„Párta (botanika)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: tl:Talulot
TaxoBot (vitalap | szerkesztései)
a linkjav. AWB
9. sor: 9. sor:
A sziromlevelek színe általában igen feltűnő. A színt a sziromepidermisz sejtjeinek sejtnedvében lévő [[antocián]]ok vagy – ritkábban – [[citoplazma|citoplazmában]] lévő kromoplasztiszok okozzák. A fehér színű virágszirmokból hiányzik a festékanyag, s a sejtek közötti járatokat levegő tölti ki, s ezek [[teljes fényvisszaverődés]]t eredményeznek, innen a „fehér” szín.
A sziromlevelek színe általában igen feltűnő. A színt a sziromepidermisz sejtjeinek sejtnedvében lévő [[antocián]]ok vagy – ritkábban – [[citoplazma|citoplazmában]] lévő kromoplasztiszok okozzák. A fehér színű virágszirmokból hiányzik a festékanyag, s a sejtek közötti járatokat levegő tölti ki, s ezek [[teljes fényvisszaverődés]]t eredményeznek, innen a „fehér” szín.


A párta lehet szabad szirmú (''corolla choripetala''; pl. rózsa) és forrt szirmú ''(corolla synpetala)''. Ez utóbbi esetben is el lehet különíteni pártacimpákat, melyek megmutatják, hogy hány sziromból forrt össze a párta. A párta alakja és kifejlődése egyes csoportokban nagyon sajátos lehet: pillangós ([[pillangósvirágúak]] – ''Fabaceae'': pl. [[borsó]]), ajakos ([[árvacsalánfélék]] – ''Lamiaceae'': pl. [[árvacsalán]]), rövid-tölcséres ([[harangvirágfélék]] – ''Campalunaceae'': pl. [[harangvirág]]), hosszú-tölcséres (pl. [[csattanó maszlag]]), csöves illetve nyelves párta ([[fészekvirágzatúak]] – ''Asterales'') stb. A forrt párta részei a következők: cső ''(tubus corollae)'', torok ''(faux corollae)'' és perem ''(limbux corollae)''. (Ugyanezeket a részeket mellesleg a forrt vésze esetében is igencsak megkülönböztethetjük.)
A párta lehet szabad szirmú (''corolla choripetala''; pl. rózsa) és forrt szirmú ''(corolla synpetala)''. Ez utóbbi esetben is el lehet különíteni pártacimpákat, melyek megmutatják, hogy hány sziromból forrt össze a párta. A párta alakja és kifejlődése egyes csoportokban nagyon sajátos lehet: pillangós ([[pillangósvirágúak]] – ''Fabaceae'': pl. [[borsó]]), ajakos ([[árvacsalánfélék]] – ''Lamiaceae'': pl. [[árvacsalán]]), rövid-tölcséres ([[harangvirágfélék]] – ''Campalunaceae'': pl. [[harangvirág]]), hosszú-tölcséres (pl. [[csattanó maszlag]]), csöves illetve nyelves párta ([[fészkesvirágzatúak]] – ''Asterales'') stb. A forrt párta részei a következők: cső ''(tubus corollae)'', torok ''(faux corollae)'' és perem ''(limbux corollae)''. (Ugyanezeket a részeket mellesleg a forrt vésze esetében is igencsak megkülönböztethetjük.)



A megtermékenyítés után a párta lehullik, de kivételesen itt is bekövetkezhet a virágzás elején (pl. [[szőlő]]). Kóros, [[teratológia|teratológiás]] jelenség nagyon gyakran előfordul a sziromleveleknél, pl. a szirom fellevéllé vagy egyenesen lomblevéllé alakul, sőt olykor a porzók alakulnak át félig-meddig sziromlevelekké.
A megtermékenyítés után a párta lehullik, de kivételesen itt is bekövetkezhet a virágzás elején (pl. [[szőlő]]). Kóros, [[teratológia|teratológiás]] jelenség nagyon gyakran előfordul a sziromleveleknél, pl. a szirom fellevéllé vagy egyenesen lomblevéllé alakul, sőt olykor a porzók alakulnak át félig-meddig sziromlevelekké.

