Hans Eysenck

Hans Eysenck

Hans Jürgen Eysenck (1916. március 4. - 1997. szeptember 4.) német-angol pszichológus volt, aki pályafutásának legnagyobb részét Nagy-Britanniában töltötte. Munkássága során az intelligenciával és a személyiséggel kapcsolatban végzett kutatásokat, de számos területen kiemelkedő szerepe volt. A XX. század végén Eysenck volt a leggyakrabban idézett pszichológus a tudományos folyóiratokban.^[forrás?]

Élete és munkássága

Hans Eysenck Berlinben, Németországban született. Édesanyja filmsztár volt (Helga Molander), édesapja pedig egy éjszakai klub előadóművésze volt. Eysencket nagyanyja nevelte fel, akik zsidó származású, de ennek ellenére hithű katolikusok voltak - mindezt a XX. századi pszichológus csak nagyanyja koncentrációs táborban történő halálát követően tudta meg. Ezt követően, az 1930-as évektől kezdve Eysenck ellenezte a náci párt hatalomra jutását. "Gyűlöletem a nácik ellen, és mindazok ellen, akik mellettük álltak, annyira elsöprő volt, hogy semmi sem tudta volna megváltoztatni a véleményem".^[forrás?] Ebben a korban német állampolgársága ellehetetlenítette számára , hogy munkát szerezzen, és a háború alatt majdnem őrizetbe is vették. 1940-ben Londonban doktorált, ahol a Pszichológiai tanszéken Professzor Sir Cyril Burt ellenőrzése alatt dolgozott, akivel egész munkássága során viharos kapcsolatot ápolt.

Eysenck a King's College (Londoni egyetemmel kapcsolatban lévő intézmény) Pszichiátria képzésén volt pszichológiai professzor, 1955 és 1983 között. Brilliáns tanár volt, nagymértékben hozzájárult a személyiség tudományos elméletének kialakításához, illetve a mentális betegségek kezelésére is segített megfelelő szakértelmet nyújtani.^[forrás?] Eysenck kifejlesztett egy jellegzetes dimenzionális személyiségmodellt, ami faktoranalitikus összefoglalásokon alapult, melyeket a biogenetikai variációkba bátran beleépíti. A Personality and Individual Differences folyóirat megalapító szerkesztője volt. 80 könyv, és több, mint 1600 folyóiratcikk szerzője volt. Fia, Michael Eysenck szintén pszichológus professzor. Halálát agydaganat okozta 1997-ben Londonban.

Viták

Eysenck kiadványai, melyek vitákat keltettek:

• Egy 1950-es években írt tanulmányában, a rendelkezésre álló adatok alapján a következőt írta: "nem támogatom a hipotézist, miszerint a pszichoterápia megkönnyíti a neurotikus zavarból való kilábalást".
• Egy fejezete a Uses and Abuses of Psychology (1953) című könyvéből: Mi a probléma a pszichoanalízissel?
• Race, Intelligence and Education (1971): az USA-ban IQ-val kapcsolatos vitákat keltett.
• Sex, Violence and the Media (1978).
• Astrology — Science or Superstition? (1982)
• Smoking, Personality and Stress (1991)

Eysenck az általános véleményét a Rebel with a Cause című önéletrajzában fogalmazta meg: "Mindig is éreztem, hogy a tudós, csak egy dolognak tartozik a világon, és ez az igazság, ahogyan azt látja. H az igazság ellentmond mély meggyőződésünknek, az túl rossz. A tapintat és a diplomáciai magatartás a nemzetközi kapcsolatokban, a politikában, még talán az üzleti életben is megfelelő, de a tudományban csak egy dolog számít, és azok a tények."

Genetika és intelligencia

Ezek a messzemenően elmérgesedő viták nagy szerepet játszottak a genetikában és az intelligencia kvócienssel (IQ) kapcsolatos különbségek kérdésében. Egy híres eset a vita kapcsán, amikor Eysencket a London School of Economics egyik találkozóján egy nő az öklével tüntette ki. Emellett fenyegették őt bombatámadással, és azzal, hogy megölik a gyerekeit. Ezek a viták akkor voltak, amikor Eysenck támogatta Arthur Jensen kérdését, miszerint a fajok közti IQ- különbségeket a teljes egészében környezeti szempontok határozzák-e meg.

