„Vásárhelyi találkozó” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
A Vásárhelyi Találkozót megelőző eszmecsere elindítója s a későbbi találkozó főszereplője [[Tamási Áron]] volt, aki ''Cselekvő erdélyi ifjúság'' című cikksorozatában ([[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]], [[1936]]. [[április 5.]] – [[április 12.]]) – egy [[Balogh Edgár]] által még 1935 őszén az Ady Endre Társaság nevében nyilvánosságra hozott körlevelére is reagálva – számba vette az erdélyi magyar ifjúság különböző akkori táborait: az [[Erdélyi Fiatalok]]at, a „népvalóság” hirdetőit, a „Hitel új magyarjait”. Cikksorozatát előzményként a *Tizenegyektől indítva, zárócikkének ezt a címet adta: „Közös a munka és a cél”, majd kimondta: „Végső következtetés gyanánt tehát nem tudok más utat ajánlani az épülő jövő felé, mint az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a [[Hitel (politikai folyóirat)|Hitelben]] hirdetett újraértékelésnek és a baloldal szocializmusának összefogását. Kiderül, hogy a népmentő cél valamennyiöknél közös, és abban is megegyeznek, hogy [[Erdély]]ben a [[magyarok|magyar]] műveltségváltásnak meg kell történnie. Közös a harc is az öröklött és a ma is működő szellem ellen, amelyet immár nyíltan is meg kell vívni, betűk és cselekedetek útján. Közös a törhetetlen és céltudatos törekvés is, hogy az erdélyi magyar nép megmentésére kell sietni, és ezt a tömeget minél előbb gazdasági és szellemi életünk tengelyévé kell tenni” ([[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] [[1936]]. [[április 12.]]).
 
A cikksorozatra a baloldali tábor részéről Balogh Edgár (''Tévelygő fiatalok.'' Magyar Élet, 1936. 73–95; uő: ''Tamási Áron és a cselekvő erdélyi ifjúság.'' [[Korunk]], 1936/5. 461–464), az Erdélyi Fiatalok részéről [[László Dezső (egyházi író)|László Dezső]] (''Cselekvő erdélyi ifjúság.'' [[Erdélyi Fiatalok]], [[1936]]. tavaszi szám, 1–5.) és [[Jancsó Béla]] (''Levél Tamási Áronhoz a cselekvő erdélyi magyar ifjúságról.'' Brassói Lapok, 1936. május 17.) válaszolt, majd a [[Független Újság]] kínált alkalmat ''Fiatal magyarok Tavaszi Találkozója elé'' címmel indított ankétja keretében, szélesebb körben a Tamási Áron felvetette problémák körüli eszmecserére (1937. március 27. – május 23.). Ebben az ankétban többek között Venczel József, Nagy István, [[Bányai László]], [[Jordáky Lajos]], [[Dsida Jenő]], Balogh Edgár, [[Szabédi László]], [[Kovács Katona Jenő]], [[Vita Zsigmond]], Kováts József, [[Szemlér Ferenc]] és [[Méliusz József]] szólalt meg, a végén pedig Tamási Áron foglalta össze a vita addigi eredményeit (''Mind magyarok vagyunk.'' [[Független Újság]], 1937. május 29.) és fogalmazta újra azokat az alapelveket, amelyek már korábbi cikksorozatából is kirajzolódtak, sarkítva egyben a fiatal nemzedékre váró felelősséget is: ''„Nemzedék és nemzedék között – írta – nincs véleménykülönbség abban, hogy amiért a legtöbbet kell szenvednünk és tűrnünk, abban van egyetlen megtartó erőnk is: magyar mivoltunkban.”'' Majd alább: ''„Nehéz idők járnak ránk, de ha a test nyugalmasabban és békésebben is élhetne máshol, a szív és a lélek csak itt élhet úgy, hogy halálos bűnbánat ne legyen belőle. Nem csak itt kell maradni, hanem az uralkodó nemzettől átvenni a hősi emberi harcot, amelyet neki a művelődésteremtő anyanyelv jogáért és bárkinek emberi jogaiért folytatnia kéne.”''
 