A lap 2012. március 3., 22:56-kori változata

Sziromlevél (petalium) és csészelevél (sepalium) a kétnemű virágtakaróban.
A pillangósvirágúak zigomorf szimmetriájú virága színes pártával
Egy Geranium-faj piros sziromlevelének mikroszkópos képe

A párta (corolla; virágképletbeli jele: C) a kétnemű virágtakarójú virágok belső takaróköre, a sziromlevelek (petala) összessége. A pártát a csésze övezi.

A sziromlevelek az törzsfejlődés folyamán vagy fellevelekből differenciálódtak, vagy a porzók alakultak át szirmokká. Ez utóbbi jelenséget láthatjuk a tündérrózsák és a teltvirágú kerti rózsák virágjaiban is.

A sziromlevelek színe általában igen feltűnő. A színt a sziromepidermisz sejtjeinek sejtnedvében lévő antociánok vagy – ritkábban – citoplazmában lévő kromoplasztiszok okozzák. A fehér színű virágszirmokból hiányzik a festékanyag, s a sejtek közötti járatokat levegő tölti ki, s ezek teljes fényvisszaverődést eredményeznek, innen a „fehér” szín.

A párta lehet szabad szirmú (corolla choripetala; pl. rózsa) és forrt szirmú (corolla synpetala). Ez utóbbi esetben is el lehet különíteni pártacimpákat, melyek megmutatják, hogy hány sziromból forrt össze a párta. A párta alakja és kifejlődése egyes csoportokban nagyon sajátos lehet: pillangós (pillangósvirágúakFabaceae: pl. borsó), ajakos (árvacsalánfélékLamiaceae: pl. árvacsalán), rövid-tölcséres (harangvirágfélékCampalunaceae: pl. harangvirág), hosszú-tölcséres (pl. csattanó maszlag), csöves illetve nyelves párta (fészkesvirágzatúakAsterales) stb. A forrt párta részei a következők: cső (tubus corollae), torok (faux corollae) és perem (limbux corollae). (Ugyanezeket a részeket mellesleg a forrt vésze esetében is igencsak megkülönböztethetjük.)


A megtermékenyítés után a párta lehullik, de kivételesen itt is bekövetkezhet a virágzás elején (pl. szőlő). Kóros, teratológiás jelenség nagyon gyakran előfordul a sziromleveleknél, pl. a szirom fellevéllé vagy egyenesen lomblevéllé alakul, sőt olykor a porzók alakulnak át félig-meddig sziromlevelekké.

Szövettani szerkezetükben a sziromlevelek egyszerűbbek, mint a lomblevelek. A felületén lévő elsődleges bőrszövet (sziromepidermisz) egyrétegű, radiális falai egyenesek vagy gyengén hullámosak, külső tangenciális faluk gyakran papillás, melytől a szirmok tapintása bársonyos. Néha intercellulárisok, sejtközötti járatok is kialakulhatnak a bőrszöveti sejtek között, de ezek csak a szirom belseje felé nyitottak, a külső felületen kutikula zárja le őket. A sztómák száma kevés, sokszor nem kellőképpen differenciáltak a működéshez. Egyes epidermiszsejtek éteres olajokat választanak ki, melyek a virág illatát okozzák. Olykor külön illatképző virágrészek, ozmofórák alakulnak ki. A bőrszöveti alatti levélközépi alapszövet, az ún. mezofillum csak néhány sejtsoros homogén, szivacsos szerkezetű parenchimából áll. A szirom szállítószövetei 1, 3 vagy több, páratlan számú edénynyalábba rendeződnek. Az erezet párhuzamos vagy szárnyas, a nyalábok szilárdító elemei

Források

  • Haraszty Árpád (szerk.): Növényszervezettan és növényélettan, Tankönyvkiadó, Bp., 1988
  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. 460–461. o. ISBN 963-05-0533-9
  • Kárpáti Zoltán–Görgényi Lászlóné–Terpó András: Kertészeti növénytan I. – Növényszervezettan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1968
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika I. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Sejttan – Szövettan – Alaktan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007