„Bethlen-kormány” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bánffy Miklós –> Bánffy Miklós (főispán, 1801) |
||
42. sor: | 42. sor: | ||
!colspan="5" style="background-color: lightgrey;"|<center>'''[[Magyarország külügyminisztereinek listája|Külügyminiszter]]''' |
!colspan="5" style="background-color: lightgrey;"|<center>'''[[Magyarország külügyminisztereinek listája|Külügyminiszter]]''' |
||
|- |
|- |
||
|[[Bánffy Miklós]] |
|[[Bánffy Miklós (főispán, 1801)|Bánffy Miklós]] |
||
| [[1921]]. [[április 14.]] || [[1922]]. [[december 19.]] ||<center>pártonkívüli || |
| [[1921]]. [[április 14.]] || [[1922]]. [[december 19.]] ||<center>pártonkívüli || |
||
|- |
|- |
A lap 2012. augusztus 18., 20:04-kori változata
A Bethlen-kormány 1921. április 14. – 1931. augusztus 24. között állt Magyarország élén. A kormány több mint tíz éven keresztül irányította az országot, míg a nagy gazdasági világválság miatt meg nem bukott.
A kormány politikája
Az I. világháborút követően az ország gazdasága összeomlott, a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, köztük a legfontosabb bányászati központokat is. A kommunista Tanácsköztársaság bukása utáni időszakban négy kormány is alakult, de mind a négy csak rövid ideig volt hatalmon. Végül 1921. április 14-én Horthy kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké.
Bethlen fő feladatának a gazdaság és a társadalom stabilizálását tekintette (innen kapta a „nagy konszolidátor” jelzőt). Még 1921-ben titokban kiegyezett a szociáldemokratákkal. A Bethlen–Peyer-paktum néven emlegetett egyezmény értelmében a szocialisták felhagytak a hatalomellenes izgatással és a tömegsztrájkok szervezésével (ami nagyban hozzájárult a közhangulat csillapodásához, valamint a gazdaság újraindítását is gyorsította), cserébe újra legálisan működhettek, s a választásokon is újra indulhattak (amiken innentől kezdve rendre be is jutottak a törvényhozásba, illetve az önkormányzatokba). A kormány 1924-ben életra hívta a Magyar Nemzeti Bankot és a Népszövetségtől szerzett 250 millió korona hitelt. 1927. január 1-jei hatállyal bevezette a pengőt az egyre súlyosabban elértéktelenedő magyar korona helyett, valamint új vámrendszert dolgozott ki. Ezt követően kötelező nyugdíj és betegbiztosítást vezetett be. Kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó segítségével megreformálta az oktatási- kulturális- és kutatási közintézményeket.
Külpolitikájában a trianoni diktátum revízióját tekintette elsődleges feladatának. Habár hivatalosan nem támogathatta, de mindent megtett az 1921-ben zajló Nyugat-magyarországi felkelés sikerének minél nagyobb kihasználása érdekében, amelynek eredményeként az Ausztriának ítélt Sopronra és vidékére népszavazást írtak ki. A soproni népszavazás sikerrel zárult, így a terület megmaradhatott Magyarország részének. Az eseményeken felbuzdulva 1922-ben előbb Kerca és Szomoróc harcolta ki a visszatérést Magyarországhoz a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságtól, majd 1923 elején további tíz falu, mind helyi népszavazás útján tért vissza Ausztriától.
Igyekezett a német és orosz befolyást minél jobban csökkenteni, ezért igyekezett jó viszonyba kerülni Angliával és Olaszországgal is. Ebbéli tevékenységét 1925-ben komolyan megingatta a frankhamisítási botrány, ami komoly presztízsveszteséget hozott az országnak, különösen miután kiderült, hogy Bethlennek is tudomása volt a tevékenységről. Bár felajánlotta lemondását, Horthy sikerrel vette rá Bethlent tevékenysége folytatására. 1927-ben magyar-olasz barátsági szerződést kötött.
Az 1929-ben kitört gazdasági világválság idején Bethlen megszorító intézkedésekre kényszerült, illetve részben jegyrendszert volt kénytelen bevezetni (pl. boletta), ami miatt folyamatosan csökkent támogatottsága, s bár megnyerte az 1931-es választásokat és így folytathatta a kormányzást, mégis alig két hónappal a parlament újjáalakulása után, augusztus végén lemondott tisztségéről.