„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a r2.7.3) (Bot: uk:Стефан Урош II Мілутін cseréje a következőre: uk:Стефан Урош II Милутин; kozmetikai változtatások |
||
| 42. sor: | 42. sor: | ||
A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal</ref> |
A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal</ref> |
||
==Jegyzetek== |
== Jegyzetek == |
||
<references/> |
<references/> |
||
==Lásd még== |
== Lásd még == |
||
*[[Szerbia uralkodóinak listája]] |
*[[Szerbia uralkodóinak listája]] |
||
*[[Szerb fejedelmek családfája]] |
*[[Szerb fejedelmek családfája]] |
||
| 57. sor: | 57. sor: | ||
[[Kategória:Szerb uralkodók]] |
[[Kategória:Szerb uralkodók]] |
||
[[Kategória:Nemanjić-dinasztia]] |
[[Kategória:Nemanjić-dinasztia]] |
||
{{Link FA|sr}} |
{{Link FA|sr}} |
||
| 77. sor: | 78. sor: | ||
[[sr:Стефан Урош II Милутин]] |
[[sr:Стефан Урош II Милутин]] |
||
[[sv:Stefan Uroš II Milutin]] |
[[sv:Stefan Uroš II Milutin]] |
||
[[uk:Стефан Урош II |
[[uk:Стефан Урош II Милутин]] |
||
A lap 2012. szeptember 17., 02:37-kori változata
| II. István Uroš | |
 | |
| II. István Uroš freskója a Studenica monostorban | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1282 – 1321 | |
| Elődje | István Dragutin |
| Utódja | III. István Uroš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1253 nem ismert |
| Elhunyt | 1321. október 29. Nerodimlje[1] |
| Nyughelye | Szent Nedelya templom, Szófia |
| Édesapja | I. István Uroš |
| Édesanyja | Anjou Ilona |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| II. István Uroš aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. István Uroš vagy István Milutyin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253[2][1] – 1321. október 29.[2][1]) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.[3]
Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében.[4]
Dragutin lemondásával jutott a trónra[5]. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától[5] és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette III. András magyar király leányát Erzsébetet[5], akitől egy fia született: III. István Uroš[5]. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában[5], de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük[5]. A tatárok viszont ismételve pusztították országát[5], utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába[5], de István legyőzte őket[5], a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta[5] és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól[5].
Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.[6] II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.[6] Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.[7] Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.[8] Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.[8] II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta[8] Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme[9] után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.[8] István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki[10]
Ezek után még egyszer Bizáncba ment napa, Iréne temetésére István, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.[11] Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.[11] 1321-et írtak ekkor.[11]
István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott[3], fellendítette a kézműipart[3] és a kereskedelmet is[3].
A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.[12]
Jegyzetek
- ↑ a b c Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ a b Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 27. oldal
- ↑ Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12., 38. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b Luczenbacher, id.m., 39. oldal
- ↑ Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal
- ↑ a b c d Luczenbacher, id.m., 39. oldal
- ↑ Károly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, id.m., 40.o.)
- ↑ A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal
- ↑ a b c Luczenbacher, id.m., 41. oldal
- ↑ A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal
Lásd még
| Előző uralkodó: István Dragutin |
|
Következő uralkodó: III. István Uroš |
