„Hastingsi csata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Makecat-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: sh:Bitka kod Hastingsa
75. sor: 75. sor:
{{csonk-középkor}}
{{csonk-középkor}}
{{csonk-hadi}}
{{csonk-hadi}}
{{Portál|középkor}}
{{Portál|középkor||hadtudomány|i |történelem}}


[[Kategória:Középkori csaták]]
[[Kategória:Középkori csaták]]

A lap 2012. december 14., 22:07-kori változata

Hastingsi csata
Harald király halála a bayeux-i faliszőnyegen
Harald király halála a bayeux-i faliszőnyegen

Időpont1066. október 14.
HelyszínSenlac-domb Hastings mellett (East Sussex, Anglia)
Eredménydöntő normann győzelem
Szemben álló felek
normannokangolszászok
Parancsnokok
Vilmos, Normandia hercege
Odo bayeux-i püspök
II. Harold angol király
Szemben álló erők
84007500
Veszteségek
kb. 3000 halottkb. 5000 halott, köztük Harold és összes testvére
Térkép
é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 0° 29′ 15″Koordináták: é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 0° 29′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hastingsi csata témájú médiaállományokat.

A hastingsi csata az Anglia meghódítására indított normann hadjárat döntő ütközete volt. A Hastingstől 10 km-re északnyugatra található Senlac-dombon vívták Vilmos, Normandia hercege és II. Harold angol király csapatai 1066. október 14-én. Haroldnak a hagyomány szerint nyílvessző szúrta át a szemét, és bár tovább vezette seregét, végül megölték, és a csata is elveszett. Szórványos angol ellenállás az ütközet után is előfordult, mégis úgy tekintik, hogy Vilmos ezzel a csatával hódította meg Angliát.

A világhírű bayeux-i kárpit, amelyet Vilmos testvére, Odo bayeux-i püspök készíttetett, a csata előtti eseményeket és a csatát ábrázolja a normannok szemszögéből.[1]

Előzményei

Az 1042-től uralkodó Hitvalló Eduárd angol királynak nem volt gyermeke. Elődje féltestvére, II. Hardeknut volt, akinek az apja, Nagy Kanut legyőzte Eduárd apját, Ethelredet és feleségül vette Eduárd anyját. Eduárd fiatalkorának java részét Normandiában töltötte száműzetésben és hazatérése után is megtartotta normann kapcsolatait.

Eduárd gyenge király volt, a valóságban Godwin wessexi gróf kormányozta az országot. Eduárd nem érezte magát biztonságban saját udvarában sem, ezért normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Godwin halála után fia, Harold lett a wessexi gróf és örökölte apja hatalmát. 1064-ben Harold francia földön Vilmos herceg fogságába esett, és szabadulása fejében megígérte, hogy támogatja Vilmos igényét az angol trónra. Hazatérve azonban azt mondta, hogy az ígéret érvénytelen, mivel kényszerrel csikarták ki belőle.

Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjaként, és a döntést az államtanács is elfogadta; Vilmos azonban azt állította, hogy Eduárd még korábban őt tette meg örökösének. (Ez az állítás nem bizonyított, de nem is lehetetlen.)[2] Vilmos egyrészt megnyerte magának II. Sándor pápa támogatását, másrészt Harold vikingek közé száműzött testvérét, Tostigót rávette, hogy támadja meg Angliát.

Harold délen mozgósította seregét, hajói a Wight-sziget mellett állomásoztak, várva Vilmos átkelését. Szeptemberben Harold úgy gondolta, hogy abban az évben a normannok már nem támadnak, ezért hazarendelte a hajókat. Közben egy York környéki északi viking betörés miatt a szász fősereggel északra kellett vonulnia. Itt a Stamford hídi csatában végül győzelmet aratott, de Yorkban meglepetésként érte a hír, hogy Vilmos és harcosai partra szálltak Angliában, ezért Harold (a korábbi csatától már eleve fáradt) seregét erőltetett menetben, pihenést nem engedélyezve elindította Sussexbe, ahol Vilmos serege állomásozott. A normannok hírét vették az angol sereg közeledtének és elébük indultak észak felé, ami váratlanul érte Haroldot.

Lefolyása

Vilmos taktikáját az íjászokra alapozta akik meggyengítik nyilaikkal az ellenséget, majd a gyalogság vesz részt a közelharcban, végül a lovassággal tör át az angol erőkön. A taktika nem érte el a várt hatást. A több hullámban is kilőtt normann nyilakat az angolok pajzsa felfogta, így nagyon csekély hatása volt. Vilmos a fellágyított angol erőkben bízva elrendelte a gyalogsági támadást. Ahogy a normannok törtek felfele a dombon, az angolok ledobtak amit találtak: köveket, lándzsákat, buzogányokat. A zárótűz nagy veszteségeket okozott és megtörte a normannok sorait.

