„Fehér Géza (régész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Magyar egyetemi, főiskolai oktatók kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
A budapesti egyetemen |
A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban. 1924-ben a debreceni egyetemen nyert magántanári képesítést. 1913-14-ben [[Sepsiszentgyörgy]]ön, 1915-16-ban [[Szabadka|Szabadkán]] volt tanár, majd katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban a [[konstantinápoly]]i [[Magyar Tudományos Intézet]]ben dolgozott. Hazatérve Budapesten előbb középiskolai tanár, azután a [[Fővárosi Könyvtár]] keleti gyűjteményének alkalmazottja lett. |
||
== Munkássága == |
== Munkássága == |
||
A lap 2012. október 22., 15:00-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Fehér Géza (1890-1955) magyar régész
Élete
A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban. 1924-ben a debreceni egyetemen nyert magántanári képesítést. 1913-14-ben Sepsiszentgyörgyön, 1915-16-ban Szabadkán volt tanár, majd katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott. Hazatérve Budapesten előbb középiskolai tanár, azután a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének alkalmazottja lett.
Munkássága
Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A Bolgár Tudományos Akadémia tagjává választotta. A második világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egyetemi bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Top Kapi Szeráj Múzeumban dolgozott. 1948-tól haláláig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát.
Főbb művei
- Bulgarisch-ungarische Beziehungen in den V-XI. Jahrhunderten (Bp., 1921);
- Die Inschrift des Reiterreliefs von Madara (Szófia, 1928, bolgár nyelven is);
- A bolgár-török mûveltség emlékei és magyar õstörténeti vonatkozásaik (Bp., 1931);
- Az õsbolgárok ruházata és fegyverzete (Szófia, 1939, bolgárul);
- A bolgártörökök szerepe és mûveltsége (Bp., 1940, bolgár nyelven: Szófia, 1941);
- A nagyszentmiklósi kincsrejtély megfejtésének útja (Bp., 1950);
- A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában (Bp., 1956);
- Beiträge zurn Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens (Bp., 1957);
- Die landnehmende Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slawen des Donaubeckens (Bp., 1957).
Források
További irodalom
- Arno, T. J.: In memoriam Géza Fehér 1890–1955 (Stockholm, 1955)
- Diez, E.: Géza Fehér 1890–1955 (München, Südost-Inst., 1955)
- Harmatta János: F. G. (Archaeol. Ért. Bp., 1955)
- Moravcsik Gyula: F. G. (Antik Tanulm. II. 1955. 4. sz.)