„Charles Mingus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „{{Zenész | név = Charles Mingus | kép = Charles_Mingus_1976.jpg | háttérszín =#008080 | születési név = Charles Mingus Jr. | becenév = | született = [[1922]…” Címke: HTML-sortörés |
a 1922-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 47. sor: | 47. sor: | ||
[[Kategória:Amerikai dzsesszzenészek]] |
[[Kategória:Amerikai dzsesszzenészek]] |
||
[[Kategória:Afroamerikaiak]] |
[[Kategória:Afroamerikaiak]] |
||
[[Kategória:1922-ben született személyek]] |
|||
[[en:Charles Mingus]] |
[[en:Charles Mingus]] |
||
A lap 2012. szeptember 23., 22:03-kori változata
| Charles Mingus | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Charles Mingus Jr. |
| Született | 1922. április 22.[1][2][3][4][5] Nogales[6][7] |
| Elhunyt | 1979. január 5. (56 évesen)[1][2][3][4][5] Cuernavaca[8][9][10][11] |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Iskolái | Jordan High School |
| Pályafutás | |
| Műfajok | Jazz, hard bop, bebop, avant-garde jazz, post-bop, Third Stream, gospel, orchestral jazz, free jazz |
| Aktív évek | 1943-1979 |
| Hangszer | nagybőgő, zongora, cselló, harsona |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Atlantic, Candid, Columbia, Debut, Impulse!, Mercury, United Artists |
| IPI-névazonosító |
|
| [http://www.mingusmingusmingus.com Charles Mingus weboldala] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Mingus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charles Mingus Jr. (1922. április 22., Nogales, Arizona, Egyesült Államok – 1979. január 5., Cuernevaca, Mexikó). A jazz-zene történetének egyik rendkívül meghatározó nagybőgőse, komponistája és zenekarvezetője.
Mingus szerzeményei a hard bop hangulatát az afroamerikai gospel zenével, a third streammel, a free jazzel és a komolyzenével ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern jazz volt. Példaképének Duke Ellingtont tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.
Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a New Orleans-i jazzparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.
Idővel rendkívül szenvedélyes zenéjének köszönhetően ráragadt a "Jazz Dühös Embere" becenév. Sokszor dühkitöréseket rendezett a színpadon, megfeddte vagy kirúgta a zenészeit.[12]
Zeneszerzői kvalitásai valamint zenészei speciális feladatai miatt Mingust gyakran Duke Ellington utódjának tartják. Dizzy Gillespie szerint Mingus az "ifjabb Duke", köszönhetően szervezési zsenialitásának.[13]
Sokak szerint Mingus zenéjét Mingus vezetése nélkül nehézkes játszani. Ennek ellenére rengeteg zenész tartja repertoáron Mingus kompozícióit még napjainkban is. Mingus életműve nyomán alapult a Mingus Big Band, a Mingus Dynasty és a Mingus Orchestra. Mingus nevét viseli a Charles Mingus Középiskolai Zenei Verseny is.[14]
Gunther Schuller szerint Mingus neve a legfontosabb amerikai komponisták listáján szerepel, nem csak jazz-kategóriában.[15] 1988-ban a Nemzeti Művészeti Alap elkészíttette Mingus szerzeményeinek katalógusát, amit ma a New York-i Könyvtár zenei részlegén őriznek. [16] 1993-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb "jazzkézirat-kollekciónak" tartja.[17]
Díjak és kitüntetések
- 1971: Guggenheim Fellowship (Zenei kompozíció)
- 1971: Felveszik Down Beat Jazz Hall of Famebe.
- 1988: A Nemzeti Művészeti Alap kibocsátja a "Let My Children Hear My Music" című katalógusát Mingusról. A mikrofilmeket a New York-i Könyvtárban őrzik, ahol tanulmányozhatók.
- 1993: A Kongresszusi Könyvtár összeállítja a Mingus-hagyatékot[18]
- 1995: Az amerikai posta Mingus-os bélyeget bocsát ki.
- 1997: Posztumusz megkapja a Grammy életműdíjat.
- 1999: Az 1959-es Mingus Dynasty című lemezt felveszik Grammy Hall of Fame-be.
- 2005: Felveszik a Jazz at Lincoln Center intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.
Források
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ maniadb (angol nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 25.)
- ↑ http://www.austinchronicle.com/columns/1997-02-21/527409/
- ↑ http://www.publishersweekly.com/978-0-375-42115-0
- ↑ maniadb (angol nyelven)
- ↑ Az 1965-ös UCLA-koncert kritikája a New York Times-ból http://www.nytimes.com/1984/09/23/arts/an-irrepressible-65-mingus-concert.html?&pagewanted=all
- ↑ David Simpson: Myself When I Am Real: The Life and Music of Charles Mingus, írta: Gene Santoro. Jazz Institute of Chicago book review. (Hozzáférés: 2008. március 25.)
- ↑ Ernest Barteldes: Thirty Years On, The Music Remains Strong; Charles Mingus öröksége a Manhattan School of Music-ban. nypress.com, 2009. február 18. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
- ↑ Lásd az 1998-as Triumph of the Underdog című dokumentumfilmet
- ↑ NYPL katalógus http://catalog.nypl.org/record=b11250454
- ↑ A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html
- ↑ A Kongresszusi Könytár álláspontja, 1993. június 11. Rule, S. "Library of Congress buys Charles Mingus Archive", New York Times, June 14, 1993