Ahogy a gyalogság elérte az angol vonalakat, kegyetlen közelharc kezdődött. Vilmos a gyengített angol sereggel számolva nem érte el a várt hatást, mivel a pajzsok mögött még szinte a teljes angol sereg várta. Ezért a lovasságot a tervezettnél jóval hamarabb kellett bevetni. A bárddal, lándzsával és kardokkal történt gondos kiképzés ellenére a lovak egyszerűen megijedtek és elmenekültek. Egy óra harc után a Breton hadosztály Vilmos seregének bal szárnyán elakadt, teljesen felmorzsolódott és lemenekült a dombról. Sok angol tört a normann sorokba, köztük több száz népfelkelővel és a Harold testvérekkel, Leofwyne-vel és Gyrthe-vel. Ezt zavaros harcok követték, ahol megölték Vilmos lovát, ő a földre zuhant. Látszólagos halálától a normannok pánikba estek és szétröppentek. Azonban Vilmos levette sisakját mutatva, hogy él és összeszedte seregét.

Vilmos a lovasság egy részével sikeres ellentámadást indított az őket üldöző angolok ellen, akiket már nem védett pajzs. Sok népfelkelőt levágtak. Sokan nem vették észre az ellentámadást mindaddig, amíg az már túl késő volt. Bár sokaknak sikerül visszaérniük a dombra a testőrség nyújtotta biztonságba, mások, köztük a Harold testvérek nem voltak ilyen szerencsések. A normann hadsereg két részre oszlott. Egy ideiglenes sereg elaltatta a csatát. Ez a zavaros normann sereg Vilmos előnyére fordította a csatát hiszen az angolok sokat veszítettek a pajzsok nyújtotta védelemmel. A fegyelmezett, erős kohézió nélküli angolok egyesével könnyű célponttá váltak. Vilmos a seregét ismét az erős angol álláspontok ellen indította.

A nagyszámú angol népfelkelők képezték az első vonalat a pajzsfallal. Vilmos felismerve, hogy ezen könnyen elakadnak, érdekes lehetőséget talált. A csata elején Vilmos íjászai közvetlenül az angol erőkre lőttek amik a pajzsok miatt nem bizonyultak hatékonynak. Sok pajzs volt még mindig az első vonalban. Vilmos elrendelte az íjászoknak, hogy nyílaikat meredek ívben a pajzsfal felett lőjék ki. A nyílvesszők az angol sereg hátsó soraiban landoltak ezzel nagy sikert aratva. A legenda szerint ekkor találta szemen Haroldot egy nyílvessző, ahogy az egy bayeux-i faliszőnyegen is látható. A sok angol ekkorra már elfáradt és elvesztette fegyelmét. Vilmos serege ismét támadásba lendült és sikerült rést ütni a pajzsfalon. Egy maroknyi lovassal a rést kihasználva áttörte a falat és lecsapott az angol királyra. Immár a vezér nélkül maradt és megtizedelt nemességgel a több száz népfelkelő is elmenekült a harcmezőről. A testőrség tartotta a királynak tett hűségesküt és halálukig mindnyájuk bátran harcolt.

A holttesteket eltakarították a csatamezőről és Vilmos a sátrában ünnepi vacsorát rendezett. Angol oldalról mintegy 5000 főre, normann oldalról 3000 főre teszik a csata halálos áldozatainak számát.

Feldolgozások

Filmek

Rekonstruált csata

Hivatkozások

  1. Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: Klaniczay Gábor (szerk.). Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó, 251. o.. ISBN 963-389-820-X (2006) 
  2. Stephen Morillo. The Battle of Hastings: sources and interpretations (angol nyelven). Boydell & Brewer, xiii.. o.. ISBN 0-85115-619-3 (1996) 

Történelmi források

  • A Bayeux-i faliszőnyeg. Varga Vanda Éva (szerk.) Documenta Historica 18. Szeged, JATE Történész Diákkör, 1994.
  • A Bayeux-i faliszőnyeg. Jójárt Júlia—Varga Vanda Éva (szerk.), Második, átdolgozott kiadás. Documenta Historica 34. Szeged, JATE Történész Diákkör, 1998.

Szakirodalom

  • Bárány Attila - Britek, angolszászok vikingek. ATTRAKTOR KIADÓ. Gödöllő, 2008. ISBN 978-963-9857-02-5
  • Szántó György Tibor. Anglia története. Maecenas Könyvkiadó. ISBN 963-7425-53-5 (1992) 
  • Székely György: VII. Gergely. Életek és korok. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1984. ISBN 963-05-3634-X
  • Howarth, David. 1066: The Year of the Conquest. Penguin. ISBN 0141391057 
  • Douglas, Daniel C.. „William the Conqueror”, Kiadó: University of California Press.  
  • Gravett, Christopher, Hastings 1066, The Fall of Saxon England; Osprey Campaign Series #13, Osprey Publishing, 1992
  • Morton, Catherine and Muntz, Hope (eds). The Carmen de Hastingae Proelio of Guy Bishop of Amiens, Oxford at the Clarendon Press 1972.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Hastings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások