„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1940-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
Simiczky (vitalap | szerkesztései)
30. sor: 30. sor:
*[http://www.hung-art.hu/index-hu.html Élete és festményei]
*[http://www.hung-art.hu/index-hu.html Élete és festményei]
*[http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=733 Iványi-Grünwald Béla festményei - TerminArtors.com]
*[http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=733 Iványi-Grünwald Béla festményei - TerminArtors.com]
*[http://ivanyi-grunwald.hu Iványi-Grünwald Béla aláírása, fotója és 1697 festménye, grafikája fotóval]


{{Portál|Zsidóság}}
{{Portál|Zsidóság}}

A lap 2012. április 23., 12:37-kori változata

Felesége, Biltz Irén (Thorma János festménye)
Iványi Grünwald Béla sírja Budapesten. Kerepesi temető: 41/1-1-73.

Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6.Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.

Élete

A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.

A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.

A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Biltz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.

1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.

Művészetét 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak.

Társasági tagság

Források

  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
  • Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 481–482. o.

Külső hivatkozások