Magyar számnevek etimológiája

Bevezetés

A korábbi feltevésekkel ellentétben (melyek szerint a magyar nyelvben először, hetes, illetve nyolcas számrendszer volt használatos, és ebből alakult ki a tízes) ma már azt feltételezzük, hogy az ősmagyar kor elején már a tízes számrendszer volt használatban. Az egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc szavunk elődei már jelen voltak a nyelvben, míg a ’tíz’-et a mai hatvan, hetven szavunkban is megjelenő –van, -ven képző ősével (*mone) fejezték ki. Kilenc számnevünk a tíz számnévből való visszaszámlálást tükrözi. (lásd Kilenc). A legtöbb számnév szóösszetétellel jött létre, pl harminc, negyven.) Más uráli nyelvekben is ismert jelenség, hogy egy számnévnek főnévként és melléknévként más alakja van, pl két férfi, de kettő.

Egy

Finnugor eredetű szavunk, a közelre mutató e- i- (ez, ide, stb.) névmásképzőből alakult ki. A közelre mutató e- névmásképzőnek az osztjákban és a finnben is van számtani jelentésű származéka. számnév› ‘a számsor első tagja’, ‹határozatlan névelő›. Származékai: egyes, egyik, egyszer, egyszeres, egyszeri, egység, egységes, egységesít, egységesül. Igen régi szavunk, pl. tilutoá üt igy fa gyimilcsétül (Halotti Beszéd). Eredeti jelentése ’máshoz’ viszonyítva ’ez itt’, vagy kettő közül az első. Mai számtani jelentése is ebből alakult ki.

Két

Ősi finnugor szó, de az is elképzelhető, hogy még az uráli korbólmaradt ránk. Az alapnyelvi alak *kakta/käktä lehetett. A szó belseji kt>tt>t hangváltozás ugyanaz a folyamat, mint ami tetem szavunknál is megfigyelhető. A szó belseji é magánhangzó eredetileg nyílt e lehetett, erre utalnak a két szóból származó szavaink (kedd, kettő). Húsz szavunkkal nem rokonítható.

Kettő

A két szóból alakult ki, de a folyamat vitatott. Valószínűleg a kettébe -> kettőbe szóváltozatok közül a utóbbiból vonódhatott el a kettő. A ~ a két számnév származéka, ám kialakulása módjáról vita folyik. Lehet, hogy eredetibb kető formája olyan képződmény, amely az ősi duális (kettős szám) jelét őrzi, mint a vogul kiteg és osztják ketken (‘kettő’). Lehet az is, hogy az -é lativusi rag -ő változatát viseli, és így a ketté alakváltozata. Kétségtelen, hogy az utóbbinak a régiségben valóban akad kettő alakváltozata, mégis a fentebbi magyarázat a valószínűbb.

Három

Finnugor örökség (vogul korem, mordvin kolmo, finn kolme), az alapalak *kolme/*kulme lehetett, az l>r hangváltozás ugyanaz a folyamat, mint ami a világ>virág szavainknál megfigyelhető, valószínűleg már az ugor korban lejátszódott. Származékai: hármas, harmad, harmadik, harmados, harmadol, háromszor, háromszoroz, harmadszor, háromság, hármasság.

Harminc

Összetett szó, a három eredetibb alakjából és az –nc képzőből áll össze. Az –nc ősköri permi jövevényszó (eredeti alakja mis), jelentése ’tíz’. (Lásd még nyolc, kilenc szavunknál.)

Négy

Finnugor eredetű szavunk, alapnyelvi alakja *neljä lehetett, régebbi formája a nyílt e-s negy, amely negyven szavunkban is megjelenik.

Negyven

Szintén összetett szó, a négy régebbi formájából és a –ven képzőből áll össze, melynek jelentése ’tíz’. Régebbi feltevésekkel ellentétben nem török eredetű szó.

Öt

Ősi örökség a finnugor korból: vogul eit, zürjén vit, mordvin vete, lapp vita. Az alapnyelvi *ßitte alakból ütt đ üt, majd nyíltabbá válással öt lett.

Ötven

Összetett szavunk, tagjai az öt, és a ’tíz’ jelentésű –ven képző.

Hat

Finnugor eredetű szavunk, alapnyelvi alakja valószínűleg a *kutte lehetett.

Hatvan

A van (*mone) szavunk eredeti jelentése tíz lehetett, így a hatvan szavunk jelentése valójában hat-tíz. Ugyanez érvényes hetven szavunkra (hét-tíz), stb. Az összetétel kialakulása valószínűleg egy időre tehető a tízes számrendszer kialakulásával.

Hét

Ugor kori szavunk, valószínűleg iráni átvétel. A hét szavunk mint a sokaság kerek számmal való megnevezése is jelen volt nyelvünkben. (pl hét mókusbőr) Az eredeti k kezdőhang helyetti h valószínűleg a hat szavunk analógiájára alakulhatott ki. Kettős szófajú szó (számnév és főnév is).

Nyolc

Ősmagyar kori szavunk, összetett szó. A nyol- szó ugor kori, eredeti jelentése csomó, nyaláb, köteg (azonos lehet a mai nyaláb alapszavával) A –c képző valószínűleg a kilenc analagóiájára alakulhatott ki.

Kilenc

Összetett szó, azt előtag azonos lehet a kívül, kül/kil változatával, míg az –nc képző a harminc szavunknál is megjelenő ’tíz’ jelentésű szó. A kilenc a korai ősmagyar korban jelent meg, jelentése ’<egy> kivételével tíz’ lehetett.

Tíz

Származékai: tized, tizedes, tizedel, tízes, tízszeres, tízszerez. Iráni eredetű szó: óperzsa dasa. Nyelvünkbe egy nyugati középiráni desz alak kerülhetett, a szókezdő d đ t hangváltozásra példa tehén, tej.

Húsz

Finnugor korból származó szavunk. Feltehető, hogy eredetileg nem az absztrakt számra, hanem valamilyne konkrét tárgyra utalt (húsz ujj, később húsz csomó, stb.) Összetett szó, a hú- embert, férfit jelentett eredetileg, és mivel az embernek húsz ujja van, jelentésfejlődésen keresztül a szó felvette a húsz jelentést is.

Száz

Származékai: százas, század, századik, százados, százalék, (le)százalékol. Ősi örökség a finnugor korból: vogul szat, cseremisz suda, finn sata (‘száz’). A finnugor nyelvekben indoeurópai jövevényszó: szanszkrit csatam, óperzsa szatem, orosz szto. A finnugor tőbeli t magyar z megfelelése szabályos, lásd ház, kéz.

Ezer

Iráni, azon belül alán eredetű szó, (jelentése rengeteg, töménytelen). Nem finnugor szó!