L3 (kisharckocsi)

L3
L3/35 kisharckocsi
Típus	kisharckocsi
Fejlesztő ország	Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Olasz Királyság Ausztria Brazília Sablon:Bolgár Királyság Kínai Köztársaság Magyar Királyság Független Horvát Állam Francoista Spanyolország Iraki Királyság Nicaragua és mások
Szolgálatban	1933–1947
Gyártó	Fiat–Ansaldo
Gyártási időszak	1933–1942
Gyártási darabszám	~2700
Gyártási költség	89 890 líra (1933-ban)
Háborús részvétel	osztrák polgárháború, második kínai–japán háború, abesszíniai háború, spanyol polgárháború, magyar–szlovák kis háború, Albánia olasz megszállása, brit–iraki háború, második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	2 fő
Hosszúság	3,15 m
Szélesség	1,4 m
Magasság	1,2 m
Tömeg	2900-3200 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	5–14 mm
Elsődleges fegyverzet	1 db 6,5 mm-es Breda géppuska 2 db 8 mm-es Breda géppuska (1935-től)
Műszaki adatok
Motor	FIAT-SPA CV3 vízhűtéses benzinmotor
Teljesítmény	32 kW (43 LE)
Felfüggesztés	forgóváz
Sebesség	42 km/h
Hatótávolság	110-125 km
A Wikimédia Commons tartalmaz L3 témájú médiaállományokat.

Az L3 vagy korábbi nevén Carro Veloce 33, rövidítve C.V.33 (a Carro Veloce magyarul: „gyors jármű”) az Olasz Királyi Hadsereg (Regio Esercito) egy kisharckocsitípusa volt, amelyet a második világháború alatt és az azt megelőző konfliktusokban üzemeltett. A gyártása 1933-ban kezdődött meg a C.V.33 típussal, amelyet 1935-ben a modernizált C.V.35 követett. Utolsó típusváltozata, a C.V.38, 1938-ban lett kifejlesztve. A típus ebben az évben új típusjelezést kapott: a C.V.33 L3/33, a C.V.35 L3/35, a C.V.38 pedig 1940-től L3/38 jelezésre módosult.

A harckocsit számos konfliktusban alkalmazták. Bevetették Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Észak-Afrikában, Olasz Kelet-Afrikában, Olaszországban és a Szovjetunióban egyaránt.

Fejlesztés

A C.V.33 a brit Carden Loyd kisharckocsi olasz továbbfejlesztése. A Carden Loyd licencét a Fiat szerezte meg 1929-ben. Az első prototípus még ebben az évben elkészült C.V.29 vagy Carro Veloce modello 1929 típusjelzéssel. A „Carro Veloce”, azaz gyorsharckocsi, az akkori olasz elképzeléseknek teljesen megfelelt, amely gyorsharckocsikból és teherautón szállított gyalogságból álló gépesített hadosztályokat kívánt felállítani. A C.V.29 csak a puskagolyók ellen nyújtott védelmet és összesen 20 tesztmodell készült, amelyeket gyakorlatokon használtak és a fejlettebb C.V.33 alapjául szolgáltak.

Harctéri alkalmazás

A C.V.33-at 1933-tól kezdve minden olasz harci cselekményben alkalmazták egészen 1945-ig. 1934 decembere és 1935 januárja között a Saar-vidéken állomásozó olasz kontingens használta. Az 1935–36-os abesszíniai háborúban néhány századnyi könnyű harckocsi vett részt. Jelentős harci alkalmazásra először a spanyol polgárháborúban került sor. Tercio közelében látták a Spanyol Idegenlégiót C.V.33-asokal Francisco Franco katonáit segítve. A guadalajarai csatában azonban alulmaradtak a szovjet T–26-osok 37 és 45 mm-es lövegeivel szemben ezért páncéltörő ágyúkat vontattak magukkal. Albánia megszállásakor a 131. Centauro páncéloshadosztály 31. ezrede rendelkezett ezzel a típussal.

A második világháborúban először Aosta térségében vetették be a francia vonalak ellen az 1940-es franciaországi hadjárat idején. Az L3/33-asok és L3/35-ösök azonban gyengén teljesítettek és veszteségeket szenvedtek az ellenséges aknáktól. Az 1940-41-ben zajló albániai harcok során a Vojussa vonalon vett rész a 31. ezred, azonban a harckocsi már túl elavultnak bizonyult a görög páncéltörő fegyverekkel szemben. A jugoszláv fronton 1941-től a 4. Littorio gyalogoshadosztály 33. ezrede és a Centauro 31. ezrede használta a L3/33-as és L3/35-ös típust. A megszállásban és a partizánok elleni harcokban használták. Az 1943-as szeptemberi olasz kiugrást követően a németek kezére kerültek, néhány darabot Tito partizánjai zsákmányoltak. A németek Panzerkampfwagen L3/35 731(i) jelzéssel látták el.

Olasz Kelet-Afrikában 39 jármű állomásozott, azonban alkatrészhiány miatt nem vettek részt a hadműveletekben. Az észak-afrikai hadjárat korai szakaszában az olaszok 318 járművel rendelkeztek az L3 különböző típusaiból. A brit tankok és páncéltörő fegyverek elleni elégtelen hatékonysága miatt az 1940-41 téli Compass hadművelet során számuk gyakorlatilag nullára csökkent. 1941 tavaszán a 132. Ariete páncéloshadosztály 117 L3-ast kapott (ebből 24 lángszóróval felszerelt), amelyek részt vettek a tengelyhatalmak ellentámadásában. 1942 elejére csak néhány, többnyire működésképtelen példány maradt.

