„Pólya József (orvos)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2012. december 9., 19:09-kori változata

Pólya József (Nagyszécsény, Bars megye, 1802. január 1. – Budapest, 1873. június 10.) orvosdoktor, pestvárosi fizikus és kórházi főorvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Élete

Váradi Pólya András és Oroszi Sára szegénysorsú földművelő szülők fia, hét testvér között a legfiatalabb. A Garam folyó partján fekvő Nagyszécsény helységben született; gyönge testalkatú és gyakran betegeskedő fiú volt, azért szülei a papi pályára szánták; öt és fél évet töltött a helybeli falusi iskolában, ahol Fügedi Ferenc néptanító vezérlete alatt az I. gimnáziumi osztály tantárgyait is elvégezte. 1813-ban a losonci főgimnázium növendéke lett, ahol hat év alatt a logikát is bevégezte. 1819-ben a bölcseleti tudományok hallgatása s a német nyelv elsajátítása végett Selmecbányára ment az ottani ágostai hitvallású líceumba, hol ezen korszakból saját életiratában három egyént emel ki, akiknek tudományos kiképzését főleg köszönhette: Jenei Jeney Jánost, aki magántanítója volt, Kovács István tanárt és Scheverlay Mátyás akkor selmeci, később pozsonyi nagyhírű tanárt, «kinek lényem egész valójával tartozom», írja. Pólya a rendes tárgyakon kívül kiváló előszeretettel foglalkozott a rajzzal és zenével; a zenével később felhagyott, de a rajzot élte fogytáig gyakorolta s utolsó éveiben a kertészet művelésévél sokszor gyakorlati hasznát is vette. 1821-ben Pestre óhajtott menni az orvosi pályára, azonban atyja, akinek kedveért már 1817-ben az egyházi szószéken is föllépett, ezt ellenezte és mindenképpen a papi pályára akarta őt terelni; a szándékában megmaradt fiútól aztán minden segélyt megvont; így magára hagyatva kénytelen volt Losoncra visszatérni, ahol a gimnázium első osztályában köztanítónak választották. Egy év múlva egy előkelő családnál magántanítóságot vállalt, azon feltétellel, hogy egy év elteltével növendékével Pestre fogják küldeni. Ezen várakozásában azonban megcsalatkozott, így egyedül indult útnak és 1823 novemberében Pestre érkezett. Itt még a bölcseleti tanfolyam III. évére utasították. Ezen is átesvén, 1824-ben kezdette meg az orvosi tudományok hallgatását s 1830 augusztusában orvosdoktorrá avatták fel. Orvostanulói pályája küzdelmes volt, hazulról nem segélyezve, rajz-, szépírás és magyar nyelv tanításával tartotta fenn magát. Orvosdoktori oklevéllel meglátogatta szüleit, atyja is az évek óta nem látott fiával ekkor kibékült. Mint gyakorló-orvos 1831-ben a pesti kolera-kórházban igazgató s kezelő orvos volt. Pólyának orvosi hírnevét ezen működése alapította meg. 1832 januárjában a magyar királyi helytartó-tanács Károlyvárba és Fiuméba küldte, hogy az ottani orvosokkal a kolera tudnivalóiról értekezzék és azokat utasítással lássa el. Innét hazatérve márciusban Pestváros őt tiszteletbeli fizikusai közé vette fel, április hóban pedig a polgári Rókus-kórházhoz rendes másodorvosnak nevezte ki. Ugyanezen 1832. év március 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta (1858. december 15-én rendes tag lett). Ez időtől fogva a főváros legkeresettebb orvosai közé tartozott, mire nézve nevezetes tényező volt az a körülmény is, hogy Fáy Andrással benső barátságban lévén, az ő körében számos előkelő családdal jött érintkezés- és ismeretségbe. Midőn a rókus-kórházi állásától megvált, 1842-ben a városligeti saját telkén magán elmekórintézetet állított, mely három évig állott fenn. Az országos egészségügyi tanács, a budapesti királyi egyetemi orvoskar, az orvosegylet tagja s Pestváros képviselője volt. Élete utolsó éveiben testi ereje hanyatlani kezdett és így az orvosi gyakorlattól lassanként visszavonult és rákosi birtokán a kertészetnek szentelte végnapjait, míglen 1873. június 10-én meghalt és a kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. (A Magyar Tudományos Akadémiában 1875. június 28-án Török József róla írt emlékbeszédét Halász Géza olvasta fel).

