Digitális rajztábla

A digitális rajztábla – digitalizáló tábla, grafikus tábla – egy adatbeviteli eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az ember közvetlenül, kézzel vigyen be adatokat a számítógépbe úgy, ahogy a papírra ír vagy rajzol. A tábla segítségével például saját kezűleg írhatja alá dokumentumait ahelyett, hogy egy lapolvasó (szkenner) berendezésen keresztül elkészített, kép formátumban rögzített aláírást helyezne el a kívánt helyre.

A digitális rajztábla egy sík felületű tábla, amelyen a felhasználó egy tollhoz hasonló eszközzel dolgozik: rajzol, ír vagy „fest”. Az eredmény általában nem jelenik meg a táblán, hanem a monitoron lesz látható. (Az interaktív monitorok esetében az írás vagy rajzolás közvetlenül a monitor felületén történik, nem egy külön táblán.) Az egyszerűbb digitalizáló táblák feladata, hogy helyettesítsék az egeret. Előnyük, hogy a kurzor mozgatása a segítségükkel sokkal gyorsabbá és pontosabbá válik. Így az irodai alkalmazások hatékonyságának növelésében és az egyszerűbb feladatok elvégzésében van jelentős szerepük (jegyzetelés, kézi aláírás, gyors menükezelés, objektumok mozgatása, képretusálás, stb.).

Története

Kezdetben akusztikus elven működtek ezek a grafikus táblák. A technológia az volt, hogy a táblában mikrofonokat helyeztek el. Amikor a toll hegye érintkezett a táblával, akkor a mátrixban az adott ponton elhelyezkedő mikrofon érzékelte a hangot, és továbbította az adatot a számítógép felé. De ez egy igen csak bonyolult és költséges volt, ráadásul a szenzorok a külső hangokra érzékenyek voltak.

Az első, kézírást felismerő és a grafikus táblához leginkább hasonlító berendezés egy Styalator nevű számítógép volt 1957-ben.

Az első digitális rajztáblának nevezhető eszköz a RAND Tablet néven is ismert Grafacon (Graphic Converter) 1964-ből. A táblában vízszintesen és függőlegesen elhelyezkedő drótok adták meg a toll helyzetének koordinátáit, ahogy fogták annak mágneses jelét.

A 70-es években és a 80-as évek elején ID (Intelligent Digitizer) és BitPad néven váltak népszerűvé a Summagraphics Corporation által gyártott digitalizáló táblák. Ekkor ezeket a beviteli eszközöket elsősorban a számítógépes tervezés, a CAD (Computer Aided Design) területén használták. Ezek az eszközök a magnetostrikció elvén működtek, tehát a ferromágneses anyagok mágneses igénybevétel hatására létrejövő rugalmas alakváltozásán alapultak. Ez a technológia lehetővé tette a toll hegyének érzékelését még akkor, amikor az nem is ért a táblához (Z-tengely).

Érdekesség, hogy a 80-as évek elején a KFKI-ban is történtek próbálkozások a digitalizáló tála kifejlesztésére, ugyanis a kelet-európai államokat sújtó kereskedelmi embargó, a COCOM-lista miatt ezeket az eszközöket nem lehetett importálni Magyarországra.

A piacon az első személyi számítógéphez gyártott grafikus tábla a KoalaPad volt, ami eredetileg az Apple II számára készült, de végül minden otthoni számítógép grafikai támogatásához elérhetővé tették. A grafikus táblák elterjedése azonban csak a 80-as évek végére tehető, amikor már olyan kiegészítő funkciókat is el tudtak látni, mint a kézírás-felismerés. Ezek a táblák már érzékenyek voltak a nyomásra, de a tollak még kábellel voltak összekötve a számítógéppel. Erre a piacra robbant be a Wacom nyomásérzékeny tábláival, és a vezeték és elem nélkül működő tollaival. 1984-ben, Japánban rájöttek arra, hogy amikor nyomdába küldenek egy anyagot, nagyon nehéz a nyomatokat előállítani, hiszen a japán írásjeleket szinte lehetetlen volt megfelelően bevinni. Kezdetben erre a célra digitális táblát, vagy digitalizáló táblát használtak, melyet a Wacom Co. kezdett el gyártani. Persze egészen napjainkig is használják ezeket aktívan.

Most már ezeket a táblákat rajzolásra, írásra, multitouch funkciókra és sok minden másra is lehet használni.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Digitális rajztábla témájú médiaállományokat.

• http://www.wacom.hu