Haraszty Árpád

	Nem található szabad kép.(?)
	Doktoravatás 1958. április 2-én. Balról jobbra: Haraszty Árpád, Kádár László, Bognár Rezső
	A Darwin-kiállítás megnyitóján

Haraszty Árpád (Békés, 1907. március 15. – Debrecen, 1987. szeptember 1.) botanikus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok kandidátusa

Élete

Középiskolai tanulmányai után középiskolai tanári oklevelet szerzett 1931-ben, majd a budapesti tudományegyetem tanársegédjeként dolgozott.

Tanári pályafutása során először 1933 és 1947 között a budapesti Szent László és a Madách Imre gimnázium tanára volt, majd 1955-ig a budapesti Pedagógiai Főiskola tanára volt.

Az Állattani Tanszéknek (Állattani Intézet) 1960 és 1961 között ideiglenes vezetője volt. A Növénytani Tanszéket 1957 és 1972 között vezette. Vezetése alatt a tanszék egyik legeredményesebb korszakát zárta, újra indította a biológusképzést. Tanszéke tudatosan vállalta a növénytani oktatás korszerűsítését, új tankönyveket jelentettek meg, jegyzeteket írtak. 1953-ban jelent meg a háború után az első egységes, magyar nyelvű főiskolai tankönyv, a „Növénytan”. Ebben az időszakban az “Acta Biologica Debrecina" kiadványban is sokat publikált. Kísérleteket, kutatásokat is végzett, főként a barnaszén xylotomiai feldolgozásával kapcsolatban. Közreműködött a szegedi és keszthelyi agrár-kutatóhelyek kísérleteiben is a kender rosthozam fokozására irányuló műtrágya-parcella kísérletekben.

1962 és 1965 között a Természettudományi Kar dékánja volt.

1957 és 1963 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Biológiai Szakosztályának elnöke volt.

A debreceni egyetem Haraszty Árpád professzor tiszteletére, egyetemi szolgálatának 20. évfordulója alkalmából érmet adott ki.

Fő művei

• Természetismeret
• Növényrendszertan és növényélettan
• Növényszervezettan és növényélettan
• Növénytan
• Mikroszkópos növényanatómia

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X