Chuck Jones

Chuck Jones
Született	Charles Martin Jones 1912. szeptember 21. Spokane, Washington,
Elhunyt	2002. február 22. (89 évesen) Corona Del Mar, Kalifornia
Beceneve	Chuck
Álneve	Jones, Charles Martin
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Dorothy Webster (1935-1978) Marian J. Dern (1981-2002)
Gyermekei	egy gyermek
Foglalkozása	filmrendező animátor
Iskolái	Chouinard Art Institute North Hollywood High School
Kitüntetései	Edward MacDowell Medal csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán 38. Oscar-gála Oscar-díj a legjobb animációs rövidfilmnek (1964) Winsor McCay Award (1974) Inkpot Award (1974) Életműdíj (1996)
Halál oka	szívelégtelenség
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Chuck Jones témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Martin "Chuck" Jones (Spokane, Washington, 1912. szeptember 21. - Corona Del Mar, Kalifornia, 2002. február 22.) amerikai animátor, forgatókönyvíró, rajzfilmes, producer és filmrendező, főleg Looney Tunes és Merrie Melodies (hazánkban mindkettőt Bolondos dallamok néven ismerhetjük) filmeket készített a Warner Brothers stúdiónak. Több klasszikus Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa, Kengyelfutó Gyalogkakukk és Prérifarkas, Szilveszter és Csőrike és Pepé Le Pew-filmet rendezett, leghíresebb alkotásait, a Duck Amuck-ot, a One Froggy Eveninget és a What's Opera, Doc?-ot felvették az amerikai filmek hivatalos jegyzékébe (National Film Registry). Nevéhez fűzödik a Vadászat Trilógia is (Rabbit Fire, Rabbit Seasoning és Duck! Rabbit! Duck!, 1951-1953).

1962-ben távozott a Warnertől, és elindította a Sib Tower 12 Productions-t az MGM stúdiónál, ahol egy új Tom és Jerry sorozatot készített, és egy Dr. Seuss tv-adaptációt, a Grincset. Később önálló vállalkozást indított Chuck Jones Productions névvel, ahol nem visszatérő szereplőkre apelláló rajzfilmeket készített, illetve néha-néha szabadúszóként egy-egy Looney Tunes epizódot.

Fiatalkora

Jones Spokane-ben, Washingtonban született 1912. szeptember 21-én. A család nem sokkal később Los Angeles-be költözött.

Önéletrajzában, a Chuck Amuckban leírja, hogy művészi hajlamait apjának köszönheti, aki egy sikertelen üzletember volt a húszas évek Kaliforniájában. Irodaszereket és ceruzákat árult cégeknek, de mikor az üzlet elbukott, a rakományt fiának adta s megkérte, élje fel őket mihamarabb. Mivel a fiú végtelen tartalékokkal rendelkezett remek minőségű ceruzákból és papírokból, rengeteget rajzolt. Később, egy művészeti iskolában a tanár elmagyarázta a nebulóknak, hogy ahhoz, hogy elkészülhessen egy értékelhető rajz, előtte legalább 100.000 rossz képet kell készíteni. Jones fellélegzett, mivel már a 200.000-et is átlépte. Jones és testvérei emiatt lettek grafikusok.

Miután elvégezte a Choinard Art Instute-ot, Jones számos, nem túl jelentős munkát vállalt a rajzfilmiparban. Ub Iwerks stúdiójában a grafikákat rajzolta át tussal, és asszisztens volt Walter Lantz mellett. Iwerks stúdiójában találkozott későbbi feleségével, Dorothy Websterrel, aki a képeket festette.

Warner Bros.