Munkái

Értekezés az ember belférgeiről. (Orvostudori értekezés. Latin czímmel is.) Pest, 1830. Egy tábla rajzzal.
Beaumont értekezése a sérvekről. Egy új gyógymóddal együtt, mely szerént a sérveket gyökeresen meg lehet gyógyítani. A magyar seborvosok kedvökért ford. U. ott, 1830.
Summa observationum, quas de cholera orientali die 24. Juli-20. Sept. 1831. in lib. reg. civitatis Pest nosocomiis collectas sistunt Josephus Pólya et Carol. Grünhut. U. ott, 1831. Négy tábla rajzzal.
Beobachtungen über die asiatische Cholera, angestellt und gesemmelt in Spitälern der Stadt Pesth in Ungarn v. 23. Juli bis zum 20. September 1831. Mit Abbildungen der Krankheit und die nummerischen Verhältnisse darstellenden Tabellen. Meissen, 1832.
Observationes de herpete eius complicationibus et remedio novo «Anthracocali». Pest, 1837.
Beobachtungen über die Flechte und ihre Verbindungen, nebst einem neuen specifischen Mittel zu deren Heilung, nämlich dem Anthrakokali. Nach der lateinischen Handschrift des Verfassers übersetzt von Karl Ludwig Sigmund. U. ott, 1837.
De hydriatria nonnulla. Occasione festi semisecularis laureae doctoralis medicae... Francisci Ant. Christen in memoriam... 1838. 9. die mensis Maii. Budae, 1838.
Az állatország temészettörténeti képterme Jardine Vilmos és Treitschke Fridrik után ford. Pest, 1841-42. Öt füzet, 90 híven szinezett aczélmetszettel.
Tudnivalók a Pesten felállított privát elmekórintézetről. (Pest, 1842.)
Az ember nemi tekintetben. Leirása az ember nemi részeinek egészséges és beteg állapotjokban. I. füzet. Férfi nemi részek boncz- és élettana. U. ott, 1848.
Hanák Ker. János, Az állattan története és irodalma Magyarországon. Kiadta Pólya József. Pest, 1849. A szerző arczképével és életrajzával.

Levelei

Fáy Andráshoz, kelet n., Pest, 1835. dec. 4., 1837. márc. 27., Bia 1840. szept. 2. (a m. n. múzeumban).

Kézirati munkái

A Wikimédia Commons tartalmaz Pólya József (orvos) témájú médiaállományokat.

Physiologia; akadémiai értekezések (1864-68. Az aszályosság physikája, Omne vivum ex ovo, Növényéleti ösmeretek alkalmazása a növényiparban, A marhavészről).

