„Ige (vallás)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Ige (kinyilatkoztatás) átnevezve Ige (vallás) névre: ez lenne a fő szócikk |
a bővítés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|az igéről mint isteni kinyilatkoztatásról|Ige}} |
{{egyért2|az igéről mint isteni kinyilatkoztatásról|Ige}} |
||
Az ''ige'' [[Isten]] [[kinyilatkoztatás]]a a Biblia|Bibliában. Ebben az értelemben használva szokás (főleg [[protestantizmus|protestáns]] körökben, de [[katolikus egyház|katolikusoknál]] sem ritka) egyes [[biblia]]i szakaszokról (vagy akár egyetlen [[bibliai vers]]ről) mint „egy igéről” beszélni. A nagy kezdőbetűvel írt '''[[Ige (Logosz)|Ige]]''' a [[Szentháromság]] második személyét, [[Jézus]]t, a Fiúistent jelenti. |
|||
A nagy kezdőbetűvel írt '''[[Ige (Logosz)|Ige]]''' a [[Szentháromság]] második személyét, [[Jézus]]t (a Fiúistent) jelenti. |
|||
==A szó etimológiája== |
|||
Az ''ige'' [[ótörök nyelv|ótörök]] eredetű szó, amelynek megfelelői a mai [[török nyelvek]]ből már nem mutathatók ki, de él a |
|||
[[mongol nyelv|mongolba]] átszármazott ''üge'' („szó”, „beszéd”) főnévben. A magyar ''ige'' szó eredeti értelme bűvös hatalmú szó, varázsszó. Származékai: igéz, igéző, igény. Ebből alakultak ki a [[17. század]]ban a kereszténységben használatos ige, igehirdetés, [[igeliturgia]], [[bibliai igehely]] fogalmak. |
|||
==Az Ige (Logosz)== |
|||
Az '''Ige''' a [[ógörög nyelv|görög]] Λογος ''(Logosz)'' szó magyar fordítása a [[Biblia|Bibliában]]. A szó a [[zsidó irodalom]]ban már a [[kereszténység]] előtt ismert volt, azonban keresztény [[teológia]]i kifejezésként vált közismertté, s alapjelentésében (nagy kezdőbetűvel) a [[Szentháromság]] második személyét, a [[Jézus]]t, a Fiúistent jelöli. |
|||
===A Logosz-himnusz=== |
|||
A ''Logosz'' szó [[János evangéliuma]] bevezetőjében, az ún. ''János-prológus''ban (Jn 1,1–18) található, amely emiatt ''Logosz-himnusz'' néven is közismert. A szövegről a bibliakutatók úgy tartják, hogy a szerző az [[evangélium]] elkészültét követően, utólag illesztette a mű elejére, mintegy [[hitvallás]]ként. |
|||
A János-prológus [[Jézus Krisztus]] ''préegzisztenciájáról'' beszél, vagyis [[megtestesülés]]e előtti, öröktől való létéről. A bevezető versek (''„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”'') a [[teológiatörténet]] talán legvitatottabb szavai: a Jézus isteni mivoltát firtató [[ókeresztény egyház|ókeresztény]] [[krisztológia]]i vitákban használták érvként is, ellenérvként is. |
|||
'''A szöveg''': |
|||
:::''Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.'' |
|||
:::''Ő kezdetben az Istennél volt.'' |
|||
:::''Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.'' |
|||
:::''Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.'' |
|||
:::''A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.'' |
|||
:::''Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.'' |
|||
:::''Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról,'' |
|||
:::''és hogy mindenki higgyen általa.'' |
|||
:::''Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.'' |
|||
:::''Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.'' |
|||
:::''A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:'' |
|||
:::''saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.'' |
|||
:::''Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;'' |
|||
:::''mindazokat, akik hisznek az ő nevében,'' |
|||
:::''akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.'' |
|||
:::''Az Ige testté lett, közöttünk lakott,'' |
|||
:::''és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,'' |
|||
:::''telve kegyelemmel és igazsággal.'' |
|||
:::''János bizonyságot tett róla, és azt hirdette:'' |
|||
:::''„Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”'' |
|||
:::''Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.'' |
|||
:::''Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.'' |
|||
:::''Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.''<ref>A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájából</ref> |
|||
⚫ | |||
A [[szentháromságtan]]i értelmezés szerint az Ige az Atya kimondott szava, lényege, önközlése. Ebből a gondolatmenetből következik, hogy maga a Jézus személyében beteljesedő kinyilatkoztatás is Isten Igéjének nevezhető. Így a keresztény szóhasználatban az Ige kifejezés az örök időktőktől létező Krisztusról fokozatosan áttevődött a kinyilatkoztatás írásbeli hordozójára, a Bibliára. |
|||
⚫ | |||
A magyar [[bibliafordítás]]okban az ''ige'' nemcsak a ''logosz'' fordítása, hanem egy másik [[ógörög nyelv|görög]] szóé (ρημα, ''rhéma'') is. A magyarázatokban a különbség az „írott ige” ''(logosz)'' és „beszélt, kijelentett ige” ''(rhéma)'' fogalmának szétválasztásaként jelenik meg. <ref>Ez a különbségtétel a [[Pál második levele a korinthusiakhoz|2Kor 3,6-on]] alapszik („mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít”): kegyelem nélkül Isten szava az ember halálos ítéletét mondja ki, a kegyelemmel párosulva pedig az üdvösségéről szól.</ref> |
