Babilon

Báb-ili
Hilla
Alapítás	i. e. 20 – 19. század
Alapító	Szumuabum
Megszűnés	4. század után
Oka	elnéptelenedés
Lakói	sumerek, akkádok, amoriták, kassziták
Beszélt nyelvek	sumer, akkád, arameus
Elhelyezkedése
Babilon pozíciója a mai Irakban
Báb-ili Pozíció Irak térképén
é. sz. 32° 29′, k. h. 44° 26′32.483333333333, 44.433333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Báb-ili témájú médiaállományokat.

Babilon vagy Babilón – ami a magyarban a görög Babülón alakból származik – egy ókori mezopotámiai nagyváros volt az Eufrátesz partján, amely fontos szerepet játszott a korszak történetében. Akkád neve sumer névalakból alakult ki, Narám-Szín idején ka₂-dingir-ra^ki, később ka-^d(ra^ki-ma), még később ba-ab-dingir^ki. Szumuabum idején gal ka₂-dingir-ra₃^ki, ami „nagy, tiszta istenkapu”-t jelent. A ba-ab sumer kifejezés akkádul bāb-nak hangzott, a ra₃ sumer szó akkádul ellu („rituális tisztaság”), így alakult ki a bāb-ellu összetétel.

Báb-ili/Báb-iláni („az istenek kapuja”), héber neve Babel (בבל) volt, ebből származik a bibliai Bábel alak. A kassúk uralma idején Karduniasnak hívták és később az asszír királyok is gyakran ezen a néven hivatkoztak rá Bábili mellett. A Babilon név sumer eredetű, eredetileg az ismeretlen jelentésű Babilla volt. Ezt az akkád népetimológia később az értelmes, hasonló hangzású „Istenek kapuja” névre cserélte fel. Romjai a mai Irakban, el-Hilla városa közelében fekszenek.

A város története

Babilon Hammurapi idején

Babilon presumer eredetű neve miatt feltételezhetően már az i. e. 4. évezredben létezett. Babilon, Marduk isten legfőbb kultuszhelyének első említése az akkád Sarrukín idejéből (i. e. 24. század vége) származik. A város fokozatosan növekvő jelentőségét mutatja, hogy a III. uri dinasztia idején már tartományi székhely volt. Az i. e. 20. század körül amoriták szállták meg a vidéket, és Babilonban is ők alapítottak dinasztiát. Ez az i. e. 19. század végén még I. Samsi-Adad Asszíriájának vazallusa volt, ám Samsi-Adad fiának, I. Ismé-Dagannak már az Óbabiloni Birodalom alapítójától, a törvényeiről nevezetes Hammurapitól (i. e. 1792 – i. e. 1750) volt félnivalója. (Az nem bizonyítható, hogy valóban hűbéressé is tette volt hűbérurát.)

Ebben a korban a város már egyértelműen Sumer és Akkád (együttes nevén innentől fogva Babilónia) központja volt, azonban az alapítója halála után egyre gyengülő és mind kisebb területet ellenőrző Hammurapi-dinasztia uralmát i. e. 1595-ben megdöntötte I. Murszilisz hettita király váratlan támadása. Az ezt követő kassú uralom alatt a királyokat továbbra is Babilonban koronázták meg, de mind nagyobb jelentőségre tett szert a két környékbeli város, a Nergal-szentélyéről híres Szippar és a Nabút mindenek felett tisztelő Borszippa.

Babilon rekonstruált falai

Az i. e. 1. évezredben politikai szempontból Babilon egyértelműen Asszíria alárendeltje lett, azonban Marduk kultusza miatt kiemelt kulturális és vallási szerepe volt, és valamiféle belső önkormányzattal rendelkezett. A helyzetet bonyolította, hogy Babilóniába számos arámi és kháld csoport települt, amelyek a helyi elittel és a délkeleti Elámmal összefogva sok esetben megkíséreltek elszakadni az északi birodalomtól.

Istár oroszlánja

Asszíriában az egyes uralkodók eltérően viszonyultak a szent városhoz. Szín-ahhé-eríba i. e. 689-ben porig rombolta a várost, istenszobrait pedig elszállíttatta, illetve megsemmisíttette. Fia, Assur-ah-iddína és unokája, Assur-bán-apli ezzel szemben bőséges segítséget adott Babilon újjáépítéséhez.

