„A balgaság dicsérete” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''A balgaság dicsérete''' a neves [[reneszánsz]] [[humanista]], [[Rotterdami Erasmus]] fő műve.
'''A balgaság dicsérete''' a neves [[reneszánsz]] [[Humanizmus|humanista]], [[Rotterdami Erasmus]] fő műve.


== A mű születése ==
== A mű születése ==
6. sor: 6. sor:


== A mű tartalma ==
== A mű tartalma ==

A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A [[király]] bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a [[társadalom]] mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok [[sovinizmus]]ban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a [[dialektika]] elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a [[pap]]okat és a [[Szerzetesrend|szerzeteseket]] sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi [[prédikáció]]kat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a [[Teológia|teológus]]okat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a [[Biblia|Szentírás]]t.
A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A [[király]] bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a [[társadalom]] mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok [[sovinizmus]]ban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a [[dialektika]] elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a [[pap]]okat és a [[Szerzetesrend|szerzeteseket]] sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi [[prédikáció]]kat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a [[Teológia|teológus]]okat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a [[Biblia|Szentírás]]t.


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{források}}
{{források}}
[http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_2021.php?nagyra=14/fejto_14.html Fejtő Ferenc: Erazmus]

https://en.wikipedia.org/wiki/The_Praise_of_Folly


== Források ==
== Források ==
[[Fejtő Ferenc]]: Erazmus - szent vagy eretnek?


*[http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_2021.php?nagyra=14/fejto_14.html Fejtő Ferenc: Erazmus - szent vagy eretnek?]
[[Wikipédia]]: The Praise of Folly
*{{fordítás|1=en| 2=The Praise of Folly|4=angol|oldid=484232437|n=a}}


== További információk ==
== További információk ==


== Kapcsolódó szócikkek ==
== Kapcsolódó szócikkek ==
[[Morus Tamás]]

[[Rotterdami Erasmus]]


[[humanizmus]]
*[[Morus Tamás]]
*[[Rotterdami Erasmus]]
*[[Humanizmus]]
[[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:Reneszánsz irodalom]]
[[en:The Praise of Folly]]
[[ar:مديح الحمق]]
[[ca:Elogi de la follia]]
[[cs:Chvála bláznivosti]]
[[de:Lob der Torheit]]
[[es:Elogio de la locura]]
[[eo:Laŭdo de la Malsaĝeco]]
[[fa:در ستایش دیوانگی]]
[[fr:Éloge de la Folie]]
[[ko:우신예찬]]
[[ia:Elogio del follia]]
[[it:Elogio della follia]]
[[la:Stultitiae laus]]
[[li:Lof der Zotheid]]
[[nl:Lof der zotheid]]
[[ja:痴愚神礼讃]]
[[no:Dårskapens pris]]
[[pt:Elogio da Loucura]]
[[ru:Похвала глупости]]
[[sl:Hvalnica norosti]]
[[sr:Похвала лудости]]
[[fi:Tyhmyyden ylistys]]
[[tr:Deliliğe Övgü (kitap)]]
[[uk:Похвала Глупоті (Еразм Роттердамський)]]

A lap 2013. január 24., 02:00-kori változata

A balgaság dicsérete a neves reneszánsz humanista, Rotterdami Erasmus fő műve.

A mű születése

A balgaság dicsérete egy szatirikus filozófiai mű, amelyet Erasmus 1509-ben írt latin nyelven. 1511-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor Morus Tamásnál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette Faustino Perisaoli De Triumpho Stultitiae című művét is.

A mű tartalma

A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A király bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a társadalom mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok sovinizmusban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a dialektika elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a papokat és a szerzeteseket sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi prédikációkat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a teológusokat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a Szentírást.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek