„L3 (kisharckocsi)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis mod., egyért2 be
28. sor: 28. sor:
| hatótávolság = 110-125
| hatótávolság = 110-125
}}
}}
{{egyért2|az olasz kisharckocsiról|L3 (egyértelműsítő lap)}}
Az '''L3''' vagy '''Carro Veloce CV''' az [[Olasz Hadsereg]] egy [[kisharckocsi]]ja volt, amelyet a [[második világháború]] alatt és az azt megelőző konfliktusokban használt. A gyártása 1933-ban kezdődött meg a '''CV33''' típussal, amelyet 1935-ben a feljavított '''[[L3/35|CV35]]''' követett. A legvégső típus, a '''CV38''' 1938-ban látott napvilágot. 1938-tól a CV33-asok új '''L3/33''' típusjelezést kaptak, míg a CV–35-ösöket '''L3/35'''-re nevezték át. A CV38-asok 1940-től az '''L3/38''' típusjelezést kapták.


Az '''L3''' vagy korábbi nevén '''Carro Veloce 33''', rövidítve '''C.V.33''' (a ''Carro Veloce'' {{ny-hu|„gyors jármű”}}) az ''[[Olasz Királyi Hadsereg]] (Regio Esercito)'' egy [[kisharckocsi]]típusa volt, amelyet a [[második világháború]] alatt és az azt megelőző konfliktusokban üzemeltett. A gyártása 1933-ban kezdődött meg a '''C.V.33''' típussal, amelyet 1935-ben a modernizált '''[[L3/35|C.V.35]]''' követett. Utolsó típusváltozata, a '''C.V.38''', 1938-ban lett kifejlesztve. A típus ebben az évben új típusjelezést kapott: a C.V.33 '''L3/33''', a C.V.35 '''L3/35''', a C.V.38 pedig 1940-től '''L3/38''' jelezésre módosult.
A harckocsit számos fronton alkalmazták Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Észak-Afrikában, Olasz Kelet-Afrikában, Olaszországban és a Szovjetunióban.

A harckocsit számos konfliktusban alkalmazták. Bevetették Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Észak-Afrikában, Olasz Kelet-Afrikában, Olaszországban és a Szovjetunióban egyaránt.


== Fejlesztés ==
== Fejlesztés ==

A lap 2012. december 26., 23:13-kori változata

L3
Egy lángszóróval felszerelt típus (L3 Lf) a Bovingtoni Harckocsimúzeumban
Egy lángszóróval felszerelt típus (L3 Lf) a Bovingtoni Harckocsimúzeumban

Típuskisharckocsi
Fejlesztő ország Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok Olasz Királyság
Ausztria Ausztria
 Brazília
Sablon:Bolgár Királyság
 Kínai Köztársaság
Magyar 1919–1946 Magyar Királyság
 Független Horvát Állam
Spanyol 1945–1977 Francoista Spanyolország
Iraki Királyság
 Nicaragua és mások
Szolgálatban1933–1947
GyártóFiatAnsaldo
Gyártási időszak1933–1942
Gyártási darabszám~2700
Gyártási költség89 890 líra (1933-ban)
Háborús részvételosztrák polgárháború, második kínai–japán háború, abesszíniai háború, spanyol polgárháború, magyar–szlovák kis háború, Albánia olasz megszállása, brit–iraki háború, második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet2 fő
Hosszúság3,15 m
Szélesség1,4 m
Magasság1,2 m
Tömeg2900-3200 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat5–14 mm
Elsődleges fegyverzet1 db 6,5 mm-es Breda géppuska
2 db 8 mm-es Breda géppuska (1935-től)
Műszaki adatok
MotorFIAT-SPA CV3 vízhűtéses benzinmotor
Teljesítmény32 kW (43 LE)
Felfüggesztésforgóváz
Sebesség42 km/h
Hatótávolság110-125 km
A Wikimédia Commons tartalmaz L3 témájú médiaállományokat.

Az L3 vagy korábbi nevén Carro Veloce 33, rövidítve C.V.33 (a Carro Veloce magyarul: „gyors jármű”) az Olasz Királyi Hadsereg (Regio Esercito) egy kisharckocsitípusa volt, amelyet a második világháború alatt és az azt megelőző konfliktusokban üzemeltett. A gyártása 1933-ban kezdődött meg a C.V.33 típussal, amelyet 1935-ben a modernizált C.V.35 követett. Utolsó típusváltozata, a C.V.38, 1938-ban lett kifejlesztve. A típus ebben az évben új típusjelezést kapott: a C.V.33 L3/33, a C.V.35 L3/35, a C.V.38 pedig 1940-től L3/38 jelezésre módosult.