Az Újbabiloni Birodalom központjaként lett igazi világváros Babilonból. A Nabú-apal-uszur által megkezdett építkezéseket fia, II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605 – i. e. 562) fejezte be. Ekkor készült el az ókori világ hét csodája között említett két építmény, a kék mázas cseréppel borított, rendkívül impozáns városfal, valamint Szemirámisz függőkertje. Ez utóbbi helyét a mai napig nem sikerült pontosan meghatározni.

Mivel az utolsó királytól, a múzeumot alapító Nabú-naidtól i. e. 539-ben ostrom nélkül – sőt a Marduk-papság támogatásával – sikerült II. Kurus perzsa királynak átvenni a hatalmat, a frissen felújított, gyönyörű város megmaradt (az egyik) királyi székhelynek. Sőt, az i. e. 4. század végén a keleti despotizmus eszmeiségét átvevő III. Alexandrosz is Babilonban rendezte be fővárosát. Ő bonttatta le a város híres zikkuratját, a bibliai Bábel tornyát megihlető Étemenankit (nevének jelentése: az Ég és Föld háza). Eredetileg újjá akarta építtetni, ám amikor meghalt (i. e. 323), még épphogy befejeződtek a bontási munkálatok. Utódai alatt már nem restaurálták a várost. A Szeleukida Birodalom uralkodói már egy újonnan alapított, Tigris parti városban, Szeleukeiában rendezkedtek be. Egy i. e. 275-re datálható tábla arról értesít minket, hogy Babilon lakóit az új város építésére deportálták át Szeleukeiába. Ezt a város, a világ egykori központja, már nem élte túl, és soha többé nem népesült be újra.

Társadalma

A Hammurapi-féle "törvénykönyv" a következő három társadalmi kategóriát különböztette meg.

• Awélum – Jelentése: ember. A Hammurapi-féle "törvénykönyvben" a legmagasabb társadalmi helyzetű, szabad, teljes jogú személy.
• Muskénum – A Hammurapi-féle "törvénykönyv" ranglétráján a szabadok és a szolgák közt elhelyezkedő, valamely nagyobb szervezőegységtől (palota, templom) függő, félszabad személy.
• Wardum – Jelentése: szolga. A Hammurapi-féle "törvénykönyv" legalacsonyabb rangú kategóriája. Rabszolgaként való fordítása nem szerencsés, mert saját tulajdona lehetett, házasodhatott, és a rendelkezések őt is védték.

Városkép

Babilonra szűk utcák és ablaktalan házak voltak jellemzőek.

Babilon istenének – Marduknak – a hatlépcsős, majd száz méter magas templomtornya tájékozódási pont volt az utazók számára. A másik ismertetőjel az volt, hogy a várost hegyesszögű háromszög formájú, mintegy 18 m magas agyagtégla falak vették körül, amelyek a tágas síkságon már a távolból felismerhetőek voltak. Miután a látogató egy széles árkon, majd a fal valamelyik kapuján átjutott, a kettős erődítményfal belsejéhez ért. Ezek az erődfalak a folyó mindkét partjáról merőlegesen indultak, egy téglalapot alkotva.

Az Eufrátesz keresztülfolyik a városon, két különböző részre osztva azt.

Északon a falakon belül a király 18 m magas, agyatéglából épített alapokon álló nyári palotája állt. A folyó mentén haladó utat felvonulási útnak nevezték és az egyik városkapuhoz, pontosan az Istár-kapuhoz vezetett. Újévi ünnepek alkalmából itt vonult fel a nép. Nabukodonozor az utat Aibur-sábának nevezte, amely annyit jelent: nem győzhet az ellenség. Az Istár-kapunál a 3,72 m széles külső falat „Nimiti-Bél”-nek nevezték. Húsz-húsz méterre egymástól merőlegesen előreugró tornyok magasodtak rajta. Az erődítményen belül a második fal, az úgynevezett „Imgur-Bél” helyezkedett el.

Babilon látképének rekonstrukciója

Az Eufrátesztől keletre helyezkedett el az óváros, amelyet szintén körülvett egy erődítmény.