Eysenck úgy gondolta, hogy a média is félrevezető benyomást keltett, mivel azt közvetítette, hogy az ő nézetei teljesen más utakon járnak, mint a fő tudományos konszenzus. A média és a közvélemény azt tartotta, hogy Eysenck minden egyes állítását ő maga találta ki, és azok a valódi vitákban nem állják meg a helyüket. Egy későbbi munkáját a Pioneer Alapítvány támogatta, amit a különböző szervezetek gyakran kritizáltak, mert állítólag a tudományos rasszizmus kialakulását elősegítette, pedig ezt maga Eysenck is kritizálta!

A dohányzás hatásai

Eysenck a Jacob & Medinger new yorki ügyvédi irodától kapott pénzügyi alapot egyik kutatásához, ami egy olyan iroda volt, ami a dohányipar érdekében tevékenykedett. Amikor megkérdezték a kutatót, hogy mit érzett azzal kapcsolatban, hogy a tudósok kutatási projektjében a dohányipar ügyvédei is részt vállalnak, azt mondta: Mindaddig, amíg fizetnek a kutatásért, engem nem érdekel. Azt mondta, hogy a kutatásnak a minőségét kell megítélni, és nem azt, aki fizet érte, és hozzátette még, hogy ő személyesen nem profitált ebből a támogatásból.

Eysenck és a személyiség genetikája

Első empirikus tanulmányát a személyiség genetikájáról 1951-ben publikálták. Ez egy vizsgálat volt, amit munkatársával és egyben tanítványával, Donald Prellel végzett 1948-1951-ig. A kutatás során a 11-12 év közötti egypetéjű és kétpetéjű ikreket teszteltek a neuroticizmussal kapcsolatban. Ezt a Journal of Mental Science című lapban publikálták. Eysenck és Prell arra a következtetésre jutottak, hogy a neurotikus hajlam örökletesen meghatározott.

Eysenck személyiségmodellje

Eysenck megalkotott két szupervonást, az extraverzió-introverziót (E) és a emocionalitás-stabilitást, azaz a neuroticizmust (N), melyet a Dimensions of Personality című könyvben írt le 1947-ben. Erre a két dimenzióra a tudományos világban csak a kezdőbetűi alapján szoktunk utalni. A viselkedésben megjelenő egyéni különbségeket ezzel a két dimenzióval írta le. Amikor ezt az elméletet megalkotta, több száz megfigyelésre alapozta azt. Hippokratész és Galenus tipológiáját, valamint Jung és Wundt idevonatkozó megfigyeléseit hasznosította. Azt kutatta Eysenck, hogy Hippokratész és Galenus által megfogalmazott 4 személyiségtípus leírható-e két szupervonás kombinációjával. A két szupervonás a már fent említett extraverzió és a stabilitás, ahol az extraverzió társaságkedvelést, izgalmat, élénkséget, cselekvőkészséget, dominanciát jelent, a stabilitás pedig arra utal, hogy mennyire stabil érzelmileg.

4 személyiségtípus-kategóriát alkot a két szupervonás, melyek a következők:

• Extravertált és érzelmileg labilis személy- kolerikus típus
• Extravertált és érzelmileg stabil személy- szangvinikus típus
• Introvertált és érzelmileg labilis személy- melankolikus típus
• Introvertált és érzelmileg stabil személy- flegmatikus típus

Források:

• Carver, Ch. S., & Sheier, M. F. (2006). Személyiségpszichológia. Budapest, Magyarország: Osiris Kiadó
• Eysenck, H. J. (1990). Rebel With A Cause (an Autobiography), London: W. H. Allen & Company.
• http://en.wikipedia.org/wiki/Hans_Eysenck#cite_note-haggbloom-0