„Codex Sinaiticus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. augusztus 4., 22:03-kori változata

A Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: א vagy S, illetve 01.^[1]

346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.

Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Museumban őrzik.

Története

A kódexet Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.

Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Szeptuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.^[2]

1975-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből.^[3] 2005 tavaszán jelentette be a British Library, hogy digitalizálni kívánják a kódex lapjait. A munka a tervek szerint 2010-ig tart majd.

Lásd még

Codex Alexandrinus

Jegyzetek

↑ Kurt und Barbara Aland, Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117–118. ISBN 3-438-06011-6.
↑ Metzger, Bruce M., Ehrman, Bart D.. The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration, 4th ((angolul) nyelven), Oxford University Press, 64. o. (2005)
↑ Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», Novum Testamentum XLII, 4, pp. 313–315.

Külső hivatkozások

Források

Constantin von Tischendorf, Fragmentum Codicis Friderico-Augustani ex Iesaia et Ieremia in: Monumenta sacra inedita (Leipzig 1855), vol. I, pp. 211 ff.
Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1993. ISBN 963-360-727-2
Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969.
A kódex lapozható, netes változata
Konstantin von Tischendorf (1865). Wann wurden unsere Evangelien verfasst?. Leipzig: J. C. Hinrichssche Buchhandlung. .
Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 281. o.

A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat.

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Aland-1] Kurt und Barbara Aland, Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117–118. ISBN 3-438-06011-6.

[2] Metzger, Bruce M., Ehrman, Bart D.. The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration, 4th ((angolul) nyelven), Oxford University Press, 64. o. (2005)

[Skeat-3] Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», Novum Testamentum XLII, 4, pp. 313–315.

[1]

[2]

[3]

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 == Története ==
-[[Fájl:Sinaiticus text.jpg|thumb|right|200px|Eszter könyvé]]
+[[Fájl:Sinaiticus text.jpg|thumb|right|200px|[[Eszter könyve]]]]
-A kódexet [[Constantin von Tischendorf]] (1815-1874), a [[lipcse]]i egyetem professzora fedezte fel [[1844]]-ben a [[Sínai-hegy]]i Szent Katalin kolostorban ([[Egyiptom]]) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt [[II. Frigyes Ágost (szász király)|II. Frigyes Ágost]] szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a ''Codex Friderico-Augustanus'' nevet adta neki.
+A kódexet [[Constantin von Tischendorf]] (1815-1874), a [[lipcse]]i egyetem professzora fedezte fel [[1844]]-ben a [[Sínai-hegy]]i Szent Katalin kolostorban ([[Egyiptom]]) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt [[II. Frigyes Ágost szász király|II. Frigyes Ágost]] szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a ''Codex Friderico-Augustanus'' nevet adta neki.
-Másodszor [[1853]]-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből ([[Mózes első könyve]]) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal [[1859]]-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor [[II. Sándor (orosz cár)|II. Sándor cár]] megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent [[Szeptuaginta]]-kiadást. A [[kolostor]] gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf [[1862]]-ben [[fakszimile]] nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az [[első világháború]] után a British Museum vásárolta meg [[1933]]-ban 100 000 fontért a kódexet a [[Szovjetunió]]tól.<ref>{{cite book | last = Metzger |first = Bruce M.| coauthors = Ehrman, Bart D. | title = The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration | edition = 4th | publisher = Oxford University Press | place = New York – Oxford | year = 2005 | pages = 64 | language = {{en}}}}</ref>
+Másodszor [[1853]]-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből ([[Mózes első könyve]]) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal [[1859]]-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cár]] megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent [[Szeptuaginta]]-kiadást. A [[kolostor]] gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf [[1862]]-ben [[fakszimile]] nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az [[első világháború]] után a [[British Museum]] vásárolta meg [[1933]]-ban 100 000 fontért a kódexet a [[Szovjetunió]]tól.<ref>{{cite book | last = Metzger |first = Bruce M.| coauthors = Ehrman, Bart D. | title = The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration | edition = 4th | publisher = Oxford University Press | place = New York – Oxford | year = 2005 | pages = 64 | language = {{en}}}}</ref>
 [[1975]]-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből.<ref name="Skeat">Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», ''Novum Testamentum'' ''XLII'', 4, pp. 313–315.</ref> [[2005]] tavaszán jelentette be a [[British Library]], hogy [[digitalizálás|digitalizálni]] kívánják a kódex lapjait. A munka a tervek szerint [[2010]]-ig tart majd.