„Stanley Rous” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lajos52 (vitalap | szerkesztései)
Lajos52 (vitalap | szerkesztései)
65. sor: 65. sor:
{{portál|labdarúgás}}
{{portál|labdarúgás}}


{{DEFAULTSORT:Rous, Stanley}}
== Külső hivatkozások ==


{{s-start}}
{{succession box|title=[[Angol labdarúgókupa-döntők|FA-kupa-döntő]] játékvezetője|before=E Wood |after=A E Fogg ||years=[[1934-es angol labdarúgókupa-döntő|1934]]}}
{{end box}}

{{DEFAULTSORT:Rous, Stanley}}
[[Kategória:A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökei]]
[[Kategória:A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökei]]
[[Kategória:Angol labdarúgó-játékvezetők]]
[[Kategória:Angol labdarúgó-játékvezetők]]

A lap 2012. június 8., 19:51-kori változata

Sir Stanley Rous
Stanley Rous
Stanley Rous
Személyes adatok
Teljes névSir Stanley Rous
Születési dátum1895. április 24.
Születési helyWatford, Anglia angol
Halálozási dátum1986. július 18.
Halálozási helyAnglia,
Beszélt nyelvekangol
Egyéb foglalkozásSportvezető
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
19271934.I. LigaJátékvezető
Nemzetközi játékvezetés
ÉvekKonföderációStátusz
19281934.FIFA-tagJátékvezető
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Stanley Rous témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sir Stanley Rous [1] (Watford, 1895. április 24.1986. július 18.[2][3]), angol nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a játékvezetők atyja. Eredeti polgári foglalkozása: testnevelő tanár, a Watford Boys Grammar Iskolánál - ironikusan felelős volt azért, hogy az iskolánál átváltoztassa a fő sportját labdarúgást rugbyre. A FIFA örökös tiszteletbeli elnöke.

Pályafutása

Labdarúgóként

Egy London környéki, watfordi falusi amatőrcsapatban futballozott. Később a Lowestoft csapatának kapusa volt, ám tudása alapján nem lehetett ünnepelt sztár.

Nemzeti játékvezetés

A játékvezetői vizsgát 1927-ben megszerezve, mint gyakorló játékvezető, különböző labdarúgó bajnokságokban (II. és III. liga) szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. Viharos gyorsasággal lépkedett felfelé a ranglétrán. Sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Játékvezetői tevékenységére a pazar intelligencia, határozott megjelenés és fellépés, korrekt ítéletek, tévedhetetlenségét sugárzó arc volt jellemző. A mérkőzések alatt a legcsekélyebb szabálytalanságot is szigorúan megtorolta. Diktatórikus vezetés, örök reformeri törekvés jellemezte. Egyéb fontos megbízások miatt 1934-ben befejezte az aktív nemzeti játékvezetést.

  • Mottója[forrás?]: Az a labdarúgó, aki fair a pályán, a legteljesebb védelemre számíthat, ennek ellenkezője ne sok jóra számítson.
Nemzeti kupamérkőzések

Vezetett Kupa-döntők száma: 1.

FA Kupa

Már fiatalon, 1926-ban megbízták, hogy partjelzőként működjön közre, a Bolton WManchester Citi (1:0) döntő mérkőzésen. Pályafutása végén 1934-ben még nagyobb megtiszteltetés érte, játékvezetőként működhetett, a Manchester Citi–Portsmouth (2:1) döntőben.

Nemzetközi játékvezetés

Az Angol Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzést vezetett. Az első nemzetek közötti találkozója Antwerpenben, a Bosuil stadionban a BelgiumHollandia (2:0) mérkőzés volt. Nemzetközi elismertségére jellemző, hogy a magyar válogatottnak Pesten kétszer is vezetett mérkőzést. Egyéb fontos megbízások miatt 1934-ben befejezte az aktív nemzetközi játékvezetést. Válogatott mérkőzéseinek száma: 36

Sportvezetői pályafutása

Azért hagyta abba a játékvezetést, mert 1934-ben az Angol Labdarúgó-szövetség FA főtitkárának jelölték - mindössze 39 évesen -, ezt a pozícióját 1961-ig töltötte be. Ugyanennek az évnek egyik sportpolitikai sikere, hogy Anglia visszatért a FIFA-ba. Nagyon jó barátságba volt a labdarúgó és FIFA alapító tag Dr. Ivo Schrickerrel (1877-1962), akinek sokat köszönhet, hogy a FIFA alkalmazásába került. Az angol szövetség képviseletében 1935 és 1986 között az International Board tagja volt. Az ő kezdeményezésére rajzoltak körívet (a büntetőponttól méretik a félkörív) a tizenhatos vonalára. A második világháború után visszavezette Angliát a FIFA tagjai közé. Vezetői megtiszteltetés sorából kiemelkedik, hogy 1961 és 1974 között a FIFA elnökének választották. Elnöki munkájának főbb eredményei: megszervezte az ifjúsági futballisták nemzetközi seregszemléjét, kezdeményezője volt az európai szövetség (UEFA) megalakításának, életre hívta a Vásárvárosok Kupáját, nem kis sportdiplomáciai siker, hogy 1966-ban Anglia rendezhette a világbajnokságot.

Írói munkássága

Mint reformer újra és újra írta, értelmezte a szabálykönyvet. Nemzetközi sportvezetőként bevezette a sárga és a piros lapok alkalmazását. Szakembereivel kidolgozta a játékvezető és a partjelző együttműködésének szabályait.

Sikerei, díjai

II. Erzsébet brit királynő lovagi címet adományozott részére. Az 1980-as években róla nevezték el a rövid életű Rous-kupát, mint ahogy a Rous Standet is a Watford FC stadionjában, a Vicarage Road-on.

Magyar vonatkozások

1968. szeptember 10-én Budapesten járt, mint a FIFA elnöke, a Vásárvárosok Kupa lelke, a FerencvárosLeeds United (0:0) második döntő mérkőzésen. Budapesten fogadta az Országos Testnevelési és Sporthivatal valamint azMLSZ elnöke. A mérkőzés végén átadta a kupát a Leeds csapatkapitányának.

1969-ben Magyarországra látogatott a Vásárvárosok Kupa (VVK) döntő mérkőzésre, valamint a VVK kihelyezett ülésére. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága fogadáson látta vendégül a FIFA és a VVK vezetőségét. A vendégek nevében Rous válaszolt a köszöntő szavakra.

1976-ban Magyarországon rendeztek nemzetközi ifjúsági labdarúgó tornát. Az MTK-pályán a Magyarország–NSZK (0:0) és Tatabányán a Magyarország–Anglia (4:2) mérkőzéseket személyesen tekintette meg. A FIFA vezetőjeként az ő javaslatára szervezték meg az ifjúsági tornákat.

Források

  1. Full name: Oxford Biography Index entry.
  2. Confirming date of death, 1986. július 18.: PDF version of AAFLA "Olympic Review 1986" obituary.
  3. Alternative source for date of death: BrainyHistory.com website.