„Feudum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A feudum szó a latin ''pecus'' 'marha, jószág' szó rokona, amelyhez hasonló többértelmű szó minden germán nyelvben létezett – ahogy a magyarban is – az ingó jószág, illetve annak legértékesebb részének, a lábasjószágnak a jelölésére. A németben ''Vieh'', ezt átvéve a galloromán nyelvben a ''fief'', Burgundiában ''feos'', a provanszál nyelvben ''feu''. {{refhely|Bloch: Feudális|188. o}} |
A feudum szó a latin ''pecus'' 'marha, jószág' szó rokona, amelyhez hasonló többértelmű szó minden germán nyelvben létezett – ahogy a magyarban is – az ingó jószág, illetve annak legértékesebb részének, a lábasjószágnak a jelölésére. A németben ''Vieh'', ezt átvéve a galloromán nyelvben a ''fief'', Burgundiában ''feos'', a provanszál nyelvben ''feu''. {{refhely|Bloch: Feudális|188. o}} |
||
Kezdetben a frank király, a neki szolgálatot tevőket ingó vagyonnal fizette ki, innen a szó eredete, majd a feudalizmus 9–12. századi kialakulása során gyakorivá vált – „jótétemény”nek, ''beneficium''nak is nevezett – telek, földbirtok adományozása is ellentételezésként, végül ez vált a megszokottabb formává, ezért a korabeli latin feudum szó is jelentésváltozáson ment keresztül és a beneficiummal rokonértelművé válva, földbirtok, hűbérbirtok jelentést nyert végül. A beneficium mellett ''precarium''nak (latinul 'könyörgés') is nevezték kezdetben, ami a kérvényező levél eredményeképpen való adományozásra utal. A ''fief'' szó először egy [[languedoc]]i ügyiratban jelent meg, de az észak-franciaországi [[Hennegaui Grófság|Hainaut]]-ban még [[1087]]-ben is úgy fogalmaznak, hogy „beneficium, amit közönségesen hűbérnek (''fief'') mondanak” {{refhely|Bloch: Feudális|186–189. o}} |
Kezdetben a frank király – a [[10. század]]i viking és magyar betörések idején már nagyobb helyi urak is {{refhely|Bloch: Feudális|184. o}} –, a neki szolgálatot tevőket ingó vagyonnal fizette ki, innen a szó eredete, majd a feudalizmus 9–12. századi kialakulása során gyakorivá vált – „jótétemény”nek, ''beneficium''nak is nevezett – telek, földbirtok adományozása is ellentételezésként, végül ez vált a megszokottabb formává, ezért a korabeli latin feudum szó is jelentésváltozáson ment keresztül és a beneficiummal rokonértelművé válva, földbirtok, hűbérbirtok jelentést nyert végül. A beneficium mellett ''precarium''nak (latinul 'könyörgés') is nevezték kezdetben, ami a kérvényező levél eredményeképpen való adományozásra utal. A ''fief'' szó először egy [[languedoc]]i ügyiratban jelent meg, de az észak-franciaországi [[Hennegaui Grófság|Hainaut]]-ban még [[1087]]-ben is úgy fogalmaznak, hogy „beneficium, amit közönségesen hűbérnek (''fief'') mondanak” {{refhely|Bloch: Feudális|186–189. o}} |
||
== Időtartama és örökölhetősége == |
== Időtartama és örökölhetősége == |
||
A lap 2012. június 10., 03:15-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A feudum vagy hűbér Nyugat-Európában a feudalizmusnak a 12-13. századi kialakult formájában az adományozó hűbérúr irányában főleg katonai szolgáltatással terhelt földbirtokot jelentette, amelyet a megadományozott hűbéresnek vagy vazallusnak személyesen kellett teljesítenie.
Kialakulása és nevének eredete
A feudum szó a latin pecus 'marha, jószág' szó rokona, amelyhez hasonló többértelmű szó minden germán nyelvben létezett – ahogy a magyarban is – az ingó jószág, illetve annak legértékesebb részének, a lábasjószágnak a jelölésére. A németben Vieh, ezt átvéve a galloromán nyelvben a fief, Burgundiában feos, a provanszál nyelvben feu. [1]
Kezdetben a frank király – a 10. századi viking és magyar betörések idején már nagyobb helyi urak is [2] –, a neki szolgálatot tevőket ingó vagyonnal fizette ki, innen a szó eredete, majd a feudalizmus 9–12. századi kialakulása során gyakorivá vált – „jótétemény”nek, beneficiumnak is nevezett – telek, földbirtok adományozása is ellentételezésként, végül ez vált a megszokottabb formává, ezért a korabeli latin feudum szó is jelentésváltozáson ment keresztül és a beneficiummal rokonértelművé válva, földbirtok, hűbérbirtok jelentést nyert végül. A beneficium mellett precariumnak (latinul 'könyörgés') is nevezték kezdetben, ami a kérvényező levél eredményeképpen való adományozásra utal. A fief szó először egy languedoci ügyiratban jelent meg, de az észak-franciaországi Hainaut-ban még 1087-ben is úgy fogalmaznak, hogy „beneficium, amit közönségesen hűbérnek (fief) mondanak” [3]
Időtartama és örökölhetősége
A hűbér kezdetben nem volt örökölhető, sőt még élethossziglani sem. Bármikor való visszavehetőségét máig megőrizte a hűbérbirtokot jelentő német Lehn 'kölcsön' szó. [4] Így a hűbérbirtok mintegy a szolgálat bére volt arra az időre, amíg a szolgálat tartott. Az orvosok és ügyvédek tiszteletdíja, amelyet angolul ma is fee-nek mondanak, megőrizte ezt a bérjelleget. [5]
A hűbérbirtok a 11–12. században gyakorlatilag egész Nyugat-Európában örökletessé vált. [6]
Hivatkozások
- ↑ Bloch: Feudális 188. o
- ↑ Bloch: Feudális 184. o
- ↑ Bloch: Feudális 186–189. o
- ↑ Bloch: Feudális 189. o
- ↑ Bloch: Feudális 191. o
- ↑ Bloch: Feudális 210. o
Források
- ↑ Bloch: Feudális: Marc Bloch: A feudális társadalom. Budapest: Osiris Kiadó. 2002. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963389252X