„Távközlési műhold” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 8. sor: | 8. sor: | ||
A távközlési műhold ötletét először [[Arthur C. Clarke]] vetette fel [[Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij|Konsztantyin Ciolkovszkij]] és [[Herman Potocnik]] munkáira alapozva. [[1945]] októberében Clarke egy írást közölt [http://www.lsi.usp.br/~rbianchi/clarke/ACC.ETRelaysFull.html Extra-terrestrial Relays] (Földön-kívüli közvetítők) címmel a brit ''[[Wireless World]]'' magazinban. A cikk leírja a [[geostacionárius pálya|geostacionárius pályára]] állított és rádiójeleket közvetítő műholdak fejlesztésének alapjait. |
A távközlési műhold ötletét először [[Arthur C. Clarke]] vetette fel [[Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij|Konsztantyin Ciolkovszkij]] és [[Herman Potocnik]] munkáira alapozva. [[1945]] októberében Clarke egy írást közölt [http://www.lsi.usp.br/~rbianchi/clarke/ACC.ETRelaysFull.html Extra-terrestrial Relays] (Földön-kívüli közvetítők) címmel a brit ''[[Wireless World]]'' magazinban. A cikk leírja a [[geostacionárius pálya|geostacionárius pályára]] állított és rádiójeleket közvetítő műholdak fejlesztésének alapjait. |
||
Az első távközlési műhold az [[1958]]-as amerikai [[SCORE]] volt, amely kísérleti jelleggel [[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] amerikai elnök karácsonyi köszöntőjét közvetítette világszerte. A [[NASA]] [[1960]]-ban indította az [[Echo-1]] műholdat. Ez az ~50 m átmérőjű aluminizált [[Mylar]] ballon passzív reflektorként szolgált a rádiókommunikáció számára. |
Az első távközlési műhold az [[1958]]-as amerikai [[SCORE (műhold)|SCORE]] volt, amely kísérleti jelleggel [[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] amerikai elnök karácsonyi köszöntőjét közvetítette világszerte. A [[NASA]] [[1960]]-ban indította az [[Echo-1]] műholdat. Ez az ~50 m átmérőjű aluminizált [[Mylar]] ballon passzív reflektorként szolgált a rádiókommunikáció számára. |
||
A [[Telstar]] volt az első aktív, direkt közvetítést végző távközlési hold. A műhold kifejlesztése az [[AT&T]], a Bell Telefon Laboratóriumai, a [[NASA]], a brit postahivatal és a francia postahivatal közös egyezményének része volt. A NASA indította [[Cape Canaveral]]ból [[1962]]. [[július 10.|július 10-én]]. Ez volt az első magánkézből fizetett indítás. A Telstar ellipszispályára állt, 45°-ra az egyenlítőtől, 2 óra 37 perc periódussal. |
A [[Telstar]] volt az első aktív, direkt közvetítést végző távközlési hold. A műhold kifejlesztése az [[AT&T]], a Bell Telefon Laboratóriumai, a [[NASA]], a brit postahivatal és a francia postahivatal közös egyezményének része volt. A NASA indította [[Cape Canaveral]]ból [[1962]]. [[július 10.|július 10-én]]. Ez volt az első magánkézből fizetett indítás. A Telstar ellipszispályára állt, 45°-ra az egyenlítőtől, 2 óra 37 perc periódussal. |
||
A lap 2012. november 17., 17:37-kori változata
A távközlési műholdak olyan műholdak, melyeknek célja a telekommunikáció segítése rádió- és mikrohullámú frekvenciákat használva. A legtöbb távközlési műhold geoszinkron vagy közeli geostacionárius pályán kering. Az utóbbi időben vannak alacsony Föld körüli pályát használó rendszerek is. A felszíni földi állomások parabolaantennákkal küldenek vagy fogadnak adatokat a műholdakról.
A távközlési műholdak az optikai kábelek és a tengeralatti kábelek kiegészítői. Az optikai kábeles kommunikációval ellentétben a műholdas kommunikációban fellép egy legkevesebb 270 milliszekundumos jelkésés, amely megfelel a rádiójel haladási idejének a 35 800 km-re lévő műholdhoz és vissza. A műholdas internetes kapcsolat késése 600-800 milliszekundum, amely a földi internetes kapcsolatnak a 10-szerese. Ez a késés zavaró az olyan interaktív alkalmazások terén, mint a videotelefon, vagy az on-line akciójátékok.
Történet
A távközlési műhold ötletét először Arthur C. Clarke vetette fel Konsztantyin Ciolkovszkij és Herman Potocnik munkáira alapozva. 1945 októberében Clarke egy írást közölt Extra-terrestrial Relays (Földön-kívüli közvetítők) címmel a brit Wireless World magazinban. A cikk leírja a geostacionárius pályára állított és rádiójeleket közvetítő műholdak fejlesztésének alapjait.
Az első távközlési műhold az 1958-as amerikai SCORE volt, amely kísérleti jelleggel Eisenhower amerikai elnök karácsonyi köszöntőjét közvetítette világszerte. A NASA 1960-ban indította az Echo-1 műholdat. Ez az ~50 m átmérőjű aluminizált Mylar ballon passzív reflektorként szolgált a rádiókommunikáció számára.
A Telstar volt az első aktív, direkt közvetítést végző távközlési hold. A műhold kifejlesztése az AT&T, a Bell Telefon Laboratóriumai, a NASA, a brit postahivatal és a francia postahivatal közös egyezményének része volt. A NASA indította Cape Canaveralból 1962. július 10-én. Ez volt az első magánkézből fizetett indítás. A Telstar ellipszispályára állt, 45°-ra az egyenlítőtől, 2 óra 37 perc periódussal.
Az első geoszinkron távközlési műhold a Hughes Syncom–2 holdja volt, amelyet 1963. július 26-án indítottak. Az egyenlítővel szöget bezáró pályára állt, ezért különleges követő berendezésekre volt szükség. Az első geoszinkron távközlési műhold, amelyet egy rögzített antennával is követni lehetett (Észak-Amerika felett), az 1973-ban indított kanadai Anik–1 volt. 2000-ig a Hughes Space Systems, amely most már a Boeing része, az összes eddigi kommunikációs hold 40%-át építette.
Alacsony pályán keringő holdak
Az alacsony pályán keringő holdak keringési ideje kevesebb mint egy nap. Mivel ezeket a holdakat a Földnek csak egy bizonyos pontjáról lehet megfigyelni rövid ideig, nagyszámú ilyen műhold szükséges a folyamatos lefedés biztosítására. Egy egymással együttműködő műholdcsoportot műholdhálózatnak nevezünk. Ilyen műholdhálózat a GPS, az Iridium vagy a Globalstar.
Lehetséges a nem folyamatos lefedés olyan alacsony pályán keringő műholdakkal, amelyek képesek a fogadott információkat elraktározni és a megfelelő helyen továbbsugározni. Így működik a kanadai CASSIOPE műhold.
Lásd még
Külső hivatkozások
- A távközlési műholdak rövid története (angolul)
- The future of communication satellite business (angolul)
- Beyond The Ionosphere: Fifty Years of Satellite Communication (NASA SP-4217, 1997) (angolul)