Chuck Jones belépett a Leon Schlesinger Productions-höz, a független stúdióhoz, ami Looney Tunes és Merrie Melodies-rajzfilmeket gyártott a Warner Brothers-nek. Asszisztens animátor lett 1933-ban. 1935-ben animátorrá léptették elő, és dolgozhatott az új rendezővel, Tex Avery-vel. Az Avery-csapatnak nem volt elég hely Schlesinger apró stúdiójában, ezért kiutaltak nekik egy saját épületet, amit később csak "Termite Terrace"-ként emlegettek. Miután Bob Clampett 1937-ben rendező lett, Jones bekerült a csapatába; itt Jones korábbi főnökével, Ub Iwerks-szel kellett dolgozniuk, ugyanis ő ekkoriban gyártott le négy rajzfilmet Schlesingernek. Jones 1938-ban rendező lett (akkoriban ezt a pozíciót "supervisor"-nak hívták), miután Frank Tashlin elhagyta a stúdiót. Első filmje a The Night Watchman, főszereplője egy aranyos kiscica, aki később Sniffles-szé, az egérré inkarnálódott.

Jones harmincas évekbeli és negyvenes évek eleji művei részletgazdag animációval bírtak, de a közönség és a Schlesiger-csapat hiányolta belőlük a humort. Az "aranyosságot" Jones a korabeli Disney-filmekből merítette (ez látható a Tom Thumb in Trouble című filmen és a Sniffles-sorozaton). Jones ezzel a korszakával az 1942-es The Dover Boys-szal szakított. Jones úgy fogalmazott, hogy ekkor tanulta meg, "hogy kell viccesnek lenni". A The Dover Boys volt ezen felül az első amerikai rajzfilm, ami szakított a Disney-szerű realisztikus ábrázolással, s helyette stilizált grafikával bírt. Ekkoriban Jones több olyan karaktert is alkotott, akik nem lettek híresek, például Charlie a kutya, Hubie és Bertie illetve a három medve. Ettől függetlenül az ő szereplésükkel operáló filmeket tekintik az elsőknek, amelyekben megtalálható Jones sajátos humora.

A második világháború éveiben Jones Theodor Geisellel (ismertebb nevén Dr. Seuss-szal) dolgozott a Private Snafu című sorozaton, ami egy kimondottan katonáknak szóló széria volt. A Private Snafu több témában is tanítójellegű volt. Jones később számos Dr. Seuss-adaptációt is készített, leghíresebb közülük az 1966-os Grincs.

Emellett a The Weakly Reporter sorozatba is rendezett rövidfilmeket 1944-ben. Ugyanebben az évben készítette a Hell-Bent for Election-t, Franklin D. Roosevelt kampányfilmjét.

Kevesen tudják, hogy az Angel Puss-t is rendezte, amiben afro-amerikaiak tűnnek fel. Ezt cenzúrázták, és manapság semmilyen hivatalos jegyzékben nem szerepel.

Jones a negyvenes évek végén volt a csúcson, és sikerszériája az ötvenes években is folytatódott. Ekkor alkotta meg legendás karaktereit, Claude macskát, Marc Antony-t és Pussyfootot, Michigan J. Frogot, Pepe LePew-t, a Gyalogkakukkot, és Wile E. Coyote-ot, azaz Prérifarkast. Ekkor készültek el (a Michael Maltese által írt Gyalogkakukk-filmeken kívül) olyan mestermunkák, mint a Duck Amuck, a One Froggy Evening és a What's Opera, Doc?. Kritikusok napjainkban ezeket a filmeket tartják minden idők legjobb rajzfilmjeinek.

Jones csapata ekkoriban Michael Maltese íróból, Maurice Noble rajzoló/háttérfestő/társrendezőből, Abe Levitow társrendező/animátorból és Ken Harris illetve Ben Washam animátorokból állt.

1950-ben Jones és Maltese elkezdték a Rabbit Fire készítését, ami megváltoztatta Dodó Kacsa személyiségét. A bolondos kacsából egy örökké morgó, egoista primadonna lett, aki állandóan Tapsi Hapsi babérjaira akar törni. Jones így jellemezte a figurákat: "Tapsi, aki szeretnénk lenni, Dodó, aki vagyunk.".

