„Pacha Ágoston” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása |
a →Jegyzetek: DEFAULTSORT AWB |
||
61. sor: | 61. sor: | ||
{{portál|Erdély|-}} |
{{portál|Erdély|-}} |
||
{{DEFAULTSORT:Pacha Agoston}} |
|||
[[Kategória:Temesvári püspökök]] |
[[Kategória:Temesvári püspökök]] |
||
[[Kategória:Erdélyi magyar történelmi személyek]] |
[[Kategória:Erdélyi magyar történelmi személyek]] |
A lap 2012. április 25., 11:45-kori változata
Pacha Ágoston | |
Született | 1870. november 26. Osztrák–Magyar Monarchia, Móricföld |
Elhunyt | 1954. november 4. (83 évesen) Románia, Temesvár |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | püspök |
Tisztsége |
|
Kitüntetései | Román Korona-rend |
Sírhelye | Temesvári székesegyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pacha Ágoston témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pacha Ágoston (Móricföld, Temes vármegye, 1870. november 26. – Temesvár, 1954. november 4.) temesvári püspök.
Élete
A gimnáziumot 1881 és 1889 között Kecskeméten, Szegeden és Temesváron, a teológiát medig Temesváron végezte el 1893. augusztus 12-én szentelték pappá Temesváron.
Tisztségei 1918-ig
1892. december 1-jétől püspöki jegyző és mezőkovácsházi káplán, 1894. október 1-jétől püspöki szertartó. 1896 és 1898 között a magyar munkások lelkipásztora Bukarestben és Brăilában. Püspöki titkár (1902), tiszteletbeli csanádi kanonok (1906), székesegyházi kanonok (1911), majd a püspöki irodaigazgató (1912. január 19.), zsinati vizsgáztató (1913), ezt követően szepesi címzetes prépost (1915).[1]
Temesi egyházmegye élén
Az első világháború befejezését követően a csanádi egyházmegye területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és Temesvár központtal a Román Királyság kapta. Az egyházmegye romániai részén 1923. február 17-én, Temesvár központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.[2] 1923 márciusában, Glattfelder Gyula csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye romániai részének apostoli kormányzója. 1927. május 15-én M. Dolci pápai nuncius Temesváron lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az 1930. június 5-én megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét szeptember 29-én foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az 1934-es berlini látogatásakor fogadta őt Adolf Hitler is. 1939 és 1944 között a román szenátus tagja. Az 1944 végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az 1948. augusztus 4-én kiadott román kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.[3] Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét.
A per
A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.[2] 1950. július 19-én letartóztatták, és az 1951. szeptember 11–17. között megrendezett kirakatper során, az akkor 81 éves püspököt 18 évi fegyházra, 50 ezer lei perköltségre és Heber János (1910–1988) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer lei kártérítésre ítélték.
Utolsó évei
A börtönben csaknem teljesen megvakult. 1954. május 31-én bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a temesvári székesegyházban található.[3]
Jegyzetek
Előző püspök |
temesvári püspök |
Következő püspök |