„Cornides Dániel” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kat lszm
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
Krompachi és gronosztovi '''Cornides Dániel''' ([[Liptószentmiklós]], [[1732]]. [[július 1.]] – [[Pest]], [[1787]]. [[október 4.]]) történész, egyetemi tanár, könyvtáros.
Krompachi és gronosztovi '''Cornides Dániel''' ([[Liptószentmiklós]], [[1732]]. [[július 1.]] – [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[1787]]. [[október 4.]]) történész, egyetemi tanár, könyvtáros.


==Élete==
==Élete==

A lap 2012. augusztus 12., 16:51-kori változata

Krompachi és gronosztovi Cornides Dániel (Liptószentmiklós, 1732. július 1.Pest, 1787. október 4.) történész, egyetemi tanár, könyvtáros.

Élete

Cornides Márton gyógyszerész és rottenfelsi Rott Anna fia volt. Atyja később Körmöcbányára költözött és fia is itt kezdte iskolai pályáját; felsőbb tanulmányait Losoncon Kármán Mór és Pozsonyban Bél Mátyás vezetése alatt folytatta s különösen a történelem iránt viseltetett rendkivűli hajlammal. Később az erlangeni egyetemen járt, hol bölcselettudor lett. Hazatérve Erdélyben a tudományáról híres Daniel Polixénia, Wesselényi István báró özvegye gyermekeinek nevelője s a kolozsvári református kollégiumban a német nyelv tanítója volt mintegy 15 évig. Azután Teleki József gróf titoknoka lett. Ekkor beutazta Olasz- és Franciaországot, mire 1784 novemberében a magyar királyi egyetemnél az oklevéltan és heraldika tanárává hatszáz forint és könyvtárőrré kétszáz forint fizetéssel kineveztetett. Ekkor egy évi szabadságot nyert, és Teleki József gróf két fiával Göttingenben tartózkodott, ahol 1785. szeptember 10-én az ottani királyi akadémia ülésében a magyarok hajdani vallásáról értekezett; ezért a nevezett akadémia megválasztotta levelező tagjává. Innét hazatérve még két évet töltött az egyetemnél hivatalaiban.

Munkái

  • De motibus lunae ac phaenomenis independentibus. Dissertatio inaug. philosophica. Erlangae, 1757.
  • Theses philosophicae inaug. Hunnio atque Bolingbrokio Deistarum recentissimorum coryphaeis oppositae. U. ott, 1758.
  • Koporsóban égő szövétnek az az néhai l. b. Wesselényi Polixena, báró Kemény Simon hivese halálára szerzett versek. Kolozsvár, 1764.
  • Regum Hungariae, qui saeculo XI. regnavere, genealogiam illustrat, atque ab objectionibus Antonii Gánóczi vindicat D. C. Posonii et Cassoviae, 1778.
  • Epistolae exegeticae Georgii Pray, Stephani Katona et Danielis Cornides in dispunctionem Antonii Gánóczi, cum appendicula ad L. K. Pestini, 1784. Négy rész.
  • Commentatio de religione veterum Hungarorum. Edidit suamque de origine hungaricae gentis dissertationem adjecit Christ. Engel. Viennae, 1791.
  • Danielis Cornides Bibliotheca Hungarica, sive Catalogus Scriptorum de rebus omnis generis Hungariae adnexarum provinciarum gentiumque finitimarum, tam typis publice editorum, quam manu exaratorum. Pestini, 1792. (Koppi Károly adta ki Schvarz Gottfriednek 1787. nov. 17. parentatiójával.)
  • Vindiciae anonymi Belae regis notarii. Editae, auctae a J. Christ. Engel. Budae, 1802. (Ism. Allg. Liter. Zeitung 1805. III. 249. sz.)

Kéziratban maradt mintegy harminc a magyar történetet illető munkája, melynek nagy hasznát vette Fejér György Codex Diplomaticusában. Gazdag oklevél-, fölirat- és éremgyűjteményét holta után Teleki József gróf vette meg. Kaprinayhoz és Pray Györgyhöz írt levelei (1746–85. két 4-rét kötet) a budapesti Egyetemi Könyvtárba kerültek; C. levelei különbözőkhöz (3 kötet 263 levél), Felmerhez (98 lev.), C.-hez 60 egyén levelei (két kötet 342 levél) a m. tud. akadémia levéltárában; Szarka János soproni ev. lelkészhez (1773–82 közt 40 levele) és Révaihoz írt levele (1787. aug. 6.) a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárába került; Benkő Józsefhez (Marosvásárhely, 1781. Sommersberg Frigyes Vilmos Dacia antiqua és Collectio scriptorum Dacicarum c. műveire vonatkozólag,) az Erdélyi Múzeumba. Cornides-kódex XVI. századbeli (1514–19.) magyar nyelvemlék, melyet Ráskai Lea dömés apáca másolt s mely Szűz Mária s néhány szent nő életét, prédikációkat stb. foglalja magában, megvan a budapesti Egyetemi Könyvtárban és kiadta Volf György a Nyelvemléktárban (Bpest, 1881. VII. köt. 87–286.) magyarázó előszóval.

Arcképét Falka metszette rézbe Budán.

Az 1780-ban keletkezett Windisch-féle Ungarisches Magazinban hat értekezése jelent meg; a Bredetzkynek Beiträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien, 1805. című gyűjteményében kiadta Engel, C. hagyatékából: Bruchstücke zur Geschichte der städtischen Cultur und des Gewerbfelisses in Ungarn című értekezést.

Források