Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
== A második világháború után ==
 
A [[Második világháború|II. világháború]] után a román-magyar irodalmi kapcsolatok kettős színezetűek. Egyrészt kétségtelenül a jobb megismerést, a barátságot szolgálják, másrészt kirakatjellegűek. A feszültségek elkendőzésére, ellensúlyozására játsszák ki őket. Az [[1980-as évekbenévek]]ben, miközben egyre fokozódik a nemzetiségi elnyomás, a kultúra pártirányítása és a cenzúra szerint már csak a párt és a román nép iránti odaadó hűségről lehet szólni, a ~román-magyar irodalmi kapcsolatok témakörében pedig egyedül a román irodalom hatásáról a magyar írókra. A jelentősebb román írók és költők, a politikai események évfordulóin, pártkongresszusok idején a lapoknak "román számokat" kell összeállítaniuk; e megkötöttségek mellett a realitásokat kutató kapcsolattörténeti tanulmányok megjelentetésére, valós esztétikai[[esztétika]]i értékű román művek lefordíttatására és kiadására alig van lehetőség.
 
Még 1945 nyarán mind Budapesten[[Budapest]]en, mind pedig Bukarestben[[Bukarest]]ben megalakul a Magyar-Román, illetve a Román-Magyar Baráti Társaság, melyeknek élére olyan köztiszteletben álló embereket választottak, mint [[Kodály Zoltán]], [[George Enescu]], [[Szent-Györgyi Albert]], [[Constantin Parhon]]. A cél az ellentétek felszámolása és a baráti kapcsolatok kiépítése. Előkészítik az [[1947]] novemberében[[november]]ében aláírt román-magyar kulturális egyezményt. A bukaresti társaság ''Revista Româno- Maghiară'' címmel 1948 márciusában lapot is jelentet meg. 1947 tavaszán megszervezik Budapesten a román kultúra hetét, melynek díszvendége [[Petru Groza]] román miniszterelnök. A *[[Magyar Népi Szövetség]] 1945. májusi I. kongresszusától kezdve hangsúlyozza, hogy a romániai magyar írókra hárul a hídépítés feladata a demokratikus Magyarország és Románia között. A Román Tájékoztatásügyi Minisztérium budapesti impresszummal egy – talán Avram P. Todortól származó – propagandafüzetet jelentet meg ''Román-magyar kultúrkapcsolatok'' címmel. A füzet jól dokumentált számbavétel, szakember tollára vall. Avram P. Todor ugyanekkor a ''Sorsunkban'' (1948/3) is hasonló tematikájú tanulmányt közöl. Ritkábbak az olyan szűk körű "magánkezdeményezések", mint amilyen a debreceni Magyar-Román Társaság megalakítása 1946 áprilisában. Ennek elnöke [[Karácsony Sándor]], vezetőségében részt vesz [[Kondor Imre]], [[Lükő Gábor]], [[Domokos Sámuel]]. A tiszteletbeli tagok sorába [[Tudor ArghezitArghezi]]t, [[Emil IsacotIsac]]ot, Avram P. Todort is beválasztják. ''Keleti Kapu'' címmel egy mindössze öt számot megért folyóiratot indítanak, melyben kapcsolattörténeti tanulmányokat, fordításokat és bibliográfiát közölnek.
 
A műfordítások ezt követően, főleg a könyvkiadás államosítása és tervszerűsítése következményeként sokkal rendszeresebbé válnak mind Magyarországon, mind pedig Romániában.
 
Az elkövetkező 40 év alatt szinte valamennyi klasszikus és jelentősebb román kortárs írónak jelenik meg műve, kötete magyarul. Az 1955-ben megindított *[[Román Klasszikusok sorozat]] több mint száz címet sorakoztat fel, míg 1981-től a *[[Román Költők sorozat]] a kortárs költészetet hozza magyar tolmácsolásban. A klasszikus és kortárs magyar irodalom román fordítása is rendszeresebbé válik. Különösen a *[[Kriterion Könyvkiadó]] megalakulása után a lefordítandó művek kiválasztása átgondolt terv szerint történik, amelyben nem utolsó helyen van új fordítónemzedékek kinevelésének szándéka is. A *Biblioteca Kriterion sorozat a romániai magyar, német, ukrán, jiddis szerzők műveinek román fordítását, illetve a rájuk vonatkozó tanulmánygyűjteményeket teszi közzé, neves román írók, tudósok ajánló előszavával.
 
