„Kernstok Károly (festő, 1873–1940)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Szabadkőművessége |
|||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. [[1892]]-től [[München]]ben [[Hollósy Simon]]nál, [[1893]]–[[1895]]-ben a párizsi [[Julian Akadémia|Julian Akadámián]] tanult. [[1896]]-ban hazatért és három évig a [[Benczúr Gyula]] mesteriskolájának növendéke lett. [[1906]]-ban [[Párizs]]ba utazott, ahol megismerkedett az új stílus irányzatokkal. [[1907]]-ben alapítója lett a '''[[Nyolcak]]''' csoportjának. [[1919]]-ben a [[Tanácsköztársaság]] művészetpolitikai, és a képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. A bukás után [[Berlin]]be emigrált, ahol [[1926]]-ig élt, majd visszatért Budapestre, de ideje nagy részét [[Nyergesújfalu]]n töltötte. Gyakori vendég volt a [[Szolnoki Művésztelep]]en is. A [[KÚT (képzőművészet)|Képzőművészek Új Társasága]] (KUT) művésztanácsának elnöke volt. |
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. [[1892]]-től [[München]]ben [[Hollósy Simon]]nál, [[1893]]–[[1895]]-ben a párizsi [[Julian Akadémia|Julian Akadámián]] tanult. [[1896]]-ban hazatért és három évig a [[Benczúr Gyula]] mesteriskolájának növendéke lett. 1901 elején felvették a Reform szabadkőműves páholyba, de később átlépett a Petőfi, majd a Március páholyba. [[1906]]-ban [[Párizs]]ba utazott, ahol megismerkedett az új stílus irányzatokkal. [[1907]]-ben alapítója lett a '''[[Nyolcak]]''' csoportjának. [[1919]]-ben a [[Tanácsköztársaság]] művészetpolitikai, és a képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. A bukás után [[Berlin]]be emigrált, ahol [[1926]]-ig élt, majd visszatért Budapestre, de ideje nagy részét [[Nyergesújfalu]]n töltötte. Gyakori vendég volt a [[Szolnoki Művésztelep]]en is. A [[KÚT (képzőművészet)|Képzőművészek Új Társasága]] (KUT) művésztanácsának elnöke volt. |
||
==Munkássága== |
==Munkássága== |
||
| 66. sor: | 66. sor: | ||
*[[Passuth Krisztina]]: A Nyolcak festészete, Corvina Kiadó, 1972, 25-29. p. |
*[[Passuth Krisztina]]: A Nyolcak festészete, Corvina Kiadó, 1972, 25-29. p. |
||
* Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kernstok Károly festő lásd 179-180. p. ISBN 963-8477-66-0 |
* Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kernstok Károly festő lásd 179-180. p. ISBN 963-8477-66-0 |
||
* {{cite web|url=http://szk.wikispaces.com/Kernstok+Károly|title=Kernstok Károly|publisher=szk.wikispaces.com (Szabadkőműves Wiki)|accessdate=2013-01-15}} |
|||
{{társprojekt|oszlopok=1|commons=Category:Károly Kernstok}} |
{{társprojekt|oszlopok=1|commons=Category:Károly Kernstok}} |
||
A lap 2013. január 15., 17:36-kori változata
.jpg)
(1903)
Kernstok Károly (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 9.) magyar festő és grafikus, a magyar avantgárd egyik tehetséges képviselője.
Élete
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893–1895-ben a párizsi Julian Akadámián tanult. 1896-ban hazatért és három évig a Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. 1901 elején felvették a Reform szabadkőműves páholyba, de később átlépett a Petőfi, majd a Március páholyba. 1906-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett az új stílus irányzatokkal. 1907-ben alapítója lett a Nyolcak csoportjának. 1919-ben a Tanácsköztársaság művészetpolitikai, és a képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. A bukás után Berlinbe emigrált, ahol 1926-ig élt, majd visszatért Budapestre, de ideje nagy részét Nyergesújfalun töltötte. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen is. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) művésztanácsának elnöke volt.
Munkássága
Kernstok Károly a modern festői törekvések egyik fő képviselője, kétségkívül a 20. század elejének legnagyobb jelentőségű, meghatározó egyéniségű, új utakat kereső festője. Pályafutásának kezdetén még naturalista képeket festett. Párizsi utazásai a kor ottani új törekvéseivel ismertették meg, ezek az új irányzatok nagy hatással voltak rá, meghatározták későbbi festészetét.
Kifejezésmódja egyedi, alakjai szinte szoborszerűek. Korai műveiben még a színek harmóniáján van a fő hangsúly. Hamarosan megjelennek művein a rajzos elemek, a tömör formák, az erőteljes színek. Párizsban csatlakozott a Vadak (Fauves) csoportjához. Ez a csoport volt a kubizmus előfutára. Jogosan emlegetik mint a Nyolcak csoportjának egyik legjelentősebb képviselőjét. Akkoriban Párizs volt a művészetek forradalmi csomópontja. Kernstok a többi magyar művésszel együtt innen hozta be Magyarországra az ottani törekvéseket, mint a kubizmus vagy a fauvizmus. Mindezek későbbi képein is látszódnak. Műveiben egyre gyakrabban jelenik meg az erőteljes vonal, a kemény formák, szinte plakátszerű ábrázolási mód. Alakjai atlétaszerűek, erőteljesek.
Az első világháború ideje alatt visszatért a líraibb képekhez, ahol közeledett az expresszionista stílushoz. 1912-ben a debreceni vármegyeháza számára festett üvegablakokat. Későbbi képei eltávolodtak a kor vezető stílusirányzataitól: rajzos felfogású figurális kompozíciókat festett, amelyek stílusukban a klasszicizmus felé közelednek. Grafikai munkássága is igen jelentős. Erőssége volt a figurális kompozíció, portrék, aktok, állatok ábrázolása.
Legtöbb alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott s a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett, továbbá magántulajdonban.
Kiállítások
(1910)
- 1911, Művészházban
- 1917, Ernst Múzeum
- 1922, Kassai Múzeum
- 1928, Ernst Múzeum
- 1951, Fővárosi Népművelési Központ, Emlékkiállítás
Főbb művei
- Agitátor, 1897
- Hajóvontatók, 1897
- Szilvaszedők, 1901
- Lovasok a vízparton, 1910
- Zivatar, 1919
- Szép Heléna elrablása, 1933
- Sírbatétel, 1934
Társasági tagság
Díjak, elismerések
- Rudits-ösztöndíj (1904)
- Ráth-díj (1898)
Lásd még
Irodalom
- Körmendi Andor: Kernstok Károly (Budapest, 1936)
- Horváth Béla: Kernstok Károly (Művészettörténeti Értesítő. 1961. 2–4. sz.)
- Horváth Béla: Kernstok Károly dokumentumok (Művészettörténeti Tanulmányok. 1959–1960. Budapest, 1961)
- Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest. 1962)
- Lyka Károly: Kernstok Károly. (Élet és Tudomány. 1962. 33. sz.)
Külső hivatkozások
Forrás
- P. Brestyánszky Ilona: Kernstok, Derkovits, Dési Huber (Az én múzeumom c. sorozat), Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest. 1967, 7-8. p.
- Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete, Corvina Kiadó, 1972, 25-29. p.
- Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kernstok Károly festő lásd 179-180. p. ISBN 963-8477-66-0
- Kernstok Károly. szk.wikispaces.com (Szabadkőműves Wiki). (Hozzáférés: 2013. január 15.)
-
A Wikimédia Commons tartalmaz Kernstok Károly (festő, 1873–1940) témájú médiaállományokat.