Jones a Warner Bros.-nál maradt az ötvenes években is, leszámítva egy időszakot 1953-ban, mikor a Warner bezáratta az animációs stúdiót. Jones a Walt Disney Pictures-höz ment, és összeállt Ward Kimballal négy hónapra, hogy segítse a Csipkerózsika készítését (Jones nincs feltüntetve a stáblistán). Miután a Warner animációs divíziója ismét megnyílt, Jones visszatért.

A hatvanas évek elején Jones és felesége, Dorothy írták az egész estés Gay Purr-ee forgatókönyvét. A film szinkronját Judy Garland, Robert Goulet és Red Buttons készítették, párizsi macskáknak kölcsönözve hangjukat. A filmet a UPA stúdió készítette, és a korábbi Warneres Abe Levitow rendezte. Jones ezzel megszegte szerződését a Warnerrel. A film 1962-ben került bemutatásra, és Jones szerencsétlenségére a Warner kezdte forgalmazni. Mikor kiderült Jones szerződésszegése, kirúgták a stúdiótó. Jones csapatát is szélnek eresztették a The Iceman Ducketh befejezése után, majd az egész stúdió megszűnt 1963-ban. (Jones többször is állította, hogy ez amiatt történt, mert a Warner végül belátta, hogy ők nem Miki Egér rajzfilmeket készítenek).

Jones szabadúszóként

Üzlettársával, Les Goldmannel Jones elindította a független stúdiót, a Sib Tower 12 Productionst, s felvette a korábbi Warneres csapatát, többek közt Maurice Noble-t és Michael Maltese-t. 1963-ban a Metro-Goldwyn-Mayer megállapodott velük, hogy Jones és csapata készítsen egy teljesen új Tom és Jerry-sorozatot. 1964-ben a Sib Tower 12 beolvadt az MGM-be, s új neve MGM Animation/Visual Arts lett. Jones animációs rövidfilmje, a The Dot and the Line: A Romance in Lower Mathematics 1965-ben Oscart nyert. Másik rövidfilmje a The Bear That Wasn't volt.

Miután 1967-ben megszűnt az új Tom és Jerry, Jones a televízióhoz került. 1966-ban készítette a Grincset Boris Karloff hangjával. Később olyan tv-filmek fűződtek a nevéhez, mint a Horton Hears a Who!, majd belevágott első mozifilmjébe, a The Phantom Tollbooth-ba, ami egy Walt Kelly-képregény adaptációja volt, s amelyben Jones Porky Pine és Bun Rab karakterének a hangját is kölcsönözte.

Az MGM animációs divíziója 1970-ben bezárt, és Jones ismét egy önálló stúdiót alapított Chuck Jones Productions névvel. Ebben szombat reggeli rajzfilmsorozatokat gyártott az ABC számára, például a Curiosity Shopot 1971-ben. 1973-ban elkészítette George Selden könyve nyomán a The Cricket in Times Square-t, és annak két folytatását. Legfontosabb munkái ebből a korszakból három Rudyard Kipling-adaptációja, a Dzsungel Könyve, a Maugli testvérei és a The White Seal, s ezek mellett a Rikki-Tikki-Tavi című film. Jones 1976-ban visszatért a Warnerhez, debütáló filmje pedig a Bugs and Daffy's Carnival of the Animals volt Tapsi Hapsival és Dodó Kacsával. Ezenfelül Jones készítette az 1979-es The Bugs Bunny/Road Runner Movie-t is, ami egy gyűjtemény volt a legjobb klasszikus rövidfilmekből. Jones újabb Gyalogkakukk epizódokat is csinált a The Electric Company című sorozat, a Bugs Bunny's Bustin' Out All Over és a Bugs Bunny's Looney Christmas Tales számára.

