hogy [[mezítláb]] járnak és fekete babot dobnak át a válluk felett éjszaka. A háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: ''„E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.”'' A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: ''„Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.”'' |
Ovidius leírja, hogy az ünnep során azzal igyekeznek kibékíteni a kísérteteket, avagy elűzni őket, hogy [[mezítláb]] járnak és fekete babot dobnak át a válluk felett éjszaka. A háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: ''„E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.”'' A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: ''„Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.”'' |
||
===Továbbélő hagyomány=== |
|||
Már Ovidius megemlíti azt a hagyományt, hogy májusban nem szabad házasodni, mert akkor van a Lemuralia ünnep, ami rossz ómen volna a házasulandókra nézve. Ezt írja: |
|||
:''„Férjhez az ünnepeken nem megy sem a lány, sem az özvegy,'' |
|||
:''mert, aki férjhez megy, mind rövid életű lesz.'' |
|||
:''Éppen ezért mondják, ha becsülöd a példabeszédet:'' |
|||
:''mind májusban megy férjhez a csúnya leány.”'' |
|||
:(Ovidius: Fasti, V. 487-490. Gaál László fordítása) |
|||
Erről szól a római közmondás is: ''Mense Maio malae nubent'' („Rosszul házasodik, aki májusban házasodik”.) A hagyomány, hogy májusban nem szokás házasodni, jóval túlélte a római birodalmat és vallást, erről tanuskodik az az angol közmondás is, amely szerint a májusi házasságok balszerencsések. [http://kant.popofon.hu/rtf/Tylor-Animizmus.RTF] |
|||
[[Kategória:Római kultusz]] |
[[Kategória:Római kultusz]] |
A lap 2007. február 23., 18:10-kori változata
A Lemuralia vagy Limuria a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek a során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból.
Az undorítónak és rosszindulatónak tartott, nyugvást nem lelő halottakat (latinul larvae vagy lemures) babáldozattal engesztelték ki. A rítus napjaiban a Vesta-szüzek az évszak első búzakalászaiból szent sós süteményt (mola salsa) készítettek.
Az ünnep ideje
A Juliánus-naptár szerint a Lemuralia három napja május 9, 11 és 13 volt. A mítosz szerint az ünnepet a városalapító Romulus indította el, hogy kibékítse meggyilkolt testvére, Remus szellemét (Ovidius: Fasti, 473ff).
Szokások
Ovidius leírja, hogy az ünnep során azzal igyekeznek kibékíteni a kísérteteket, avagy elűzni őket, hogy mezítláb járnak és fekete babot dobnak át a válluk felett éjszaka. A háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: „E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.” A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: „Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.”
Továbbélő hagyomány
Már Ovidius megemlíti azt a hagyományt, hogy májusban nem szabad házasodni, mert akkor van a Lemuralia ünnep, ami rossz ómen volna a házasulandókra nézve. Ezt írja:
- „Férjhez az ünnepeken nem megy sem a lány, sem az özvegy,
- mert, aki férjhez megy, mind rövid életű lesz.
- Éppen ezért mondják, ha becsülöd a példabeszédet:
- mind májusban megy férjhez a csúnya leány.”
- (Ovidius: Fasti, V. 487-490. Gaál László fordítása)
Erről szól a római közmondás is: Mense Maio malae nubent („Rosszul házasodik, aki májusban házasodik”.) A hagyomány, hogy májusban nem szokás házasodni, jóval túlélte a római birodalmat és vallást, erről tanuskodik az az angol közmondás is, amely szerint a májusi házasságok balszerencsések. [1]