A „tavaszi találkozó” előkészületei 1937 nyarán is folytatódtak: megválasztották az ifjúsági parlament előkészítő bizottságát (tagjai: Tamási Áron, Nagy István, [[Asztalos Sándor (jogász)|Asztalos Sándor]], Petrovay Tibor, Vita Sándor, valamint a Vásárhelyi Találkozóról végül is távol maradt Jordáky Lajos), amely a [[Hitel (politikai folyóirat)|Hitel]] akkori szerkesztőségében: [[Szász István]] agrármérnöknek, az [[Erdélyi Gazdasági Egyesület|EMGE]] későbbi alelnökének kolozsvári házában folytatta megbeszéléseit. A kiegyenlítődés helyett azonban egyelőre inkább az ellentétek sarkítódtak. Augusztus végén jelent meg, ismét Tamási Áron tollából „az előkészítő bizottság jelentése az eddig végzett munkáról” (''Másfél évi munka után…'' Brassói Lapok, 1937. augusztus 23.), s erre válaszul az Erdélyi Fiataloknak az a nyilatkozata (Erdélyi Fiatalok, 1937/3. 15–18), amelyben elhatárolták magukat ''„a közeli világmegváltást hirdető fiatal marxistáktól”'', akik „az ifjúsági életben diktatúrára törekednek”, másfelől a Hiteltől, amelynek tagjai ''„tudományos, nemzetpolitikai, irodalmi és ifjúsági síkon mind olyan munkát kezdtek, amelyet e területen mások már régóta végeztek”'', s kifogásolták azt is, hogy a készülő találkozóra a különböző csoportokat egyéni részvétel alapján, nem pedig csoportos képviseleti alapon készültek meghívni. Végül az Erdélyi Fiatalok testületileg távol maradt az október 2-án megkezdődött találkozótól.
== A találkozó ==
 
A Marosvásárhelyen sorra került találkozón Tamási Áron elnökölt, ő tartotta a 187 résztvevő előtt a megnyitóbeszédet is (Brassói Lapok, 1937. október 4.; Újraközölve ''Hősökhöz nehéz időben'' címmel először a Hitel 1937/3. számában), majd következtek az előadások, amelyeknek egy részét a sajtó rövid időn belül közölte, mások azonban évtizedekig lappangtak vagy soha nem jelentek meg. [[Albrecht Dezső]]: ''Az erdélyi magyarság társadalmi alkata, erkölcstana, társadalmunk átalakulásának útjai és képe'' (Hitel, 1937/3); Asztalos Sándor: ''Az erdélyi magyar nemzetkisebbség közjogi és nemzetközi jogi helyzetéről''; [[Gagyi László]]: ''Az erdélyi magyar napisajtó háború utáni működése, mostani állapota és jövőbeni szerepe''; Kacsó Sándor: ''Az erdélyi magyarság és a román nép építő együttélésének feltételei és útjai'' (Brassói Lapok, 1937. okt. 8.); [[Pálffy Antal]]: ''Iskolai nevelésünk, annak reformja és az iskolán kívüli népnevelés'' ([[Látó (folyóirat)|Látó]], 1998/7); Teleki Ádám: ''Mezőgazdasági politikánk.'' Előadást tartott még [[Közgazdaságtan|közgazdaság]]i problémákról Petrovay Tibor.
 
Az elhangzott előadások közül néhányat, egy névtelenül megjelent, tárgykörökre bontott irodalmi és kortörténeti beszámolóval együtt, a Hitel közölt (1937/3. 230–257), a felszólalásokról [[Jancsó Elemér]] készített gyorsírásos jegyzeteket, ezek azonban hagyatékában maradtak és ma is feldolgozatlanok (lásd ''[[Molter Károly]] Levelezése.'' III. Kolozsvár–Budapest, 2006. 501).
== Értékelések 1945 után ==
 
