Szárd Királyság

A Szárd Királyság területe 1839-ben.

A Szárd–Piemonti Királyság, vagy Szárd Királyság itáliai állam volt 1720-tól 1861-ig. Teljes neve Szardínia, Ciprus és Jeruzsálem Királysága, Savoya és Montferrat Hercegsége , Piemont Fejedelemsége, franciául Royaume de Sardaigne, Chypre et Jérusalem, Duché de Savoie et Montferrat, Principauté de Piémont, röviden Royaume de Sardaigne et Piémont. olaszul: Regno di Cipro, Gerusalemme e Armenia; Ducato di Savoia e Monferrato, Chablais, Aosta e Genova; Principato di Piemonte ed Oneglia, röviden Regno Sardo-Piemontese.

Története

Savoya hercege, II. Viktor Amadé 1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződésben megkapta Szicília királyának címét, erről azonban 1718-ban a londoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.

1720-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a Német-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét VI. Károly német-római császártól, aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor Savoya, Piemont, Nizza és Szardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemonti Torinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.

1792-ben a forradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét. 1796-ban a győzelmesen bevonuló Napoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és Savoya átadására kényszerítette, majd 1802-ben Piemontot is Franciaországhoz csatolta. A bécsi kongresszus 1814-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a Genovai Köztársaság területét is.

A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc (risorgimento) vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.

1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Párma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.

1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Ré d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd Királyság témájú médiaállományokat.