1977 és 1978 között alkotta a független képregényét Crawford címmel (más nevén Crawford & Morgan) a Chicago Tribune-NY News Syndicate számára.

1978-ban Jones felesége, Dorothy elhunyt; három évvel később összeházasodott Marian Dernnel, a Rick O'Shay képregény írójával.

Későbbi évek

A nyolcvanas-kilencvenes években Jones festményeket adott el galériáknak lányának cégén keresztül. Emellett kreatív konzultánsa és karakterdizájnere volt az első Alvin és a Mókusok karácsonyi különkiadásnak (A Chipmunk Christmas). Az interneten új rajzfilmeket tett közzé egy eddig ismeretlen, Thomas Timberwolf nevű karakter főszereplésével. Egy cameo-szerepben feltűnt az 1984-es Szörnyecskék című filmben, és megrendezte a Szörnyecskék 2 számára a Dodós és Tapsis jeleneteket 1990-ben. Ezenfelül több filmhez is készített animációs részeket, ilyen a Stay Tuned és az 1993-as Mrs. Doubtfire. Jones nem szerette a modern rajzfilmeket, a Hanna-Barbera televíziós rajzfilmjeit többízben is "illusztrált rádiónak" nevezte.

1988-ban Jones segédkezett a Londoni Museom of the Moving Image megalapításában, s több napot töltött azzal, hogy egy üldözési jelenetet a múzeum magas falaira fessen.

1993-ban munkásságáért tiszteletbeli oklevelet kapott az Oglethorpe University-től.

Utolsó éveiben Jones volt a Termite Terrace legemblematikusabb veteránja, előadásokat tartott az animátorok új generációjának. Hatásai olyan mainstream rajzfilmeken érezhetőek, mint az Eszeveszett birodalom és a Lilo és Stitch, a Csillagkutya.

Életművéért Jones saját csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán.

Jones-t életében nyolcszor jelölték Oscarra (háromszor nyert, a For Scent-imental Reasons-ért, a So Much for So Little-ért és a The Dot and the Line-ért), s 1996-ban életműdíjban is részesült az Akadémia vezetésének részéről "klasszikus rajzfilmjeiért és olyan animált karakterekért, akik megédesítették életünket közel ötven éven keresztül". A díjat Robin Williams adta át, s a "rajzfilmek Orson Welles-ének" nevezte Jones-t.

Jones utolsó Looney Tunes rajzfilmje az 1996-os From Hare to Eternity (főszerepben Tapsi Hapsi és Yosemite Sam, azaz Handa Bandi, ahol Tapsit Greg Burson szinkronizálta. A film Friz Freleng emlékére volt dedikálva, aki 1995-ben hunyt el. Utolsó Gyalogkakukk-filmje a Chariots of Fur 1994-ből.

Jones, az utolsó élő "Termite Terrace"-os rendező szívelégtelenség következtében hunyt el 2002-ben. Hamvait a tengerbe szórták. Az amerikai Cartoon Network harminc másodpercen keresztül mutatta Jones portréját "Hiányozni fogsz - Cartoon Network" felirattal, majd egy négy órás összeállítás következett a The Looney Tunes Show-ból, benne Chuck Jones leghíresebb munkáival.

A Daffy Duck for President című Looney Tunes film Jones könyve alapján készült. Eredetileg 2000-ben akarták bemutatni, végül 2004-ben került adásba.