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Élete==
-Váradi Pólya András és Oroszi Sára szegénysorsú földművelő szülők fia, hét testvér között a legfiatalabb. A Garam folyó partján fekvő Nagyszécsény helységben született; gyönge testalkatú és gyakran betegeskedő fiú volt, azért szülei a papi pályára szánták; öt és fél évet töltött a helybeli falusi iskolában, ahol Fügedi Ferenc néptanító vezérlete alatt az I. gimnáziumi osztály tantárgyait is elvégezte. 1813-ban a [[losonc]]i főgimnázium növendéke lett, ahol hat év alatt a logikát is bevégezte. 1819-ben a bölcseleti tudományok hallgatása s a [[német nyelv]] elsajátítása végett [[Selmecbánya|Selmecbányára]] ment az ottani ágostai hitvallású líceumba, hol ezen korszakból saját életiratában három egyént emel ki, akiknek tudományos kiképzését főleg köszönhette: Jenei Jeney Jánost, aki magántanítója volt, Kovács István tanárt és Scheverlay Mátyás akkor selmeci, később [[pozsony]]i nagyhírű tanárt, ''«kinek lényem egész valójával tartozom»'', írja. Pólya a rendes tárgyakon kívül kiváló előszeretettel foglalkozott a rajzzal és zenével; a zenével később felhagyott, de a rajzot élte fogytáig gyakorolta s utolsó éveiben a kertészet művelésévél sokszor gyakorlati hasznát is vette. 1821-ben [[Pest]]re óhajtott menni az orvosi pályára, azonban atyja, akinek kedveért már 1817-ben az egyházi szószéken is föllépett, ezt ellenezte és mindenképpen a papi pályára akarta őt terelni; a szándékában megmaradt fiútól aztán minden segélyt megvont; így magára hagyatva kénytelen volt [[Losonc]]ra visszatérni, ahol a gimnázium első osztályában köztanítónak választották. Egy év múlva egy előkelő családnál magántanítóságot vállalt, azon feltétellel, hogy egy év elteltével növendékével Pestre fogják küldeni. Ezen várakozásában azonban megcsalatkozott, így egyedül indult útnak és 1823 novemberében Pestre érkezett. Itt még a bölcseleti tanfolyam III. évére utasították. Ezen is átesvén, 1824-ben kezdette meg az orvosi tudományok hallgatását s 1830 augusztusában orvosdoktorrá avatták fel. Orvostanulói pályája küzdelmes volt, hazulról nem segélyezve, rajz-, szépírás és magyar nyelv tanításával tartotta fenn magát. Orvosdoktori oklevéllel meglátogatta szüleit, atyja is az évek óta nem látott fiával ekkor kibékült. Mint gyakorló-orvos 1831-ben a pesti kolera-kórházban igazgató s kezelő orvos volt. Pólyának orvosi hírnevét ezen működése alapította meg. 1832 januárjában a magyar királyi helytartó-tanács [[Károlyvár]]ba és [[Fiume|Fiuméba]] küldte, hogy az ottani orvosokkal a [[kolera]] tudnivalóiról értekezzék és azokat utasítással lássa el. Innét hazatérve márciusban Pestváros őt tiszteletbeli fizikusai közé vette fel, április hóban pedig a polgári [[Rókus-kórház]]hoz rendes másodorvosnak nevezte ki. Ugyanezen [[1832]]. év [[március 9]]-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező taggá választotta ([[1858]]. [[december 15]]-én rendes tag lett). Ez időtől fogva a főváros legkeresettebb orvosai közé tartozott, mire nézve nevezetes tényező volt az a körülmény is, hogy [[Fáy András]]sal benső barátságban lévén, az ő körében számos előkelő családdal jött érintkezés- és ismeretségbe. Midőn a rókus-kórházi állásától megvált, 1842-ben a városligeti saját telkén magán elmekórintézetet állított, mely három évig állott fenn. Az országos egészségügyi tanács, a budapesti királyi egyetemi orvoskar, az orvosegylet tagja s Pestváros képviselője volt. Élete utolsó éveiben testi ereje hanyatlani kezdett és így az orvosi gyakorlattól lassanként visszavonult és rákosi birtokán a kertészetnek szentelte végnapjait, míglen 1873. június 10-én meghalt és a [[kerepesi úti temető]]ben helyezték örök nyugalomra. (A Magyar Tudományos Akadémiában [[1875]]. [[június 28]]-án Török József róla írt emlékbeszédét Halász Géza olvasta fel).