A harckocsit számos konfliktusban alkalmazták. Bevetették Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Észak-Afrikában, Olasz Kelet-Afrikában, Olaszországban és a Szovjetunióban egyaránt.

Fejlesztés

A CV33 a brit Carden Loyd kisharckocsi olasz továbbfejlesztése. A Carden Loyd licencét a Fiat szerezte meg 1929-ben. Az első prototípus még ebben az évben elkészült CV29 vagy Carro Veloce modello 1929 típusjelzéssel. A „Carro Veloce”, azaz gyorsharckocsi, az akkori olasz elképzeléseknek teljesen megfelelt, amely gyorsharckocsikból és teherautón szállított gyalogságból álló gépesített hadosztályokat kívánt felállítani. A CV29 csak a puskagolyók ellen nyújtott védelmet és összesen 20 tesztmodell készült, amelyeket gyakorlatokon használtak és a fejlettebb CV33 alapjául szolgáltak.[1]

Harctéri alkalmazás

Változatok

L3/33

Az eredeti CV–33 kétszemélyes volt, 12 mm-es páncélzat védte és fegyverzete egy 6,5 mm-es géppuska volt.

L3/35

L3/35 cc

Az L3/35 cc („contro carro”) a CV35 egy páncélvadász változata volt, amelyet egy 20 mm-es Solothurn páncéltörő puskával szereltek fel. A puskát a német Rheinmetall egy svájci üzemében gyártották és a 35 mm-es páncélzatot is képes volt átütni, ezért számos L3-at alakítottak át ezen változatra.[1]

L3 Lf

Az L3 Lf (Lancia fiamme, „lángszóró”) az L3 lángszórós változata volt. A fejlesztése 1935-ben kezdődött meg. Az egyik géppuskát cserélték lángszóróra a működtetéséhez szükséges üzemanyagot egy a tankhoz kapcsolt páncélozott pótkocsiban vontatták.[2] A későbbi változatoknál már egy az L3 motorrészéhez rögzített tartályt alkalmaztak. A jármű 3,2 tonnát nyomott, a pótkocsiban 500 liter üzemanyagot szállított.[3] A lángszóró lőtávolsága 35 méter volt, de egyes források 100 métert is említenek.[3] Észak-Afrikában állomásoztak, de nincs róla feljegyzés, hogy részt vettek volna a harcokban.[4]

Az L3 Lf az abesszíniai háborúban, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, Olasz Észak-Afrikában és Olasz Kelet-Afrikában tűnt fel a harcokban.

L3/38

Az L3/38 (1940 előtt CV38) volt az L3 legkésőbbi modellje, főként brazil exportra gyártották. A fegyverzete egy 13,2 mm-es Breda mod.31 Tipo Marina nehézgéppuska vagy 20 mm-es Breda páncéltörő puska volt. A páncélzatát 8-14 mm-re erősítették, tömege 3,5 tonnára nőtt. Az forgóvázon és a felfüggesztésen számos változtatást hajtottak végre, négy-négy görgő jutott két forgóvázra (a korábbi hat helyett), amely finomabb előrehaladást biztosított. Olasz alkalmazása nem volt jellemző, a Szicíliai hadjárat során bukkant fel néhány példány, a többségét később a németek használták. Mintegy 200 db készült ebből a típusból.[1]

A fő típusok összehasonlítása

L3/33 L3/35 L3/38
Méretek (H-Sz-M) 3,03 x 1,4 x 1,2 m 3,17 x 1,4 x 1,3 m 3,17 x 1,5 x 1,3 m
Tömeg 2900 kg 3200 kg 3500 kg
Személyzet 2 fő 2 fő 2 fő
Motor Fiat SPA CV1 38 LE Fiat SPA CV3 43 LE Fiat 122AC/B 42/46 LE
Sebesség (úton/terepen) 42/26 km/h 42/26 km/h 45/26 km/h
Hatótávolság 125 km 125 km 110 km
Fegyverzet 1 db 6,5 mm-es Breda géppuska 2 db 8 mm-es Breda géppuska 1 db 13,2 mm-es Breda nehézgéppuska v.
1db 20 mm-es Breda páncéltörő puska
Páncélzat 5-10 mm 6-12 mm 8-14 mm
Gyártási darabszám ~1200 ~1300 ~200

Források

  1. a b c Carro Veloce CV33/35/38 (angol nyelven). Tanks Encyclopedia. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  2. "Flame-Throwing Tank Practices For War" Popular Mechanics, August 1937
  3. a b Forty, George. The complete guide to tanks and armoured fighting vehicles. Hermes House, 73. o. (2006). ISBN 978-1-84681-110-4 
  4. CV-33 accession record Bovington Tank Museum

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a L3/33 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

L3/33 Görögországban