„II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
146 763 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
146 763 szerkesztés
kékítés
12. sor: 12. sor:
| teljes_név =
| teljes_név =
| előd =[[II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem|II. Szvjatopolk]]
| előd =[[II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem|II. Szvjatopolk]]
| utód =[[I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem|I. Msztyiszláv]]
| utód =[[I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem|I. Msztyiszláv]]
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->
| házastárs =
| házastárs =

A lap 2012. szeptember 24., 01:10-kori változata

II. Vlagyimir
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1113 – 1125. május 19.
ElődjeII. Szvjatopolk
UtódjaI. Msztyiszláv
Életrajzi adatok
UralkodóházRurik-dinasztia
Született1053. május 26.
Perejaszlav
Elhunyt1125. május 19.
Kijev mellett
NyughelyeSzent Szófia-székesegyház
ÉdesapjaI. Vszevolod
ÉdesanyjaMária
Testvére(i)
Házastársa
  • Gytha of Wessex
  • Eufimia
Gyermekei
II. Vlagyimir aláírása
II. Vlagyimir aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Vlagyimir témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Vlagyimir Monomah, teljes nevén Vlagyimir Vszevolodovics Monomah (oroszul: Владимир Всеволодович Мономах), (1053. május 26. – Kijev, 1125. május 19.[1][2]) kijevi nagyfejedelem 1113-tól haláláig.

Élete és uralkodása

Vszevolod Jaroszlavics nagyfejedelem, és Mária (IX. Kónsztantinosz bizánci császár leánya) fiaként született.[3] 1076-tól 1078-ig mint Perejaszlavli fejedelem uralkodott.[3] Ifjú korában bekapcsolódott a Kijevi Rusz politikai életébe, apja és nagybátyja, I. Izjaszláv oldalán harcolt a csernyigovi csatában (1078), ahol legyőzték unokatestvéreit, Oleg Szvjatoszlavicsot és Borisz Vjacseszlavicsot.[4] Amikor I. Vszevolod kijevi nagyfejedelem lett, Vlagyimir lett Csernyigov fejedelme (1078-1093).[4] Édesapja halála után a béke és az ország egysége megőrzése érdekében előbb lemondott a kijevi trónról unokaöccse, II. Szvjatopolk javára.[3] 1094-től 1113-ig újra Perejaszlavl fejedelemségét kapta.[3] Kitért a magyar király, Kálmán elől, amikor az beavatkozott az orosz ügyekbe.[3] Kálmán 1099-ben Przemyśl ostrománál – amikor az oroszok a kunokat hívták be ellene – súlyos vereséget szenvedett.[3]

Vlagyimir helyreállította a békességet volhíniai unokatestvéreivel, és vezető szerepet játszott azokon a tanácskozásokon, melyeken a Rusz fejedelmei igyekeztek véget vetni a folyamatos háborúskodásaiknak, 1097-ben és 1100-ban.[4]

1100 után "szent" hadjáratot hirdetett a polovecek (kunok) ellen, amelyben végre nagy hírnevet szerzett magának.[3] Amikor 1113-ban meghalt unokatestvére, II. Szvjatopolk (1093-1113), a kijevi vecse Vlagyimirt választotta meg nagyfejedelemnek.[4] A nagyfejedelem továbbra is csaknem állandóan hadban állt a különféle ellenségeivel, főleg a poloveceknek nevezett kipcsakokkal, akik Kijevtől délkeletre elterülő sztyeppen éltek, és 1061-től fosztogatták a Kijevi Ruszt. Az orosz földek egyesítéséhez a dinasztikus házassági politikát is felhasználta: maga angol hercegnőt vett feleségül, leányait pedig a dán, a norvég és a bizánci udvarba házasította be.[3] Öt fiából négyen fejedelmek lettek.[3] Az ő uralma bizonyult az orosz történelem utolsó szakaszának, amelyben Kijev volt a központja a feudális orosz világnak.[3]: a fejedelmi testvérviszályok időleges megszüntetésével rövid időre visszaadta a Kijevi Rusz hanyatló erejét, biztosítani tudta a Kijevtől távol eső területeken is befolyását, és mozgósítani az egész országot a sztyepp felől érkező támadásokkal szemben. Ő alapította a Kljazma folyó mentén Vlagyimir városát, amely a 12. században Kijev helyett a fejedelmi székhely lett.

II. Vlagyimir (Ivan Jakovlevics Bilibin festménye, 1926)

Egyéb

  • Ebben az időben írta a pecserszki kolostor egyik szerzetese, Nesztor az ún. Nesztor-krónikát.[3]
  • Ekkor keletkezett a Vlagyimir Monomah statútuma, amely a Ruszkaja Pravda törvénygyűjteménynek a XIII. század fordulójáról való "hosszabb változatába" is bekerült.[3]
  • Vlagyimir maga is kiváló író volt: a részfejedelmekhez írt "Intelme" a legkorábbi óorosz nyelvű világi emlék. Ebben megrajzolja az ideális fejedelem képmását[3]: leírta azt a 83 hadjáratot, amelyekben részt vett, feljegyezte államférfiúi tevékenységének fő eseményeit.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  2. ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l m Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176   244. oldal
  4. ↑ a b c d e Краткая биография Владимира Мономаха (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)

Lásd még

Commons:Category:Vladimir II Monomakh
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
II. Szvjatopolk
Kijevi nagyfejedelem
1113 – 1125		A Kijevi Rusz címere
 Következő uralkodó:
I. Nagy Msztyiszlav
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Vlagyimir_kijevi_nagyfejedelem&oldid=12368819”