+Váradi Pólya András és Oroszi Sára szegénysorsú földművelő szülők fia, hét testvér között a legfiatalabb. A Garam folyó partján fekvő Nagyszécsény helységben született; gyönge testalkatú és gyakran betegeskedő fiú volt, azért szülei a papi pályára szánták; öt és fél évet töltött a helybeli falusi iskolában, ahol Fügedi Ferenc néptanító vezérlete alatt az I. gimnáziumi osztály tantárgyait is elvégezte. 1813-ban a [[losonc]]i főgimnázium növendéke lett, ahol hat év alatt a logikát is bevégezte. 1819-ben a bölcseleti tudományok hallgatása s a [[német nyelv]] elsajátítása végett [[Selmecbánya|Selmecbányára]] ment az ottani ágostai hitvallású líceumba, hol ezen korszakból saját életiratában három egyént emel ki, akiknek tudományos kiképzését főleg köszönhette: Jenei Jeney Jánost, aki magántanítója volt, Kovács István tanárt és Scheverlay Mátyás akkor selmeci, később [[pozsony]]i nagyhírű tanárt, ''«kinek lényem egész valójával tartozom»'', írja. Pólya a rendes tárgyakon kívül kiváló előszeretettel foglalkozott a rajzzal és zenével; a zenével később felhagyott, de a rajzot élte fogytáig gyakorolta s utolsó éveiben a kertészet művelésévél sokszor gyakorlati hasznát is vette. 1821-ben [[Pest]]re óhajtott menni az orvosi pályára, azonban atyja, akinek kedveért már 1817-ben az egyházi szószéken is föllépett, ezt ellenezte és mindenképpen a papi pályára akarta őt terelni; a szándékában megmaradt fiútól aztán minden segélyt megvont; így magára hagyatva kénytelen volt [[Losonc]]ra visszatérni, ahol a gimnázium első osztályában köztanítónak választották. Egy év múlva egy előkelő családnál magántanítóságot vállalt, azon feltétellel, hogy egy év elteltével növendékével Pestre fogják küldeni. Ezen várakozásában azonban megcsalatkozott, így egyedül indult útnak és 1823 novemberében Pestre érkezett. Itt még a bölcseleti tanfolyam III. évére utasították. Ezen is átesvén, 1824-ben kezdette meg az orvosi tudományok hallgatását s 1830 augusztusában orvosdoktorrá avatták fel. Orvostanulói pályája küzdelmes volt, hazulról nem segélyezve, rajz-, szépírás és magyar nyelv tanításával tartotta fenn magát. Orvosdoktori oklevéllel meglátogatta szüleit, atyja is az évek óta nem látott fiával ekkor kibékült. Mint gyakorló-orvos 1831-ben a pesti kolera-kórházban igazgató s kezelő orvos volt. Pólyának orvosi hírnevét ezen működése alapította meg. 1832 januárjában a magyar királyi helytartó-tanács [[Károlyvár]]ba és [[Fiume|Fiuméba]] küldte, hogy az ottani orvosokkal a [[kolera]] tudnivalóiról értekezzék és azokat utasítással lássa el. Innét hazatérve márciusban Pestváros őt tiszteletbeli fizikusai közé vette fel, április hóban pedig a polgári [[Rókus-kórház]]hoz rendes másodorvosnak nevezte ki. Ugyanezen [[1832]]. év [[március 9.|március 9]]-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező taggá választotta ([[1858]]. [[december 15.|december 15]]-én rendes tag lett). Ez időtől fogva a főváros legkeresettebb orvosai közé tartozott, mire nézve nevezetes tényező volt az a körülmény is, hogy [[Fáy András]]sal benső barátságban lévén, az ő körében számos előkelő családdal jött érintkezés- és ismeretségbe. Midőn a rókus-kórházi állásától megvált, 1842-ben a városligeti saját telkén magán elmekórintézetet állított, mely három évig állott fenn. Az országos egészségügyi tanács, a budapesti királyi egyetemi orvoskar, az orvosegylet tagja s Pestváros képviselője volt. Élete utolsó éveiben testi ereje hanyatlani kezdett és így az orvosi gyakorlattól lassanként visszavonult és rákosi birtokán a kertészetnek szentelte végnapjait, míglen 1873. június 10-én meghalt és a [[kerepesi úti temető]]ben helyezték örök nyugalomra. (A Magyar Tudományos Akadémiában [[1875]]. [[június 28.|június 28]]-án Török József róla írt emlékbeszédét Halász Géza olvasta fel).
 ==Munkái==