A [[második világháború]] után két évtizeden át hallgatás telepedett a Vásárhelyi Találkozó emlékére. Balogh Edgár ugyan szintén kötetbe gyűjtötte a Vásárhelyi Találkozóval kapcsolatosan korábban írott cikkeit (''Hármas kis tükör.'' Budapest, 1945), s kísérletet tett a [[Bolyai Tudományegyetem]]en arra is, hogy bedolgozza „a Vásárhelyi Találkozót hazai párttörténetünkbe”, de visszaemlékezése szerint (''Szolgálatban.'' 44), „egyik befolyásos dogmatikusunk” azt „jelentéktelen epizód”-nak minősítette, s így nem került reá sor. Csak a Vásárhelyi Találkozó 30. évfordulóján [[Magyarország]]on, a romániai magyar baloldali mozgalmak kutatója, [[Csatári Dániel]] részéről történt valós kezdeményezés a Vásárhelyi Találkozó újraértékelése terén (A Vásárhelyi Találkozó. Budapest, 1967), s néhány kortárs: Balogh Edgár (''Szükséges dialógus volt.'' Korunk, 1967/11. 1362–1363), [[Bányai László]] (''Emlékezetes értekezlet.'' Korunk, 1967/11. 1355–1359), Jordáky Lajos (''Munkásegység a Találkozón.'' Korunk, 1967/11. 1359–1361), [[Szemlér Ferenc]] (Magányos résztvevő a Vásárhelyi Találkozón. [[Igaz Szó]], 1967. II. 479–488) idézte fel a harminc éve történteket, immár teljesen „a kommunista párt vezette népfront” szellemében. Majd [[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]] és [[Láng Gusztáv (irodalomkritikus)|Láng Gusztáv]] szóltak róla [[irodalomtörténet]]i összefoglalójukban (''Romániai magyar irodalom.'' 1945–1970. [[Bukarest]], 1972), Varga Rózsa és Patyi Sándor pedig ''A népi írók bibliográfiája… 1920–1960'' című munkájukban kínálták a Vásárhelyi Találkozó gazdag kortárs irodalmát. Ezt követték a résztvevők visszaemlékezéseinek kötetei: Nagy István: ''Szemben az árral.'' Bukarest, 1974; Demeter János: ''Századunk sodrában''. Uo. 1975; Veress Pál: ''Holnap indulok hozzád.'' Uo. 1977; Balogh Edgár: ''Szolgálatban.'' Uo. 1978; Kacsó Sándor: ''Nehéz szagú iszap felett.'' Budapest, 1985), de ezekben, akárcsak Turzai Máriának a Vásárhelyi Találkozó 40. évfordulójára megjelent dokumentumkötetében (''„a történelem önmagát gondolta”.'' ''A Vásárhelyi Találkozó.'' Bukarest, 1977), több-kevesebb árnyaltsággal, a baloldal szemlélete érvényesült: a Vásárhelyi Találkozót mint a kommunisták kezdeményezte népfront-mozgalom egy korszakos megmozdulását értékelték. Elemző értékelést nyújtott viszont az eseményekről a kor hiteles dokumentumaira építő Nagy György (''Alkalmi asszociációk a közéleti szó hiteléről. A Vásárhelyi Találkozó évfordulójára.'' Korunk, 1977/11), akinek tanulmánya mellett [[Tamási Áron]]nak nem sokkal később megjelent cikkei (''Tiszta beszéd.'' Utószóval és jegyzetekkel ellátta Dávid Gyula. Bukarest, 1981) s a „másik oldal”, az [[Erdélyi Fiatalok]] álláspontját árnyaló, [[Cseke Péter (költő)|Cseke Péter]] által sajtó alá rendezett forrásértékű dokumentumkötet (''Az Erdélyi Fiatalok.'' Dokumentumok, viták. Bukarest, 1986) gazdagította-hitelesítette a képet.
 
A Vásárhelyi Találkozó szervezésében és világnézeti beállítódásában fontos szerepet játszó Hitel-csoport hozzájárulásának feltárására azonban már csak az 1989-es változás után került sor (Hitel. Kolozsvár, 1935–1944. I–II. Tanulmányok, repertórium. Sajtó alá rendezte és bevezette Záhony Éva. Budapest, 1991; [[Szász István Tas]]: ''Beszédes csend. Három Hitel és ami utána következett.'' Kolozsvár, 2007). Ugyancsak az [[1990-es évek]]ben kerülhetett sor egyfelől a korábban szemben állók álláspontjának nyílt tisztázására (László Ferenc: ''Mi is történt Vásárhelyen 1937-ben.'' Korunk, 1991/3; Balogh Edgár: ''Vásárhelytől Vásárhelyig.'' Helikon 1991/29; uő: ''Perlekedés helyett tények.'' Helikon, 1994/12; uő: ''Akár meg is egyezhetnénk.'' [[A Hét (hetilap, Bukarest)|A Hét]] 1994/39) és új dokumentumok feltárására ([[Kuszálik Péter]]: Vásárhelyi Találkozó [19]37. Látó, 1996/7; [[Dávid Gyula (irodalomtörténész)|Dávid Gyula]]: ''A Vásárhelyi Találkozó dokumentumaiból.'' [[Látó (folyóirat)|Látó]], 1998/7; Jancsó Elemér: ''A Vásárhelyi Találkozó gyorsírásos jegyzőkönyve.'' Uo.; ''[[Pálffy Antal]] előadása a Vásárhelyi Találkozón'', uo.), másfelől, ezzel párhuzamosan, a Vásárhelyi Találkozónak az erdélyi magyarság eszmetörténeti fejlődésébe való beillesztésére is ([[Gáll Ernő]]: ''A Vásárhelyi Találkozótól a Szárszói Konferenciáig.'' A Hét, 1993/46).
 
== Források ==
146 763

szerkesztés

Navigációs menü