„Charles Mingus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a hibás szakaszhierarchia jav.
20. sor: 20. sor:
Mingus szerzeményei a [[hard bop]] hangulatát az afroamerikai [[gospel]] zenével, a [[third stream]]mel, a [[free jazz|free dzsessz]]el és a [[klasszikus zene|komolyzenével]] ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern dzsessz volt. Példaképének [[Duke Ellington]]t tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.
Mingus szerzeményei a [[hard bop]] hangulatát az afroamerikai [[gospel]] zenével, a [[third stream]]mel, a [[free jazz|free dzsessz]]el és a [[klasszikus zene|komolyzenével]] ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern dzsessz volt. Példaképének [[Duke Ellington]]t tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.


== Életpályája ==
Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a [[New Orleans]]-i dzsesszparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.
Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a [[New Orleans]]-i dzsesszparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.


31. sor: 32. sor:
[[1993]]-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb „dzsesszkézirat-kollekciónak” tartja.<ref>A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html</ref>
[[1993]]-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb „dzsesszkézirat-kollekciónak” tartja.<ref>A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html</ref>


===Díjak és kitüntetések===
== Díjak és kitüntetések ==
* 1971: [[Guggenheim Fellowship]] (Zenei kompozíció)
* 1971: [[Guggenheim Fellowship]] (Zenei kompozíció)
* 1971: beiktatták a [[Down Beat Jazz Hall of Fame]]be.
* 1971: beiktatták a [[Down Beat Jazz Hall of Fame]]be.
41. sor: 42. sor:
* 2005: beiktatták a [[Jazz at Lincoln Center]] intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.
* 2005: beiktatták a [[Jazz at Lincoln Center]] intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.


==Források==
== Források ==
{{Reflist|30em}}
{{Reflist|30em}}



A lap 2013. január 16., 19:31-kori változata

Charles Mingus
Életrajzi adatok
Születési névCharles Mingus Jr.
Született1922. április 22.[1][2][3][4][5]
Nogales[6][7]
Elhunyt1979. január 5. (56 évesen)[1][2][3][4][5]
Cuernavaca[8][9][10][11]
Házastársa
  • Sue Mingus ( – 1979. január 5.)
  • Celia Germanis
Gyermekei
  • Eric Mingus
  • Charles Mingus III
IskoláiJordan High School
Pályafutás
Műfajokdzsessz, hard bop, bebop, avant-garde jazz, post-bop, Third Stream, gospel, orchestral jazz, free jazz
Aktív évek1943-1979
Hangszernagybőgő, zongora, cselló, harsona
Díjak
Tevékenység
KiadókAtlantic, Candid, Columbia, Debut, Impulse!, Mercury, United Artists
IPI-névazonosító
  • 00020918602
  • 00020918504

Charles Mingus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Mingus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charles Mingus Jr. (1922. április 22., Nogales, Arizona, Egyesült Államok1979. január 5., Cuernevaca, Mexikó). A dzsessz-zene történetének egyik rendkívül meghatározó nagybőgőse, komponistája és zenekarvezetője.

Mingus szerzeményei a hard bop hangulatát az afroamerikai gospel zenével, a third streammel, a free dzsesszel és a komolyzenével ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern dzsessz volt. Példaképének Duke Ellingtont tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.

Életpályája

Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a New Orleans-i dzsesszparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.

Idővel rendkívül szenvedélyes zenéjének köszönhetően ráragadt a „Dzsessz Dühös Embere” becenév. Sokszor dühkitöréseket rendezett a színpadon, megfeddte vagy kirúgta a zenészeit.[12]

Zeneszerzői kvalitásai valamint zenészei speciális feladatai miatt Mingust gyakran Duke Ellington utódjának tartják. Dizzy Gillespie szerint Mingus az „ifjabb Duke”, köszönhetően szervezési zsenialitásának.[13]

Sokak szerint Mingus zenéjét Mingus vezetése nélkül nehézkes játszani. Ennek ellenére rengeteg zenész tartja repertoáron Mingus kompozícióit még napjainkban is. Mingus életműve nyomán alapult a Mingus Big Band, a Mingus Dynasty és a Mingus Orchestra. Mingus nevét viseli a Charles Mingus Középiskolai Zenei Verseny is.[14]

Gunther Schuller szerint Mingus neve a legfontosabb amerikai komponisták listáján szerepel, nem csak dzsessz-kategóriában.[15] 1988-ban a Nemzeti Művészeti Alap elkészíttette Mingus szerzeményeinek katalógusát, amit ma a New York-i Könyvtár zenei részlegén őriznek.[16] 1993-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb „dzsesszkézirat-kollekciónak” tartja.[17]

Díjak és kitüntetések

  • 1971: Guggenheim Fellowship (Zenei kompozíció)
  • 1971: beiktatták a Down Beat Jazz Hall of Famebe.
  • 1988: A Nemzeti Művészeti Alap kibocsátotta a "Let My Children Hear My Music" című katalógusát Mingusról. A mikrofilmeket a New York-i Könyvtárban őrzik, ahol tanulmányozhatók.
  • 1993: A Kongresszusi Könyvtár összeállítja a Mingus-hagyatékot[18]
  • 1995: az amerikai posta Mingus-os bélyeget bocsátott ki.
  • 1997: posztumusz megkapta a Grammy életműdíjat.
  • 1999: az 1959-es Mingus Dynasty című lemezt beiktatták a Grammy Hall of Fame-be.
  • 2005: beiktatták a Jazz at Lincoln Center intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.

Források

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. maniadb (angol nyelven)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 25.)
  9. http://www.austinchronicle.com/columns/1997-02-21/527409/
  10. http://www.publishersweekly.com/978-0-375-42115-0
  11. maniadb (angol nyelven)
  12. Az 1965-ös UCLA-koncert kritikája a New York Times-ból http://www.nytimes.com/1984/09/23/arts/an-irrepressible-65-mingus-concert.html?&pagewanted=all
  13. David Simpson: Myself When I Am Real: The Life and Music of Charles Mingus, írta: Gene Santoro. Jazz Institute of Chicago book review. (Hozzáférés: 2008. március 25.)
  14. Ernest Barteldes: Thirty Years On, The Music Remains Strong; Charles Mingus öröksége a Manhattan School of Music-ban. nypress.com, 2009. február 18. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
  15. Lásd az 1998-as Triumph of the Underdog című dokumentumfilmet
  16. NYPL katalógus http://catalog.nypl.org/record=b11250454
  17. A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html
  18. A Kongresszusi Könyvtár álláspontja, 1993. június 11. Rule, S. "Library of Congress buys Charles Mingus Archive", New York Times, June 14, 1993