„Harmadik Nagy Imre-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nagy Imre –> Nagy Imre (politikus) |
a →Harmadik Nagy Imre-kormány: DEFAULTSORT AWB |
||
| 53. sor: | 53. sor: | ||
{{Magyarország kormányai}} |
{{Magyarország kormányai}} |
||
{{DEFAULTSORT:Nagy Imrekormany 3}} |
|||
[[Kategória:1956-os forradalom|Nagy Imre-kormany 3]] |
|||
[[Kategória: |
[[Kategória:1956-os forradalom]] |
||
[[Kategória:Magyarország kormányai]] |
|||
A lap 2012. augusztus 30., 13:44-kori változata
A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult meg[1][2][3], amely már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. A kormányban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) négy, a Független Kisgazdapárt (FKgP) és a (Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) három-három, valamint a Petőfi Párt (néven újraalapított Nemzeti Parasztpárt) két tagja foglalt helyet.
A kormányfő és a kormány tagjai
- Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, mint kormányfő, és egyben külügyminiszter (MSZMP)
- Tildy Zoltán államminiszter (FKGP)
- Kovács Béla államminiszter (FKGP)
- B. Szabó István államminiszter (FKGP)
- Kéthly Anna államminiszter (MSZDP)
- Kelemen Gyula államminiszter (MSZDP)
- Fischer József államminiszter (MSZDP)
- Bibó István államminiszter (Petőfi Párt)
- Farkas Ferenc államminiszter (Petőfi Párt)
- Losonczy Géza államminiszter (MSZMP)
- Szántó Zoltán államminiszter (MSZMP)
- Maléter Pál honvédelmi miniszter (MSZMP).
Ellentmondások
Gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött. Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Köztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt. (A döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben.) Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a Jugoszlávia budapesti nagykövetségére november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadja, mert november 11-én az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.[4]
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg, és állította helyébe saját bábkormányát.[5]
A november 23-án a romániai Snagovba hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: "Ezek az összeütközések nem az "ellenforradalom", hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon." Kádár "kormányát" Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.
Ugyancsak a Snagovi feljegyzésekben Nagy Imre azt is elmeséli, hogy szándékában állt Kádárt is bevenni harmadik kormányába. A magyar pártvezetés azonban úgy tudta, november 1-jén-én Kádárt (aki aznap rádióbeszédben állt ki a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés felmondása és a koalíciós kormányzás mellett) akarata ellenére hurcolták el a szovjetek. "Mivel ebben biztosak mégsem voltunk, Kádárt a kabinetből november 3-án kihagytuk, és helyébe az MSZMP részéről Szántó Zoltán elvtársat vontuk be. Ez a kiadott közleményből csupán technikai hiba folytán maradt ki." (Sok forrás tévesen úgy tudja, Kádár is tagja volt ennek a kormánynak.)
Jegyzetek
- ↑ Naplók, interjúk '56-ról. Összállította és szerkesztette: Sümegi György. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2006. 61-62. o.
- ↑ Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 159. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Válogatta, öszeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 445. o.
- ↑ Krónika 1956. Idézett mű 174. o.
- ↑ Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban. Idézett mű 450. o.
Forrás
- Nagy Imre: Snagovi jegyzetek, Budapest, 2006, Szerk. Vida István ISBN 9639610550
Külső hivatkozás
A három Nagy Imre-kormány
Első Nagy Imre-kormány
1953. július 4-től 1955. április 18-ig
Második Nagy Imre-kormány
1956. október 24-től 1956. november 3-ig
Harmadik Nagy Imre-kormány
1956. november 3-tól 1956. november 11-ig