„A balgaság dicsérete” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''A balgaság dicsérete''' a neves [[reneszánsz]] [[humanista]], [[Rotterdami Erasmus]] fő műve. |
'''A balgaság dicsérete''' a neves [[reneszánsz]] [[Humanizmus|humanista]], [[Rotterdami Erasmus]] fő műve. |
||
== A mű születése == |
== A mű születése == |
||
6. sor: | 6. sor: | ||
== A mű tartalma == |
== A mű tartalma == |
||
A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A [[király]] bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a [[társadalom]] mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok [[sovinizmus]]ban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a [[dialektika]] elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a [[pap]]okat és a [[Szerzetesrend|szerzeteseket]] sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi [[prédikáció]]kat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a [[Teológia|teológus]]okat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a [[Biblia|Szentírás]]t. |
A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A [[király]] bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a [[társadalom]] mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok [[sovinizmus]]ban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a [[dialektika]] elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a [[pap]]okat és a [[Szerzetesrend|szerzeteseket]] sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi [[prédikáció]]kat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a [[Teológia|teológus]]okat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a [[Biblia|Szentírás]]t. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
⚫ | |||
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Praise_of_Folly |
|||
== Források == |
== Források == |
||
[[Fejtő Ferenc]]: Erazmus - szent vagy eretnek? |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
*{{fordítás|1=en| 2=The Praise of Folly|4=angol|oldid=484232437|n=a}} |
|||
== További információk == |
== További információk == |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
[[Morus Tamás]] |
|||
⚫ | |||
[[ |
*[[Morus Tamás]] |
||
⚫ | |||
*[[Humanizmus]] |
|||
[[Kategória:Filozófia]] |
|||
[[Kategória:Reneszánsz irodalom]] |
|||
⚫ | |||
[[ar:مديح الحمق]] |
|||
[[ca:Elogi de la follia]] |
|||
[[cs:Chvála bláznivosti]] |
|||
[[de:Lob der Torheit]] |
|||
[[es:Elogio de la locura]] |
|||
[[eo:Laŭdo de la Malsaĝeco]] |
|||
[[fa:در ستایش دیوانگی]] |
|||
[[fr:Éloge de la Folie]] |
|||
[[ko:우신예찬]] |
|||
[[ia:Elogio del follia]] |
|||
[[it:Elogio della follia]] |
|||
[[la:Stultitiae laus]] |
|||
[[li:Lof der Zotheid]] |
|||
[[nl:Lof der zotheid]] |
|||
[[ja:痴愚神礼讃]] |
|||
[[no:Dårskapens pris]] |
|||
[[pt:Elogio da Loucura]] |
|||
[[ru:Похвала глупости]] |
|||
[[sl:Hvalnica norosti]] |
|||
[[sr:Похвала лудости]] |
|||
[[fi:Tyhmyyden ylistys]] |
|||
[[tr:Deliliğe Övgü (kitap)]] |
|||
[[uk:Похвала Глупоті (Еразм Роттердамський)]] |
A lap 2013. január 24., 02:00-kori változata
A balgaság dicsérete a neves reneszánsz humanista, Rotterdami Erasmus fő műve.
A mű születése
A balgaság dicsérete egy szatirikus filozófiai mű, amelyet Erasmus 1509-ben írt latin nyelven. 1511-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor Morus Tamásnál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette Faustino Perisaoli De Triumpho Stultitiae című művét is.
A mű tartalma
A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A király bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a társadalom mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok sovinizmusban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a dialektika elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a papokat és a szerzeteseket sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi prédikációkat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a teológusokat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a Szentírást.
Jegyzetek
Források
- Fejtő Ferenc: Erazmus - szent vagy eretnek?
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Praise of Folly című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.