Idegengyűlölet

A xenofóbia (vagy xenophobia) görög eredetű szó a ξένος (xenos), aminek jelentése „idegen” és a φόβος (phobos), félelem szó összetétele. Jelentése idegengyűlöletet. Enyhébb formájában az idegenekkel szembeni negatív érzelmet jelenti. Megnyilvánulása elkerülés, bizalmatlanság, esetleg nyílt agresszió. A xenofóbia nem csak egy etnikum ellen szól, igaz „idegen” meghatározása korban és társadalomban eltérő és nem mindig következetes.

Példák

A xenofóbia mint szociális jelenség nyilvánvalóan az írásbeliség előtti időszakra nyúlik vissza, de jelenlétéről nyomok írásbeli feljegyzés az ókortól áll rendelkezésre. A xenofóbia alapja, hogy kialakuljon a közösség erős identitás „mi” tudata, akikhez viszonyítható szembe helyezhető - oppozíciós - meghatározás a „mások mint mi”. Fontos megjegyezni, hogy ezen erős identitás tudatok nem voltak történelmi léptékben tartósak, illetve ezen tudatok alapja nem biológiai, hanem társadalmi gyökerekkel rendelkezik.

A görög társadalomban az oppozíciós tudat kialakulása perzsa (i.e. 5 század) és a föníciai háborúk idejére tehető. Azonban itt már finomodik a megfogalmazás, mert amíg a „xenos” megnevezés az görögöt is jelenthetett, aki másik másik poliszból jött, addig „nem görög” emberre inkább a görögül nem beszélő „barbár” megnevezést használták (a barbár szó eredete vitás). Itt finomodik is az idegen meghatározása, ahogy a hellén közösség tudata a háborúk során és kulturális hatásokra (közös vallás, nyelv) megerősödik. Persze ellenpéldák, már ekkor is akadnak, a szofista Antiphón az i.e. 5. század végén így írt: „Természettől fogva egyenlőek vagyunk, barbárok és görögök egyaránt… hiszen valamennyien a szájunkon és az orrunkon keresztül veszünk levegőt, és a kezünkkel fogjuk meg az ennivalót mindnyájan”

Kína esetében a 19. században alakult ki erős idegen gyűlölet, amikor is a sorozatos kudarc és megaláztatás miatt feltámad nacionalista érzelmek a boxerlázadásban csúcsosodtak ki. Igaz itt a xenofób érzelmek a mandzsu Csing-dinasztia ellen is irányult.

Japán kezdetben mintaképnek tekintette a kínai kultúrát és társadalmat, de a 17–19. században a Tokugava sógunoknak köszönhetően az ország elszigetelődik a külvilágtól. Kevés kivétellel, japánok nem utazhattak külföldre és külföldiek nem utazhattak Japánba. Habár 1868-as változások után a „Meidzsit” kormányzás megnyitotta japán kapuit képletes és tényleges szempontból a külföld előtt, de a japán társadalom mai is meglehetősen homogén, 99% japán etnikum alkotja. Japánban retorikai szinten ma is jelen van az idegenekkel szembehelyezkedés, de tettlegességig ritkán fajul. A japán egyik tipikus xenofób meghatározása a „gaidzsin” (外人), ami „nem japán” vagy idegent jelent és előfordulnak olyan (nem állami)intézmények, ahol angol tábla jelzi (no Gaijin Allowed - japanese only!), hogy a nem japánok számára nem ajánlott a belépés.

Magyarország leghíresebb xenofób társadalom kutatása a Tárki közvélemény-kutató cég által végzet 2006-os közvélemény kutatás a pirézekről. A nem létező piréz etnikum megalkotásának lehetővé tette, hogy felmérjék a hazai lakosság (ok nélküli) idegen gyűlöletét. Mivel a pirézek nem létetek így senki számára nem volt racionális oka az elítélésükre, mégis 59% százalékuk ellenezte a betelepülésüket. Igaz ez a szám nem felel meg teljes mértékben az idegen gyűlöletnek, mert a kérdésre azok is elutasítóan válaszolhattak, akik etnikailag toleránsak, de például féltik a hazai munkahelyeket. Azonban nagy eltérés se lehet a mértékben, mert a helyi gazdaságot féltők arányát jól mutatja, hogy kik mondtak nemet a határon túli magyarokra is és ezen szavazatok száma 4% volt.

Lásd még

• Antikonceptuális gondolkodás

Forrás

• Diszkrimináció és idegengyűlölet
• Nőtt a "pirézekkel" szembeni elutasítás
• A hellén és európai identitás problémáiról
• Kína a századfordulón
• A Nyugat ferde szemmel

Külső hivatkozások

• Idegen- és etnikumgyűlölet a futballmeccseken (PDF)