„Philippe Berthelot” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor: 10. sor:
}}
}}


'''Philippe Berthelot''' ([[Sèvres]], [[1866]]. [[október 9.]] - [[Párizs]], [[1934]]. [[november 22.]]) [[franciák|francia]] diplomata volt. Hosszú pályafutása során jelentős befolyásra tett szert és a francia külpolitika egyik meghatározó alakja volt. Különösen aktív szerepet játszott az [[első világháború]] során és az azt követő időszakban [[Aristide Briand]] kormányzása alatt. Előbb részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd jelentős szerepet játszott a [[trianoni békeszerződés]] feltételeinek magyar szemmel rendkívül kedvezőtlen kialakításában. Ennek során több alkalommal tett magyarellenes kijelentéseket. Emellett jó kapcsolatot ápolt [[Edvard Beneš]] cseh politikussal is. Az [[első világháború]]t követő időszakban is - 1932-es visszavonulásáig - komoly szerepet játszott a francia külpolitika alakításában.
'''Philippe Berthelot''' ([[Sèvres]], [[1866]]. [[október 9.]] - [[Párizs]], [[1934]]. [[november 22.]]) [[franciák|francia]] diplomata volt. Hosszú pályafutása során jelentős befolyásra tett szert és a francia külpolitika egyik meghatározó alakja volt. Különösen aktív szerepet játszott az [[első világháború]] során és az azt követő időszakban [[Aristide Briand]] kormányzása alatt. Előbb részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd jelentős szerepet játszott a [[trianoni békeszerződés]] feltételeinek magyar szemmel rendkívül kedvezőtlen kialakításában is. Ennek során több alkalommal tett magyarellenes kijelentéseket. Emellett jó kapcsolatot ápolt [[Edvard Beneš]] cseh politikussal is. Az [[első világháború]]t követő időszakban is - 1932-es visszavonulásáig - komoly szerepet játszott a francia külpolitika alakításában.


==Élete==
==Élete==
20. sor: 20. sor:


Véleményét a francia [[Georges Clemenceau]], az amerikai [[Frank Lyon Polk]] és a brit [[Eyre Crowe|Crowe]] is osztotta, az olasz [[Giacomo de Martino]] ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.<ref name="Romsics/Berthelot1" /> A magyar küldöttség által előadott szempontok meghallgatása után [[David Lloyd George]] brit és [[Francesco Saverio Nitti]] olasz miniszterelnökök a magyar észrevételek részrehajlás
Véleményét a francia [[Georges Clemenceau]], az amerikai [[Frank Lyon Polk]] és a brit [[Eyre Crowe|Crowe]] is osztotta, az olasz [[Giacomo de Martino]] ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.<ref name="Romsics/Berthelot1" /> A magyar küldöttség által előadott szempontok meghallgatása után [[David Lloyd George]] brit és [[Francesco Saverio Nitti]] olasz miniszterelnökök a magyar észrevételek részrehajlás
nélküli kivizsgálását szorgalmazta. Philippe Berthelot, aki jó kapcsolatban állt a cseh [[Edvard Beneš]]-sel, ezt Clemenceau-val együtt elutasította. Véleménye szerint a határkérdési újbóli megvitatása felesleges volt, mivel az „nagyon komoly komplikációkat” eredményezett volna.<ref name="Romsics/Berthelot2">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref> Nitti és Lloyd George folytatta a vitát és kiemelte, hogy „magyarok tömegei” kerültek idegen fennhatóság alá. Berthelot, aki [[Alexandre Millerand|Millerand]] távollétében Franciaország képviseletét látta el, ezt mereven elutasította. Indoklásai között számos - a nemzetiségi politikusok és angol, illetve francia barátaik által előszeretettel használt - rosszindulatú állítás is szerepelt. Kiemelte, hogy „a magyarok nem is a terület őslakosai” és „mindig is rendkívül alattomos népnek bizonyultak”. A magyar statisztikákat pedig „hírhedten megbízhatatlanoknak” nevezte. Emellett kiemelte, hogy a magyar szerződés tervezete már amúgyis jóvá lett hagyva.<ref name="Romsics/Berthelot3">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 116. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>
nélküli kivizsgálását szorgalmazta. Philippe Berthelot, aki jó kapcsolatban állt a cseh [[Edvard Beneš]]-sel, ezt Clemenceau-val együtt elutasította. Véleménye szerint a határkérdési újbóli megvitatása felesleges volt, mivel az „nagyon komoly komplikációkat” eredményezett volna.<ref name="Romsics/Berthelot2">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref> Nitti és Lloyd George folytatta a vitát és kiemelte, hogy „magyarok tömegei” kerültek idegen fennhatóság alá. Berthelot, aki [[Alexandre Millerand|Millerand]] távollétében Franciaország képviseletét látta el, ezt mereven elutasította. Indoklásai között számos - a nemzetiségi politikusok és angol, illetve francia barátaik által előszeretettel használt - rosszindulatú állítás is szerepelt. Kiemelte, hogy „a magyarok nem is a terület őslakosai” és „mindig is rendkívül alattomos népnek bizonyultak”. A magyar statisztikákat pedig „hírhedten megbízhatatlanoknak” nevezte. Emellett kiemelte, hogy a magyar szerződés tervezete már amúgyis jóvá lett hagyva.<ref name="Romsics/Berthelot3">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 116. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref><ref name="Berthelot/Kik a magyarok?">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 143. jegyzet|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>

