Tervgazdálkodás

A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági rendszer ahol az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot. Az ilyen gazdaságokban a gazdaság összes szektorát az állam vagy a kormány szabályozza (úgynevezett „tervekkel”), dönt minden használatáról és a bevételek elosztásáról, a kommunista államrendszerhez hasonló módon. A tervezők döntik el mit kell termelni és utasítja a vállalkozásokat, hogy azokat a javakat termeljék.

A szocialista gazdasági rendszer jellemzője volt, amelyben a gazdaság következő időszaki teljesítményét részletes (gyakran nem reális) ágazati tervekre bontották.

A mechanizmus alapelképzelése Marx tőke című munkája alapján a szabadpiac működésének problémáira próbál megoldást ajánlani.

Az elmélet szerint a szabadpiac az önszabályozása a kiszámíthatatlan árakhoz, és különböző időállandójú válságciklusokhoz vezet. A tervgazdaság megoldása az igények, és a termelőkapacitások központi felmérése, és a felmérések alapján a megrendelések, és az árak központi meghatározása.

A gyakorlatban problémát okozott a felmérések pontos elvégzése, illetve a termelési ciklus közben jelentkező változások követése.

A tervgazdaság előképe a Lenini hadikommunizmus volt. Az egykori KGST országokban ez volt az elsődleges gazdaságirányítási rendszer, bár minden országban hagytak többet-kevesebbet a szabadpiaci gazdaságnak is. A szabadpiac lehetőségeinek kihasználására történő kísérlet volt például a lenini NEP, vagy a Kádári Új gazdasági mechanizmus.

A tervgazdaság mondhatni tényleges megvalósítása 1936-1940 között történt. Ennek helye Németország,ahol Dr. Hjlam Schacht közgazdásznak volt köszönhető a hirtelen gazdasági fellendülés. Az igaz, hogy 1936-ban Hermann Göring vette át a német gazdaság nagy részének irányítását, és alkotta meg a "4 éves" tervet amelynek elsődleges célja, a hadsereg ellátását és fenntartását szolgálta.Igaz, azok a módszerek amiket ők vezettek be illetve alkalmaztak abban az időben radikális módszerek voltak. Ezekkel a módszerekkel a németeknek sikerült töménytelen mennyiségű munkahelyet teremteni. Bár mindezt a németek csinálták meg, a Sztálini diktatúra (kommunizmus) is erre épül.

A tervgazdálkodás, kommunista formája kimondja, hogy miből mennyit kell legyártani, és hogy egy állatnak mennyit kell elleni és ebből mennyi jár az államnak. Nem foglalkozott a rendelkezésre álló nyersanyagok mennyiségével, csak a gazdálkodási tervben megadott legyártandó illetve behajtandó cikkekkel. Ezáltal a kommunista fennhatóság alá került országokban papíron gazdag, viszont a gyakorlatban kimerülő félben lévő gazdaság illetve ipar jött létre. Az igaz, hogy ez a rendszer működött és a munkanélküliség lényegében véve megszünt, a rendszer tartalmaz hibákat. Ha pontosabb adatokkal dolgoztak volna a kommunizmusban akkor egész jó társadalom jöhetett volna létre.