„François Hollande” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: nn:François Hollande
RedBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: war:François Hollande
137. sor: 137. sor:
[[uz:François Hollande]]
[[uz:François Hollande]]
[[vi:François Hollande]]
[[vi:François Hollande]]
[[war:François Hollande]]
[[xmf:ფრანსუა ოლანდი]]
[[xmf:ფრანსუა ოლანდი]]
[[yi:פראנצווא האלאנד]]
[[yi:פראנצווא האלאנד]]

A lap 2012. május 17., 09:04-kori változata

François Hollande
Hollande a 2012-es elnöki kampány idején
Hollande a 2012-es elnöki kampány idején
Franciaország 24. elnöke
Andorra társhercege
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2012. május 15.
ElődNicolas Sarkozy

Született1954. augusztus 12. (69 éves)[1][2][3][4][5]
Rouen[6]
PártSzocialista Párt (Franciaország)

SzüleiNicole Tribert
Georges Hollande
HázastársaValérie Trierweiler (élettárs)
Élettárs
Gyermekei
  • Julien Hollande
  • Flora Hollande
  • Thomas Hollande
  • Clémence Hollande
Foglalkozásállamférfi
Iskolái
Vallás

Díjak
  • Knight of the Order of the White Eagle (2012. november 16.)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (2012. május 15.)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2012. május 15.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (2012. november 15.)
  • Félix Houphouët-Boigny-békedíj (2013)
  • Grand Officer of the National Order of Quebec (2014)
  • Order of Glory
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • Grand Cross with Collar of the Order of the Sun of Peru (2012. november 12.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (2015. március 23.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
  • Political Humor Award (2017)
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2013. október 29., Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Gold Medal of Hellenic Parliament (2015. október 23.)
  • Grand Collar of the Order of Liberty (2016. június 19.)
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (2016. május 30.)
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (2013. szeptember 3.)
  • King Abdulaziz Medal (2013. december 30.)
  • Royal Order of the Seraphim (2014. december 2.)
  • Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martin (2016. február 25.)
  • Order of Liberty
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2013. június 29.)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje
  • Bath-rend
  • Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Fehér Sas-rend
  • Holland Oroszlán Rend
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
  • Katolikus Izabella-rend
  • Order of Liberty
  • Order of Saint-Charles
  • Order of the White Rose of Finland
  • Order of the White Double Cross
  • Order of the Redeemer
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Dostyk Order of grade I
  • Order of King Abdulaziz al Saud
  • Order of Ouissam Alaouite
  • Order of the Republic
  • National Order of Mali
  • Order of recognition
  • National Order of the Ivory Coast
  • Québec Nemzeti Rend
  • Order of the Liberator General San Martín
  • Order of the Sun of Peru
  • Order of the Star of Palestine

François Hollande aláírása
François Hollande aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François Hollande témájú médiaállományokat.

François Gérard Georges Nicolas Hollande (Rouen, 1954. augusztus 12.) francia politikus, a francia Szocialista Párt elnöke 1997 és 2008 között, Nicolas Sarkozy fő kihívója a 2012-es franciaországi elnökválasztáson. 2012. május 6-án a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.[9]

A francia Nemzetgyűlésben (parlament) Corrèze (megye) első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között Tulle polgármestere volt. Corrèze (megye) közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra.

Élete és pályafutása

Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században.

Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az École nationale d'administrationban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett François Mitterrand 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. Jacques Attali, Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, Jacques Chirac ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét.

A Szocialista Párt vezetője

Hollande Ségolène Royallal a 2007-es francia választásokon
Valérie Trierweiler 2012-ben

1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, Lionel Jospin miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották Tulle, Corrèze megye székhelye polgármesterének is.

Jospin sokkoló vereséget szenvedett a 2002-es francia elnökválasztáson, a második fordulóba sem jutott be, ezért visszavonult. Ekkortól Hollande lett a párt legismertebb vezető személyisége. A 2003-as dijoni pártkongresszuson, megszerezte a párt vezető személyiségeinek támogatását és újraválasztották a tőle balra álló frakciók jelöltjeivel szemben. A 2004-es parlamenti választásokon a szocialisták vezetésével nagy sikert arattak, ezért szó volt arról, hogy a 2007-es elnökválasztásokon is indul. Ebben az időben azonban az országot még megosztotta az európai alkotmányról szóló 2005-ös népszavazás. Hollande az „igen” pártján állt, a népszavazáson azonban a nemek győztek. Bár a párt vezető posztjára újraválasztották, tekintélye csökkenni kezdett. Végül élettársa, Ségolène Royal indult a köztársasági elnöki székért (de veszített Nicolas Sarkozyvel szemben). Hollande sok kritikát kapott a párt rossz szereplése miatt a 2007-es nemzetgyűlési választásokon, ezért nem indult újra a párt vezetéséért, hanem Bertrand Delanoet, Párizs polgármesterét támogatta ebben. A párt első titkára végül Martine Aubry lett 2008-tól.

Hollande 2008-tól a Corrèze megyei közgyűlés elnöke lett. Ebben a minőségében támogatta Jean Boutier francia történész javaslatát az első európai helytörténeti díj, az Etienne Baluze-díj létrehozására. Az első ilyen díjat ő adta át Beatrice Palmero olasz történésznek.

2011 márciusában bejelentette, versenybe lép pártja elnökjelöltségéért a 2012-es franciaországi elnökválasztásra. A Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Párt által szervezett közös előválasztás kampányában eleinte jelentős hátrányban volt Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF elnökével szemben a belső közvéleménykutatásokon, de utóbbi szex-botrányai után az élre került. Az előválasztások első fordulójában az élen végzett, de nem kapott 50%-ot; a második fordulóban, 2011. októberében 56%-kal győzött Martine Aubry 43%-ával szemben.

2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, 60 000 pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása Afganisztánból még 2012-ben.[10][11]

Magánélete

Több mint harminc évig volt élettársa Ségolène Royal, ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.[12] Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és Valérie Trierweiler újságírónő kapcsolata.

Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált.

Jegyzetek

  1. 122353562
  2. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
  7. http://www.hec.fr/Grande-Ecole/FAQ
  8. https://www.lejdd.fr/Politique/ENA-le-classement-et-le-bal-des-enveloppes-800443
  9. François Hollande nyerte a francia elnökválasztást
  10. Erlanger, Steven. „Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy”, The New York Times , 2012. január 26. (Hozzáférés ideje: 2012. február 18.) 
  11. Presidential program – François Hollande. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  12. Sciolino, Elaine. „French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways”, New York Times , 2007. június 19., A3. oldal (Hozzáférés ideje: 2010. december 4.) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a François Hollande című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:François Hollande
A Wikimédia Commons tartalmaz François Hollande témájú médiaállományokat.