„Kara-kum” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor: 21. sor:
Délen a [[Hindukus]] hegységben eredő [[Morghab]] és [[Tejen]] folyók nyugati irányban folynak a sivatagon keresztül, ahol aztán elszáradnak.
Délen a [[Hindukus]] hegységben eredő [[Morghab]] és [[Tejen]] folyók nyugati irányban folynak a sivatagon keresztül, ahol aztán elszáradnak.


A sivatagot átszeli a világ második legnagyobb öntözőcsatornája, a [[Kara Kum csatorna]]. A csatornát 1954 kezdték építeni, jelenleg 1375 km hosszú, és évi vízhozama 13-20 km³. A csatorna repedéseinél, az elszivárgó víz kisebb tavakat, pocsolyákat hozott létre; amelynek következtében a talajvíz megemelkedett, és a talaj sótartalma megnőtt.
A sivatagot átszeli a világ második legnagyobb öntözőcsatornája, a [[Karakum-csatorna]]. A csatornát 1954 kezdték építeni, jelenleg 1375 km hosszú, és évi vízhozama 13-20 km³. A csatorna repedéseinél, az elszivárgó víz kisebb tavakat, pocsolyákat hozott létre; amelynek következtében a talajvíz megemelkedett, és a talaj sótartalma megnőtt.


==Földrajza==
==Földrajza==

A lap 2012. június 5., 16:43-kori változata

A Kara-kum sivatag a NASA World Wind képén.

A Kara-kum, vagy más forrásokban Karakum és Gara Gum (“Fekete Homok”) (türkménül: Garagum, oroszul: Каракумы) egy sivatag Közép-Ázsiában. Türkmenisztán területének 70%-át foglalja el, kiterjedése 350 000 km².[1]

Népsűrűsége alacsony, átlagosan 6,5 négyzetkilométerenként él egy ember. Csapadékban ritka, egyes területein évtizedekig nem esik az eső.

Elhelyezkedése

A Kara-kum sivatag a mai Türkmenisztán területén terül el, keletről a Kaszpi-tenger, északról az Aral-tó, és az Amu-darja folyó, északkeletről a Kizil-kum sivatag határolja. Az Aral-tó vízszintjének apadásával, a korábbi tómeder helyét a terjeszkedő „Aral Karakum” foglalta el, amelynek területe közelítőleg 40 000 km². Az Aral-tó vízszintje az idők során mindig ingadozó volt, azonban a napjainkban tapasztalható kiszáradásért a Szovjetunió öntözéses gazdálkodása a felelős. Habár az Északi-Aral-tó vízszintje emelkedik, a Déli-Aral-tó vize továbbra is süllyed, így növelve a sivatag területét.

Az Aral Karakum homokja sós mocsár, amely finoman eloszlatott sókőzetekből, és alkálifém-telepek maradványából áll; amely az öntözött területekről mosódott a medencébe. Az erős kelet-nyugati irányú légáramok a homokkal együtt növényvédő szer maradékot visznek magukkal, egészen az Antarktiszig, ahol a pingvinek vérében is kimutatható. Arali homokot találtak grönlandi gleccserekben, norvég erdőkben, és orosz földeken is.

Vízrajza

Délen a Hindukus hegységben eredő Morghab és Tejen folyók nyugati irányban folynak a sivatagon keresztül, ahol aztán elszáradnak.

A sivatagot átszeli a világ második legnagyobb öntözőcsatornája, a Karakum-csatorna. A csatornát 1954 kezdték építeni, jelenleg 1375 km hosszú, és évi vízhozama 13-20 km³. A csatorna repedéseinél, az elszivárgó víz kisebb tavakat, pocsolyákat hozott létre; amelynek következtében a talajvíz megemelkedett, és a talaj sótartalma megnőtt.

Földrajza

A Kara-kum sivatag kőolajban, és földgázban nagyon gazdag, valamint itt található a világ harmadik legnagyobb kén lelőhelye. A jelentős földgázmennyiség egyik látványos jele a Derweze gáz kráter.

Közlekedés

A sivatagon vezetett át az egykori Selyemút, ma pedig a transz-kaszpi vasútvonal.

Források

  1. Karakum Desert -- Britannica Online Encyclopedia. www.britannica.com. (Hozzáférés: 2008. február 22.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Karakum Desert című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások