„1876-os megyerendezés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1876 kategória hozzáadva (a HotCattel)
19. sor: 19. sor:
{{DEFAULTSORT:1876osmegyerendezes}}
{{DEFAULTSORT:1876osmegyerendezes}}
[[Kategória:A Magyar Királyság vármegyéi| ]]
[[Kategória:A Magyar Királyság vármegyéi| ]]
[[Kategória:1876]]

A lap 2012. október 13., 13:15-kori változata

Magyarország vármegyéi 1881 és 1918 között

Az 1876-os vármegyerendezés egyike volt Magyarország nagy közigazgatási reformjainak, ami során minden feudális közigazgatási egységet eltöröltek és területüket vármegyékbe szervezték vagy olvasztották, valamint a meglévő vármegyerendszert is alaposan újragondolták és az egészet egy egységes séma alapján újjászervezték.

Története

A megyerendezés a Tisza Kálmán-kormány egyik első intézkedése volt, amivel Magyarország fejlődését kívánták (sikeresen) elősegíteni, mivel az addigi közigazgatási rendszer ekkora elavult és a sokfélesége miatt áttekinthetősége és kezelhetősége is problémákba ütközött.

A kormány az ország teljes területét ekkor 65 vármegyébe szervezte át, felszámolva minden korábbi (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város, stb.) közigazgatási egységet, formát és szokást, egyúttal egységesítve is azokat. Összesen 18 új vármegye született, igaz a rendszer átszervezése során kilenc addig létező vármegyét pedig megszüntettek, vagyis az átalakítások végén összesen kilenc vármegyével lett több. Az átszervezés legjobban Erdélyt érintette, ahol szinte a teljes közigazgatást újragondolták, felszámolva egyebek mellett a Székelyföld székely és a Királyföld szász székeit, utóbbival kiváltva az erdélyi szászok haragját.

A közigazgatási reformok átfogó, meghatározó részét végül 1881-ben zárták le, ekkor Krassó és Szörény, valamint Abaúj és Torna vármegyék egyesítésével alakítva ki és egyben véglegesítve a 63 vármegye, plusz a magyar tengermellék (azaz Fiume) rendszerét. (Utóbbi később sem vált vármegyévé)

Ez a rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy minimális változásokkal egészen az első világháború végéig fennmaradt (de jure a trianoni békeszerződés aláírásáig).

Források