Közvetlenül az Eufrátesz mentén, mindkét falon kívül volt a fővár, ahol a palotamúzeum működött, ahol a király korábbi korokból és más területekről származó műtárgyakat őrzött.

A városfal mögött volt a déli palota, amely az udvartartás és a közigazgatás céljait szolgálta.

A palota mellett Marduk templomkörzete volt. Itt volt Babilon centruma, s itt volt a város legnagyobb bazárja, ahol a Föld minden tájáról származó termékekkel kereskedtek.

Babilon alaprajza áttekinthető volt: hosszú, egyenes utcák szelték át a várost, s négyszögletes területekre tagolták.

Az újváros lakónegyedekből állt. Mivel ezt a területet nem védték a falak, támadáskor az ott lakóknak el kellett hagyniuk a lakóhelyeiket.

Az Istár-kapu és a falak

A berlini Pergamonmuseumban őrzött, rekonstruált Istár-kapu

A Babilon több százezer lakosának biztonságát óvó hatalmas falrendszerről Hérodotosz így írt: „A falak tetején egymással szemben emeletes épületeket húztak fel, közöttük pedig egy négyesfogatnak is elegendő utat hagytak. A falakon körben száz torony áll, amelyek, akárcsak az ajtók és küszöbök, bronzból készültek.”

A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a külső falak mintegy 8 kilométer hosszúak voltak. A város maga nagyrészt az Eufrátesz bal partján feküdt, de a túlsó oldalra is átterjedt – a közlekedést híd könnyítette meg. A két királyi palota (az északi és déli palota) közvetlenül a folyóparton, a belső fal két oldalán helyezkedett el. Pontosan mellettük állt a világhírű Istár-kapu, amelynek ma már csak 15 méter mély, téglákból álló alapozása és az égetett cserepei maradtak meg. Ezeket összeállítva a kapu rekonstruált magassága 14,3 méter lehetett. A rajta látható állatábrázolások (Adad bikái és Marduk sárkányai) mázatlan, bitumenbe ágyazott téglákból álltak a talajszint közelében, feljebb pedig domborműves, mázas téglákból.

Az Istár-kapu a belsővárosi Marduk-templomból (Észagíla) a külső negyedben fekvő Akítu-templomig nyúló, „amelyen az ellenség nem juthat át” nevet viselő felvonulási úton feküdt. A felvonulási út falait hasonló módon kialakított, Istárt jelképező oroszlán díszítette.

A városban a 4. század folyamán még gyakorolták Bél és Béltija kultuszait.

Feltárás

Tengerészgyalogosok az újjáépített romoknál

Az első jelentős ásatásokat a 20. század elején Robert Koldewey végezte, aki főként II. Nabú-kudurri-uszur korának, azaz az i. e. 6. század korszakának Babilonját ásta ki. Babilon abban az időben volt a legszebb. Sajnálatos módon az ásatások során csak az i. e. 2. évezredi rétegekig jutottak el, így Hammurapi korát csak részletekben tudták felfedezni.

Babilon helyét – ma három nagyobb domb az Eufrátesz bal partján – a klasszikus források és az ékírásos leletek alapján határozták meg. 1899-el kezdődően számos feltárást folytattak itt. Szaddám Huszein idején Babilonban számos épületet restauráltak, több helyen elhelyezve a diktátor képét és feliratait (például több téglára felíratta, mímelve a hajdani mezopotámiai szokást, hogy „Építtette Szaddám Huszein, Nabú-kudurri-uszur fia Irak dicsőségére.”) A 2003-as iraki háború során egy amerikai osztag helikopteres bázist alakított ki a térségben, ami régészek szerint óriási károkat okozott – igaz, meg is védte Babilont a műkincsrablóktól. [1]

Lásd még

Istár-kapu

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Babilon témájú médiaállományokat.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

• Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Kelet titkai (Holnap Kiadó, Budapest, 1992.) ISBN 963-345-068-3
• Klengel-Brandt Evelyn: Utazás az ókori Babilónba (Corvina Kiadó, Budapest, 1973.)
• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 
• Komoróczy Géza (2009). „Új és régi – Mezopotámia az i. sz. 1. évezred első felében”. Ókor VIII (2), 3-7. o. ISSN 1589-2700.