Rákóczi Zsigmond (1622–1652)

Rákóczi Zsigmond (Sárospatak, 1622. július 14. – Fogaras, 1652. február 4.) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna fia, II. Rákóczi György öccse.

Élete

Sárospatakon, majd Gyulafehérváron tanult. Tehetséges és érdeklődő diák volt, kedvenc tanítványa Johann Friedrich Bisterfeldnek és kedves gyermeke anyjának, Lorántffy Zsuzsannának. Leveleiből tudjuk, hogy elsősorban a filozófia érdekelte, ám részt vett Bisterfeld mellett a diplomáciai tárgyalásokban is. 1643-tól a székelyek generálisa. Az 1644. évi Habsburg-ellenes hadjáratban az egyik hadtest parancsnoka. 1647-től az Erdélyhez csatolt hét vármegye kormányzója. 1648-ban apja halála után anyjával együtt Sárospatakra költözött. Nagy műveltségű ember volt, bőkezű pártfogója a tudományoknak és az iskoláknak. Pártolta és védte a puritánokat.

Házassága, halála

Bár apja a lengyel királyságot szánta neki, ő a lengyelországi tervek helyett a nyugati szövetség mellett döntött, és feleségül kérte Henrietta Mária pfalzi hercegnőt, V. Frigyes pfalzi választófejedelem, utóbb (1619-20) cseh király és Stuart Erzsébet leányát. Ezzel csatlakozott a Poroszország körül kialakult szövetségi rendszerhez. Esküvőjüket 1651. április 4-én tartották Sárospatakon. Az esketést Comenius végezte, aki az előző évben érkezett az országba. Úgy tűnt, újra feléledhet egy Habsburg-ellenes szövetség a harmincéves háború után alig pár évvel, és ebben fontos szerep jutott volna a fiatalabbik Rákóczinak, aki 1651 őszén Sárospatakon a svéd királynő követével tárgyalt, sőt Pálffy Pál nádor is felajánlotta neki támogatását. A tervezgetéseknek azonban véget vetett 1652. február 4-én Rákóczi Zsigmond tragikusan korai halála, aki – 5 hónappal korábban elhunyt feleségéhez hasonlóan – himlójárvány áldozata lett. Házasságuk gyermektelen maradt.

Források, külső hivatkozások

• Rákóczi Zsigmond nevéhez fűződő levéltári iratok