Különös figyelmet érdemelnek az *[[Antológia (Erdély)|antológiák]]. A román népköltészet háború utáni első – kétnyelvű – gyűjteményét ''Zöld levél'' (Kv.Kolozsvár, 1945) címmel [[Szabédi László]] teszi közzé. Ezután hol Budapesten, hol Bukarestben jelennek meg a kötetek, melyek többnyire mindkét ország olvasóközönségéhez eljutnak. [[Kéki Béla]] a kortárs román lírából (Bp.Budapest, 1947), [[Emil Giurgiuca]] [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonaitól]] kezdve a teljes magyar lírai költészetből (1947) nyújtott válogatást. [[Köpeczi Béla|Köpeczi Bélának]] a [[Vas István]] segítségével összeállított román költészeti antológiája (Bp.Budapest, 1951) még elég hiányos, alig 27 költőt ölel fel, az újabb, 1961-es kiadás viszont már 49 költőt szerepeltet, s a legjobb erdélyi műfordítók tolmácsolásaiból is válogat. A román irodalom magyar megismertetését két nagy vállalkozás tetőzi be. Az egyik az 1961-64 között öt kötetben [[Mihai Gafiţa]] és [[Lőrinczi László]] összeállításában, V. András János szerkesztésében megjelent több mint negyedfélezer oldalas ''A román irodalom kis tükre'', mely a népköltészettől a kortárs román irodalomig minden jelentős alkotót felsorakoztat. A másik [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] és [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] közös román balladasorozata[[ballada]]sorozata, melynek öt kötete 1963-1976 között jelent meg, majd az öt kötetből 1985-ben ''Pe pârâu de rouă – Rétek harmatában'' c. kétnyelvű válogatás készült. Így elmondhatni, hogy magyarul hozzáférhető a román irodalom megközelítően teljes hagyatéka. Ezt a skálát még néhány más antológia (Építő Amfion. Fiatal román költők, 1967; A kő bölcsessége a keménység. Román aforizmák, 1967) és magyarországi válogatás teszi teljesebbé: ''Mai román elbeszélők'' (1953), ''Román elbeszélők'' (1965), ''Az esti futár'' (Mai román egyfelvonásosok, 1966), ''Különös látogatás'' (Mai román elbeszélők, 1968). Ezekhez járul [[Franyó Zoltán]] műfordító életművének a kortárs román költőket bemutató kötete (1965), valamint a népköltészeti műfaji válogatások: ''Kihajtott a bükk levele'' (Román népballadák és népdalok. Buk.Bukarest-Bp.Budapest, 1961), ''Aranyhajú testvérek'' (Romániai népmesék, 1964), ''Hej, zöld levél'' (Román népdalok, 1966), továbbá a régi magyar kéziratos énekeskönyvekben fennmaradt román világi dalok gyűjteménye (Égő lángban forog szívem. Kv.Kolozsvár, 1972).
 
