„Codex Theodosianus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Talmann (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Talmann (vitalap | szerkesztései)
16. sor: 16. sor:
[[Kategória:Római irodalom]]
[[Kategória:Római irodalom]]
[[Kategória:Jogtörténet]]
[[Kategória:Jogtörténet]]

{{csonk-jog}}


[[en:Codex Theodosianus]] [[bg:Кодекс на Теодосий]] [[de:Codex Theodosianus]] [[es:Código Teodosiano]] [[fr:Code de Théodose]] [[he:קודקס תאודוסיאנוס]] [[it:Codice Teodosiano]] [[ro:Codexul Teodosian]] [[sv:Codex Theodosianus]]
[[en:Codex Theodosianus]] [[bg:Кодекс на Теодосий]] [[de:Codex Theodosianus]] [[es:Código Teodosiano]] [[fr:Code de Théodose]] [[he:קודקס תאודוסיאנוס]] [[it:Codice Teodosiano]] [[ro:Codexul Teodosian]] [[sv:Codex Theodosianus]]

A lap 2007. február 5., 22:58-kori változata

A Codex Theodosianus az I. Constantinustól II. Theodosius római császár uralkodásáig kiadott császári rendeleteket foglalta össze, gyűjtötte egy kódexbe. A római jog egyik jelentős forrásműve.

A kódex létrejötte

II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római császárok 429-ben kiadtak egy közös rendeletet, mely alapján megindult a császári rendeletek összegyűjtése, kodifikálása. A kódex 435-438 közt jött létre, 438-ban hirdették ki és 439. január 1.-én lépett hatályba a birodalom mindkét felében.

A Codex Theodosianus szerkezete

Maga a kódex tizenhat könyvből áll, az egyes könyveken belül a konstitúciók kronológiai sorrendben követik egymást. Kiemelkedő szerephez jut a közjog benne: sok különösen kegyetlen büntetőjogi szabály is megtalálható.

A kódex hatása

A törvénykönyv nagyban hatott az 529-ben kiadott Codex Iustinianus-ra. A birodalom keleti felében a iustinianusi kodifikációig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a Breviarium Alaricianum közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.