{{Idézet 2|'' (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről)''}}

{{Idézet 2|'' Végül is kik a magyarok? Magyarország elnemzetietlenített népekből állt össze. Az ország eredeti lakói az őslakosok, és nem a magyarok. (Philippe Berthelot véleménye a magyarokról)''}}

A vita végül azzal zárult, hogy a határkérdéseket a [[trianoni békeszerződés]] aláírása előtt ne lehessen újratárgyalni. Berthelot ezt is csak úgy fogadta el, hogy a „szakértők” által kidolgozott alapelveinek „sérthetetlennek kell maradniuk”.<ref name="Romsics/Berthelot4">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 117. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref> 1920. március 18-án Berthelot [[London]]ból jelentést küldött [[Párizs]]ba. Ebben megállapította, hogy a magyar határok „a francia delegáció elképzeléseinek megfelelően és a cseh, román és szerb szövetségeseink megelégedésére lett megtárgyalva és eldöntve”.<ref name="Romsics/Berthelot4">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 118. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|id=ISBN 9789633899649}}</ref>




1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az [[Industrial Bank of China]]-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte [[Aristide Briand|Briand]]-t [[Locarno|Locarnóba]], valamint [[London]]ba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az [[Egyesült Királyság]]gal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a [[Németország]]hoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el [[Párizs]]ban.<ref name="Életrajza" />
1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az [[Industrial Bank of China]]-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte [[Aristide Briand|Briand]]-t [[Locarno|Locarnóba]], valamint [[London]]ba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az [[Egyesült Királyság]]gal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a [[Németország]]hoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el [[Párizs]]ban.<ref name="Életrajza" />

A lap 2012. november 11., 14:54-kori változata

Philippe Berthelot
Philippe Berthelot
Philippe Berthelot
Született1866. október 9.
Sèvres
Elhunyt1934. november 22. (68 évesen)
Párizs
ÁlneveLubin
Állampolgárságafrancia
HázastársaHélène Berthelot (1914–)[1]
SzüleiSophie Berthelot
Marcellin Berthelot
Foglalkozásadiplomata
Tisztsége
  • ambassador of France to the United States
  • Permanent secretary of the French Foreign Affairs Ministry (1920. szeptember 30. – 1933. február 28.)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje[2]
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (1925. március 24.)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Berthelot témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Philippe Berthelot (Sèvres, 1866. október 9. - Párizs, 1934. november 22.) francia diplomata volt. Hosszú pályafutása során jelentős befolyásra tett szert és a francia külpolitika egyik meghatározó alakja volt. Különösen aktív szerepet játszott az első világháború során és az azt követő időszakban Aristide Briand kormányzása alatt. Előbb részt vett a versailles-i békekonferencián, majd jelentős szerepet játszott a trianoni békeszerződés feltételeinek magyar szemmel rendkívül kedvezőtlen kialakításában is. Ennek során több alkalommal tett magyarellenes kijelentéseket. Emellett jó kapcsolatot ápolt Edvard Beneš cseh politikussal is. Az első világháborút követő időszakban is - 1932-es visszavonulásáig - komoly szerepet játszott a francia külpolitika alakításában.