A magyar irodalom román tolmácsolása nehézkesebben bontakozott ki. A 28 kortárs magyarországi költőt bemutató ''Poezia maghiară contemporană'' (1954) mellett [[Eugen Jebeleanu]] két kiadást is megért fordításkötete (1949, 1956) közvetítette a klasszikusokat. A romániai magyar líra 17 képviselője a ''Poeţi maghiari din R.P.R.'' (1955) c. antológiában szólalt meg románul. De rengeteg alkalmi, tematikus antológia is készült, melyekben – szinte kötelezően – szerepeltetik a romániai magyar költőket is néhány verssel. A [[székelyek|székely]] népmesekincsből Faragó József válogatása alapján készült fordításkötet, ''Nunta tătîne-meu'' (1962) címmel. Végül itt is megszületik a tervszerűen összeállított harmadfélezer lapos ''Antologia literaturii maghiare'' (1965-69) c. átfogó összeállítás, amely négy kötetben, a népköltészettől [[Radnóti MiklósigMiklós]]ig terjedően fogja át a magyar irodalmat (sajnos, az "élő klasszikusok"-at bemutató záró kötet már nem készül el, s egy ilyen válogatás megjelenésére mai napig sem került sor). A válogatás [[Lőrinczi László]], [[Majtényi Erik]], [[Szász János]], a szerkesztés Constantin Olariu munkája. Már a Biblioteca Kriterion sorozatban kerül sajtó alá Costa Carei klasszikus magyar költőket tolmácsoló kötete: ''Să cauţi forma'' ([[1974]]).
 
A kapcsolatvizsgáló és -építő önálló tanulmányok, kötetek csak lassan állnak össze, s többnyire magyar szerzők munkái. [[Heszke Béla]] a román-magyar irodalmi kapcsolatokról egyetemi jegyzetet állít össze (Bp.Budapest, 1952), [[Pálffy Endre]] megírja a román irodalom történetét (Bp.Budapest, 1961), megjelenik [[Kakassy Endre]] [[Mihai Eminescu|Eminescu]]- (1962) és [[Mihail Sadoveanu|Sadoveanu]]-monográfiája (ez utóbbi a szerző halála után, 1964-ben); Gáldi László Eminescu stílusáról ír románul (1964). 1966-ban indul az a bibliográfiai[[bibliográfia]]i sorozat, mely végre biztos hátteret, alapot nyújt minden további tudományos kapcsolatkutatáshoz. [[Domokos Sámuel]] szerkesztésében ''A román irodalom magyar bibliográfiája. : 1831-1960.'' (1966), illetve 1961-1970 (1978), valamint a közben elhunyt [[Réthy Andor]] és [[Váczy Leona]] összeállításában, [[Engel Károly|Köllő Károly]] bevezető tanulmányával a ''Magyar irodalom románul''. 1830-1970 (1983) c. könyvészeti alapvető munkák. Ezekhez járul még Dorothea Sasu-Zimmermann ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] în literatura română''. 1849-1973 (''Petőfi a román irodalomban''. 1980) c. analitikus bibliográfiája. Számos, az első világháború végéig terjedő időszakra vonatkozó elfelejtett kapcsolattörténeti adatot tartalmaz a [[Román Akadémia]] által megjelentetett ''Bibliografia relaţiilor literaturii române cu literaturile străine în periodice'' c. könyvészet (1980-85), amely három kötetben az 1859-1918 közötti román periodikák idegen irodalmakból fordított és azokra vonatkozó anyagait dolgozza fel, az 1997-ben elindított új sorozat pedig az 1919-1944 közötti évtizedek sajtójának hasonló feldolgozását ígéri, kiegészítve így számos adattal a bukaresti Akadémiai Könyvtár állagaállománya alapján Réthy Andor és Váczy Leona bibliográfiáját.
 
Az újabb magyar-román néprajzi könyvészetet (1946-1982) Faragó József közli a Népismereti Dolgozatok 1983-as kötetében. Igen átfogó körképet nyújt a magyar-román irodalmi kapcsolatokról Beke György magyarul és románul is megjelent, 56 írót felsorakoztató interjúkötete: Tolmács nélkül (1972), Fără interpret (1972). Az erdélyi lexikonok is tartalmaznak az irodalmi kapcsolatokra utaló adatokat. Már az Osvát Kálmán-féle Erdélyi Lexikon (Nv. 1928) is bővelkedett ilyen adatokban, a magyar kultúrához kapcsolódó román személyeket is szerepeltet. Marian Popa kortárs irodalmi lexikonának (Dicţionar de literatură română contemporană) már az első kiadásában (1971) is számos magyar szerző szerepelt, de a második, javított kiadás (1977) 98 magyar író és 3 irodalmi folyóirat adatait közli.
146 763

szerkesztés

Navigációs menü