„Batthyány Kázmér” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
| képaláírás = Illusztráció a [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Újság]]ban (1868)
| képaláírás = Illusztráció a [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Újság]]ban (1868)
| születési név = Batthyány Kázmér Antal Ferenc
| születési név = Batthyány Kázmér Antal Ferenc
| születés helye = Pozsony
| születés helye = [[Kép:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|24px]] [[Pozsony]], [[Habsburg Birodalom]]
| születés dátuma = 1807. június 3.
| születés dátuma = 1807. június 3.
| halál helye = Párizs
| halál helye = [[Kép:Flag of France.svg|24px]] [[Párizs]], [[Franciaország]]
| halál dátuma = 1854. július 13. {{életkor-holt|1807|6|3|1854|7|13}}
| halál dátuma = 1854. július 13. {{életkor-holt|1807|6|3|1854|7|13}}
| nemzetiség = magyar
| nemzetiség = magyar

A lap 2012. szeptember 8., 17:41-kori változata

Batthyány Kázmér
Illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)
Illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)
SzületettBatthyány Kázmér Antal Ferenc
1807. június 3.
Pozsony, Habsburg Birodalom
Elhunyt1854. július 13. (47 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
KitüntetéseiPécs díszpolgára (1845)[1]
Halál okakolera
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Németújvári gróf Batthyány Kázmér Antal Ferenc (Pozsony, 1807. június 3. – Párizs, 1854. július 13.) főispán.[2]

A reformmozgalom vezéralakja

Grófi családból származott. Apja Batthyány Antal József, anyja Cecilie Rogendorf volt.[2] Fiatal korában a külföldieskedő, idegen szellemű magyar nagybirtokosok közé tartozott.

Tanulmányait külföldön végezte, és magyarul is csak az 1830-as évek második felében kezdett tanulni. Nyugat-európai utazásai során megismerkedett a liberális eszmékkel és az 1830-as évek végére politikai nézetei gyökeresen megváltoztak. Az 1839–40-es, az 1843–44-es és az 1847-48-as országgyűlés felsőházában már, mint a reformellenzék radikális képviselője vett részt.[2] Támogatta a magyarországi ipar és közlekedés fejlesztését. 1839-40-ben Gusztáv bátyjával és Károlyi Lajos gróffal felállították a rohonci gazdasági tanintézetet.[2]

Az 1844-ben megalakult Védegyletnek Kossuth Lajos igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. 1845 szeptemberében a Vukovár–Fiumei Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották.[2] Jobbágyai nagy részét örökváltság útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, Rohoncon gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. Nagy Károlynak, gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a Magyar Tudós Társaságnak teljes rohonci és kisbéri könyvtárát. Vörösmarty Mihály anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az 1840-es évek közepén a Bicskei Csillagvizsgálót.

1846-47-ben szlavóniai birtokán bujtatta Táncsics Mihályt.[2] Ezt követően több megyében irányította az ellenzéket, és az ő közreműködésével lett Kossuth Lajos követ.[2]

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban

1848. április 22-étől Baranya vármegye főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.[2] Önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptemberben Mohácson népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a Dráva–Duna szögét Jellasics utóvédként hátrahagyott csapataitól. Október 22-én önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,[2] az ingadozó várparancsnok, Jovics István vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. 1849 február 2-től Szeged központtal a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.[2] A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel magalapozta Perczel Mór bácskai harctéri sikereit. Március 22-én részt vett a szőregszentiványi ütközetben. Április 2-ától május 2-áig országos kormánybiztossá nevezték ki, majd Szemere Bertalan kormányában külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. Május 7-e és július 16-a között a kormányzói rendeletek ellenjegyzésének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.

Emigrációban

1849. augusztusában követte Kossuthot Vidinbe, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt Kütahyaba. 1851 augusztusában hagyta el Törökországot, és haláláig Párizsban élt.[2] Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, és a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ https://library.hungaricana.hu/en/view/BARM_btk_1990_1/?pg=86&layout=s
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 91. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

Commons:Category:Kázmér Batthyány
A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Kázmér témájú médiaállományokat.


Elődje:
Pulszky Ferenc
Magyarország külügyminisztere
1849. május 8. – 1849. július 16.
 Utódja:
Bécs hatáskörébe került
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Batthyány_Kázmér&oldid=12292763”