Rövid lista Jones néhány művéből

• Play Safe (1936)
• The Night Watchman (1938, his first)
• Daffy Duck and the Dinosaur (1939)
• Naughty But Mice (1939, ebben jelent meg először Sniffles)
• Elmer's Candid Camera (1940)
• Joe Glow, the Firefly (1941)
• The Draft Horse (1942)
• The Dover Boys (1942)
• Fin N' Catty (1943)
• The Weakly Reporter (1944)
• Angel Puss(1944)
• Hell-Bent for Election (Franklin D. Roosevelt kampányfilmje, 1944)
• Fresh Airedale (1945)
• Fair and Worm-er (1946)
• A Pest in the House (1947)
• Scaredy Cat (1948)
• Long-Haired Hare (1949)
• For Scent-imental Reasons (1949)
• Fast and Furry-ous (1949)
• So Much for So Little (1949, készült a Népegészségügyi szervezet számára)
• Rabbit of Seville (1950)
• A "Vadászat Trilógia": Rabbit Fire (1951), Rabbit Seasoning (1952), és Duck! Rabbit! Duck! (1953)
• Feed the Kitty (1952)
• Duck Amuck (1953)
• Duck Dodgers in the 24½th Century (1953)
• Bully for Bugs (1953)
• Punch Trunk (1953)
• Feline Frame-Up (1954)
• Sheep Ahoy (1954)
• One Froggy Evening (1955)
• Double or Mutton (1955)
• Heaven Scent (1955)
• Rocket-Bye Baby (1956)
• What's Opera, Doc? (1957)
• Scrambled Aches (1957)
• Robin Hood Daffy (1958)
• Hook, Line and Stinker (1958)
• Hip Hip-Hurry! (1958)
• Hot-Rod and Reel! (1959)
• Wild About Hurry (1959)
• Fastest with the Mostest (1960)
• Hopalong Casualty (1960)
• High Note (1960)
• Ready, Woolen and Able (1960)
• Compressed Hare (1961)
• Zip 'N Snort (1961)
• Lickety-Splat (1961)
• Beep Prepared (1961)
• Now Hear This (1962)
• Zoom at the Top (1962)
• A Sheep in the Deep (1962)
• Hare-Breadth Hurry (1963)
• War and Pieces (1964)
• Tom és Jerry (1964–1967)
• The Dot and the Line (1965)
• The Bear That Wasn't (1967)
• How the Grinch Stole Christmas! (TV-rajzfilm, 1966)
• Sesame Street (különböző rajzfilmszekvenciák, 1969)
• The Electric Company (1971)
• Horton Hears a Who! (TV-rajzfilm, 1970)
• The Phantom Tollbooth (egész estés mozifilm, 1970)
• Rikki-Tikki-Tavi (TV-rajzfilm, 1975)
• Raggedy Ann and Andy in The Great Santa Claus Caper (TV-rajzfilm, 1978)
• Raggedy Ann and Andy in The Pumpkin Who Couldn’t Smile (TV-rajzfilm, 1979)
• Soup or Sonic (1980)
• Chariots of Fur (1994)
• Another Froggy Evening (1995)
• Superior Duck (1996)
• From Hare to Eternity (1997)

Lásd még

• Az amerikai animáció aranykora

Jegyzetek

Források

• Barrier, Michael (1999). Hollywood Cartoons: American Animation in Its Golden Age. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-516729-5.
• Jones, Chuck (1989). Chuck Amuck : The Life and Times of an Animated Cartoonist. New York: Farrar Straus & Giroux. ISBN 0-374-12348-9.
• Jones, Chuck (1996). Chuck Reducks : Drawing from the Fun Side of Life. New York: Warner Books. ISBN 0-446-51893-X.

Külső hivatkozások

• Chuck Jones weboldala
• The Animation of Chuck Jones a Keyframe - the Animation Resource-on
• Senses of Cinema: Great Directors Critical Database
• Chuck Jones az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Chuck Jones rajongói oldal
• "Chuck Jones" John Canemaker-től a Cartoonist PROfiles-ból #45 (1980 márciusa)
• Chuck Jones: Three Cartoons (1953-1957) - Roger Ebert Jones három filmjéről, ami a nemzeti filmjegyzékben szerepel.
• Chuck Jones életrajza Daniel Briney-től a ToxicUniverse.com-on.
• Chuck Jones sírja
• Art Directors Club életrajz képekkel
• Interjú Chuck Jones-szal