Élete

Philippe Berthelot 1866. október 9-án született Sèvres-ben, Marcellin Berthelot híres francia kémikus gyermekeként. Gyermekkora és neveltetése során számos kiemelkedő irodalmi és tudományos személyiséggel ismerkedett meg. 1889-ben diplomáciai pályára lépett. 1902-től 1904-ig Kínában látott el szolgálatot, majd a francia külügyminisztérium alkalmazásába lépett. Az első világháború kitörésekor, a balkáni tárgyalások során a szövetségesek közötti összekötő szerepét töltötte be. A háború befejezése után részt vett a versailles-i békekonferencián, majd 1919-ben kinevezték a politikai és kereskedelmi ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt. Ebben a tisztségben aktív tevékenységet fejtett ki a trianoni békeszerződés feltételeinek kialakításában is.[4]

1919. november 25-én az antant képviseletében Magyarországon tartózkodó George Russell Clerk a békekonferencia nevében elismerte az egy nappal korábban megalakult Huszár-kormányt, majd visszautazott Párizsba. November végi és december elejei jelentéseiben közölte, hogy kedvező benyomást szerzett a magyarokról és Apponyi Albertről is, aki valószínüleg a magyar békedelegáció vezetője lesz. Berthelot erre a következő részben túlzó, részben rosszindulatú megjegyzéseket tette:[5]

„ (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről) ”

Véleményét a francia Georges Clemenceau, az amerikai Frank Lyon Polk és a brit Crowe is osztotta, az olasz Giacomo de Martino ellenében. Ez végül nem befolyásolta Apponyi kinevezését a magyar békedelegáció élére.[5] A magyar küldöttség által előadott szempontok meghallgatása után David Lloyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnökök a magyar észrevételek részrehajlás nélküli kivizsgálását szorgalmazta. Philippe Berthelot, aki jó kapcsolatban állt a cseh Edvard Beneš-sel, ezt Clemenceau-val együtt elutasította. Véleménye szerint a határkérdési újbóli megvitatása felesleges volt, mivel az „nagyon komoly komplikációkat” eredményezett volna.[6] Nitti és Lloyd George folytatta a vitát és kiemelte, hogy „magyarok tömegei” kerültek idegen fennhatóság alá. Berthelot, aki Millerand távollétében Franciaország képviseletét látta el, ezt mereven elutasította. Indoklásai között számos - a nemzetiségi politikusok és angol, illetve francia barátaik által előszeretettel használt - rosszindulatú állítás is szerepelt. Kiemelte, hogy „a magyarok nem is a terület őslakosai” és „mindig is rendkívül alattomos népnek bizonyultak”. A magyar statisztikákat pedig „hírhedten megbízhatatlanoknak” nevezte. Emellett kiemelte, hogy a magyar szerződés tervezete már amúgyis jóvá lett hagyva.[7][8]

„ (Apponyi) mindig is dühödt németbarát és a kis nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. (Philippe Berthelot véleménye Apponyi Albertről) ”
„ Végül is kik a magyarok? Magyarország elnemzetietlenített népekből állt össze. Az ország eredeti lakói az őslakosok, és nem a magyarok. (Philippe Berthelot véleménye a magyarokról) ”

A vita végül azzal zárult, hogy a határkérdéseket a trianoni békeszerződés aláírása előtt ne lehessen újratárgyalni. Berthelot ezt is csak úgy fogadta el, hogy a „szakértők” által kidolgozott alapelveinek „sérthetetlennek kell maradniuk”.[9] 1920. március 18-án Berthelot Londonból jelentést küldött Párizsba. Ebben megállapította, hogy a magyar határok „a francia delegáció elképzeléseinek megfelelően és a cseh, román és szerb szövetségeseink megelégedésére lett megtárgyalva és eldöntve”.[9]


1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az Industrial Bank of China-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte Briand-t Locarnóba, valamint Londonba, ahol a francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott tárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső irányítása gyakorlatilag az ő kezébe került. Politikájának a lényege az Egyesült Királysággal való szoros kapcsolattartás és együttműködés, valamint a Németországhoz való közeledés volt. 1932-ben egészségügyi problémák következtében lemondott. 1934. november 22-én hunyt el Párizsban.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb15622648f
  2. ↑ Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture
  3. ↑ https://www.prazskyhradarchiv.cz/file/edee/vyznamenani/cs_rbl.pdf
  4. ↑ a b Encyclopedia Britannica: Philippe Berthelot (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 10.)
  5. ↑ a b Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/A Magyar békedelegáció álláspontja és tevékenysége, a 95. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 
  6. ↑ Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 115. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 
  7. ↑ Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 116. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 
  8. ↑ Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 143. jegyzet. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007) 
  9. ↑ a b Romsics, Ignác. A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására, a 117. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649 (2007)  Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „Romsics/Berthelot4” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Philippe_Berthelot&oldid=12593495”