Samuel Heinicke

Samuel Heinicke (Nautschütz, Krs. Weissenfels, 1727. április 10. – Lipcse, 1790. április 30.) német gyógypedagógus, hallássérültek gyógypedagógiájának jeles művelője, az ún. „német módszer” kialakítója, azaz megtanította a siketekkel a szájról olvasást és a hangos beszédet.

Életpályája

Sok küzdelem árán végezte tanulmányait Jénában. Előbb (1763-68) mint magántanító, majd (1768-77) kántortanítóként működött. Már 1754-ben találkozott egy siket kisfiúval, akit beszélni tanított. Johann Konrad Ammann Surdus loquens (=Beszélő siket) című műve indította el a pályáján. Előbb Eppendorfban létesített kis intézetet siket gyermekeknek, majd 1778-ban Lipcsében a fejedelem támogatásával megalapította a siketek első németországi intézetét. Samuel Heinicke Charles-Michel de l'Épée-vel szemben azt vallotta, hogy a képekben, írásban, jelekben gondolkodás bizonytalan, ezért a siket gyermeket is a hangzóbeszédre kell megtanítani. Samuel Heinicke módszerében, ami ma már szerte a világon ismert, az ujjábécé és a természetes jelek, a siketek jelnyelve csak segédeszközként vannak jelen, mindjárt kezdetben a hangzóbeszéd tanítása és szájról olvasás elsajátíttatása a feladat.

Az ún. francia és a német módszer hívei sokáig harcban álltak egymással. 1880-ban, a siketnéma-intézeti tanárok milánói kongresszusán a német módszer vívta ki az elsőbbséget. A „jel és szó háborúja” azonban ma sem ismeretlen.

Munkái (válogatás)

• Beobachtungen über Stumme und über die menschliche Sprache in Briefen. Hamburg, 1778.;
• Über die Denkart der Taubstummen und die Misshandlungen, welchen sie durch unsinnige Kuren und Lehrarten ausgesetzt sind. Leipzig, 1780.

További információk

• Hesse, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1966. 1303.;
• Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Budapest, 1962 1 , 1992 20. 109-111.;
• Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 37-41.