A magyar [[bibliafordítás]]okban az ''ige'' nemcsak a ''logosz'' fordítása, hanem egy másik [[ógörög nyelv|görög]] szóé (ρημα, ''rhéma'') is. A magyarázatokban a különbség az „írott ige” ''(logosz)'' és „beszélt, kijelentett ige” ''(rhéma)'' fogalmának szétválasztásaként jelenik meg. <ref>Ez a különbségtétel a [[Pál második levele a korinthusiakhoz|2Kor 3,6-on]] alapszik („mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít”): kegyelem nélkül Isten szava az ember halálos ítéletét mondja ki, a kegyelemmel párosulva pedig az üdvösségéről szól.</ref> |
||
12. sor: | 50. sor: | ||
<references/> |
<references/> |
||
==Lásd még== |
|||
*[[Bibliai igehely]] |
|||
{{csonk}} |
{{csonk}} |
A lap 2007. február 16., 21:39-kori változata
Az ige Isten kinyilatkoztatása a Biblia|Bibliában. Ebben az értelemben használva szokás (főleg protestáns körökben, de katolikusoknál sem ritka) egyes bibliai szakaszokról (vagy akár egyetlen bibliai versről) mint „egy igéről” beszélni. A nagy kezdőbetűvel írt Ige a Szentháromság második személyét, Jézust, a Fiúistent jelenti.
A szó etimológiája
Az ige ótörök eredetű szó, amelynek megfelelői a mai török nyelvekből már nem mutathatók ki, de él a mongolba átszármazott üge („szó”, „beszéd”) főnévben. A magyar ige szó eredeti értelme bűvös hatalmú szó, varázsszó. Származékai: igéz, igéző, igény. Ebből alakultak ki a 17. században a kereszténységben használatos ige, igehirdetés, igeliturgia, bibliai igehely fogalmak.
Az Ige (Logosz)
Az Ige a görög Λογος (Logosz) szó magyar fordítása a Bibliában. A szó a zsidó irodalomban már a kereszténység előtt ismert volt, azonban keresztény teológiai kifejezésként vált közismertté, s alapjelentésében (nagy kezdőbetűvel) a Szentháromság második személyét, a Jézust, a Fiúistent jelöli.
A Logosz-himnusz
A Logosz szó János evangéliuma bevezetőjében, az ún. János-prológusban (Jn 1,1–18) található, amely emiatt Logosz-himnusz néven is közismert. A szövegről a bibliakutatók úgy tartják, hogy a szerző az evangélium elkészültét követően, utólag illesztette a mű elejére, mintegy hitvallásként.
A János-prológus Jézus Krisztus préegzisztenciájáról beszél, vagyis megtestesülése előtti, öröktől való létéről. A bevezető versek („Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”) a teológiatörténet talán legvitatottabb szavai: a Jézus isteni mivoltát firtató ókeresztény krisztológiai vitákban használták érvként is, ellenérvként is.
A szöveg:
- Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
- Ő kezdetben az Istennél volt.
- Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
- Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
- A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
- Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János.
- Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról,
- és hogy mindenki higgyen általa.
- Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.
- Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.
- A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:
- saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
- Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;
- mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
- akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
- Az Ige testté lett, közöttünk lakott,
- és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,
- telve kegyelemmel és igazsággal.
- János bizonyságot tett róla, és azt hirdette:
- „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”
- Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
- Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.
- Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.[1]
Írott és kimondott ige
A szentháromságtani értelmezés szerint az Ige az Atya kimondott szava, lényege, önközlése. Ebből a gondolatmenetből következik, hogy maga a Jézus személyében beteljesedő kinyilatkoztatás is Isten Igéjének nevezhető. Így a keresztény szóhasználatban az Ige kifejezés az örök időktőktől létező Krisztusról fokozatosan áttevődött a kinyilatkoztatás írásbeli hordozójára, a Bibliára.
A magyar bibliafordításokban az ige nemcsak a logosz fordítása, hanem egy másik görög szóé (ρημα, rhéma) is. A magyarázatokban a különbség az „írott ige” (logosz) és „beszélt, kijelentett ige” (rhéma) fogalmának szétválasztásaként jelenik meg. [2]
Jegyzetek
- ↑ A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájából
- ↑ Ez a különbségtétel a 2Kor 3,6-on alapszik („mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít”): kegyelem nélkül Isten szava az ember halálos ítéletét mondja ki, a kegyelemmel párosulva pedig az üdvösségéről szól.