A keleti fronton az Olasz Expedíciós Hadtest (Corpo di spedizione italiano in Russia, CSIR) 61 járművel rendelkezett a „San Giorgio” hadtestben. Azonban a mostoha környezeti feltételek és az alkatrészhiány miatt számuk erősen megfogyatkozott.

A L3-asok rész vettek Dél-Franciaország és Korzika megszállásában 1942 novemberében. 1943 szeptemberéig a megszálló olasz csapatok használták, ezután német kézre kerültek. A Korzikán állomásozó olaszok rövid ideig harcoltak a németekkel.

Az olasz kiugrást követően néhány L3 Róma németek elleni védelmében vett részt. Az Olasz Szociális Köztársaság a partizánok elleni harcokban vetette be egészen 1945 áprilisáig. A megmaradt példányok a partizánok kezére kerültek, akik katonai parádén vonultak fel velük.

A háború után néhány évig még használatban maradt az L3. A hadsereg kiképzéseken demonstrációs céllal használta, a rendőrség pedig rendfenntartásra.

• 
  L3-asok a spanyol polgárháborúban
• 
  L3/33 Görögországban
• 
  L3/33 Észak-Afrikában 1941-ben
• 
  Britek által zsákmányolt L3/35 cc és L3/35
• 
  L3/35 a Balkánon 1943-ban
• 
  L3-as német használatban

Változatok

L3/33

Az eredeti C.V.33 kétszemélyes volt, 12 mm-es páncélzat védte és fegyverzete egy 6,5 mm-es géppuska volt.

L3/35 cc

Az L3/35 cc („contro carro”) a C.V.35 egy páncélvadász változata volt, amelyet egy 20 mm-es Solothurn páncéltörő puskával szereltek fel. A puskát a német Rheinmetall egy svájci üzemében gyártották és a 35 mm-es páncélzatot is képes volt átütni, ezért számos L3-at alakítottak át ezen változatra.

L3 Lf

L3 Lf a Bovingtoni Harckocsimúzeumban

Az L3 Lf (Lancia fiamme, „lángszóró”) az L3 lángszórós változata volt. A fejlesztése 1935-ben kezdődött meg. Az egyik géppuskát cserélték lángszóróra a működtetéséhez szükséges üzemanyagot egy a tankhoz kapcsolt páncélozott pótkocsiban vontatták. A későbbi változatoknál már egy az L3 motorrészéhez rögzített tartályt alkalmaztak. A jármű 3,2 tonnát nyomott, a pótkocsiban 500 liter üzemanyagot szállított. A lángszóró lőtávolsága 35 méter volt, de egyes források 100 métert is említenek. Észak-Afrikában állomásoztak, de nincs róla feljegyzés, hogy részt vettek volna a harcokban.

Az L3 Lf az abesszíniai háborúban, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Olasz Észak-Afrikában és Olasz Kelet-Afrikában tűnt fel a harcokban.

L3/38

Az L3/38 (1940 előtt C.V.38) volt az L3 legkésőbbi modellje, főként brazil exportra gyártották. A fegyverzete egy 13,2 mm-es Breda mod.31 Tipo Marina nehézgéppuska vagy 20 mm-es Breda páncéltörő puska volt. A páncélzatát 8-14 mm-re erősítették, tömege 3,5 tonnára nőtt. Az forgóvázon és a felfüggesztésen számos változtatást hajtottak végre, négy-négy görgő jutott két forgóvázra (a korábbi hat helyett), amely finomabb előrehaladást biztosított. Olasz alkalmazása nem volt jellemző, a Szicíliai hadjárat során bukkant fel néhány példány, a többségét később a németek használták. Mintegy 200 db készült ebből a típusból.

A fő típusok összehasonlítása

	L3/33	L3/35	L3/38
Méretek (H-Sz-M)	3,03 x 1,4 x 1,2 m	3,17 x 1,4 x 1,3 m	3,17 x 1,5 x 1,3 m
Tömeg	2900 kg	3200 kg	3500 kg
Személyzet	2 fő	2 fő	2 fő
Motor	Fiat SPA CV1 38 LE	Fiat SPA CV3 43 LE	Fiat 122AC/B 42/46 LE
Sebesség (úton/terepen)	42/26 km/h	42/26 km/h	45/26 km/h
Hatótávolság	125 km	125 km	110 km
Fegyverzet	1 db 6,5 mm-es Breda géppuska	2 db 8 mm-es Breda géppuska	1 db 13,2 mm-es Breda nehézgéppuska v. 1db 20 mm-es Breda páncéltörő puska
Páncélzat	5-10 mm	6-12 mm	8-14 mm
Gyártási darabszám	~1200	~1300	~200

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a L3/33 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• L3/33 (CV 33), L3/35 (CV 35) kisharckocsi a wwiivehicles.com weboldalán
• CARRO CV 33 (L3/33) és CV 35 (L3/35) a comandosupremo.com weboldalán