„Lucius Cornelius Balbus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Data Destroyer (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „'''Lucius Cornelius Balbus''' (i. e. 1. század) római államférfi, író Egy gadesi család sarja volt. Quintus Metellus Pius alatt ka...”
 
Thijs!bot (vitalap | szerkesztései)
8. sor: 8. sor:


[[Kategória:Ókori római költők, írók]]
[[Kategória:Ókori római költők, írók]]

[[en:Lucius Cornelius Balbus (maior)]] [[de:Lucius Cornelius Balbus Maior]] [[fr:Lucius Cornelius Balbus]]

A lap 2007. február 20., 10:25-kori változata

Lucius Cornelius Balbus (i. e. 1. század) római államférfi, író

Egy gadesi család sarja volt. Quintus Metellus Pius alatt katonának állt és harcolt Sertorius ellen, azután Pompeiust követte, akitől [[i. e. 72]-ben jutalomkánt római polgárjogot, később földbirtokokat kapott. Később Julius Caesarhoz szegődött, akit i. e. 61-ben mint praefectus fabrum Hispaniába kísért. Részt vett i. e. 60-ban az első triumvirátus létrejöttében. Míg a hatalmasoknak hízelgett, addig a néppel erőszakosan bánt, azért magát gyűlöletessé tette. I. e. 56-ban Gades lakói a polgárjog bitorlása miatt vádat emeltek ellene, amely vád éle tulajdonképpen a triumvirek, első sorban Pompeius ellen irányult. Pompeius kérésére Balbus védelmét Cicero vállalta el. A polgárháború küszöbéb Balbus Julius Caesar pártjára állt s igyekezett Pompeius táborából Cicerót is erre a lépésre rávenni. A háború kitörése után Rómában maradt, és igyekezett rávenni Cicerot, hogy Caesar és Pompeius közt közvetítő szerepet lásson el. Pompeius veresége után végképp Caesar mellé szegődött, aki gyakran megjutalmazta, s sokszor követte tanácsait. Maga Cicero is Balbus közbenjárásának köszönhette, hogy Caesar megbocsátott neki. Caesar megölése után Octavianushoz csatlakozott, és i. e. 40-ben consullá választották. Halálának éve nem ismert, fennmaradtak Cicerohoz írott levelei, caesar életéről írott emlékiratai, illetve egyéb munkái elvesztek.

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.