Heinrich Schütz

Heinrich Schütz a híres holland festő, Rembrandt képén (1635?)

Heinrich Schütz (Kostritz, 1585. október 8. – Drezda, 1672. november 6.) az egyik legjelentősebb 17. századi német barokk zeneszerző.

Élete

1585-ben Köstritzben született patrícius családban. Születési dátuma talán 1585, de csak a keresztelőről van dátum. Nagybátyja a császár titkárja volt. Halála után a Schütz család Weissenfelsbe költözött. A kasseli őrgróf magához vette az udvarba fiúénekesnek Schützöt. A marburgi egyetemen jogi tanulmányokba kezdett, majd a kasseli őrgróf ösztöndíjából Velencébe utazott zeneszerzést tanulni 1609-ben. Velencében a zenei élet vezető egyénisége Giovanni Gabrieli volt. Schütz is az ő tanítvány lett.

Huszonnyolc éves korában tért vissza Weissenfelsbe, ahol házitanítói állást vállalt. Egyetemi tanulmányit Lipcsében folyatta, ezután Kasselben az udvar másodorgonistája. 1613-ban a kasseli őrgróf magával vitte egy ünnepségre Drezdába. Schütz szereplésével elnyerte II. János György választófejedelem tetszését, aki állást ajánlott neki. Ezután halálig a fejedelem alkalmazottja volt. Megújította Drezda zenei életét. 1619-ben megházasodott, házasságával megteremtette az anyagi biztonságát. 1627-ben került bemutatásra Dafne című operája, amely az első német nyelvű opera volt, de sajnos nem maradt fenn: zenéje egy tűzvészben elpusztult.

1628-ban ismét Velencébe utazott. A velencei zenei élet új vezetője Claudio Monteverdi volt, megszűnt az egyházzene egyeduralma, a színpadi zene vette át a vezető szerepet. Bár Monteverdi az opera első nagy mestere volt, Schützöt elsősorban egyházzenei művei érdekelték. Schütz ekkor komponálta a Symphoniae Sacre első két kötetét. A lagúnák városát 1629-ben hagyta el.

Szászországban a harmincéves háború nagy pusztításokat vitt végbe az 1630-as években. Schütz egymás után vesztette el rokonait és barátait. A drezdai capella sorsa is rosszra fordult. A fizetések elmaradoztak, a zenészek és az énekesek közül sokan tovább álltak. 1633-ban Schütz szabadságot kért és a dán király udvarába utazott. Itt ekkoriban jelentős zenei élet folyt, John Dowland mellett dolgozhatott. Fontos ünnepségekre komponált Schütz, mint például a dán király Christian esküvőjére. 1635-ben tért vissza Drezdába, de 1637-ben ismét szabadságot kért a háborús viszonyok miatt, és visszautazott Dániába.

Hatvanadik életévét betöltve Schütz vágyott a nyugdíjazására, de kérvényeit sorra elutasították. Az állandó társadalmi intrikák, szakmai harcok, valamint az olasz és francia kultúra túlburjánzása nagyon elkedvetlenítette az idős Schützöt. Élete végéig harcolt a német zene háttérbeszorulása ellen.

Közben lezárult nagy háború és a drezdai viszonyok is megjavultak. 1650-ben újra nagyszabású opera-balett előadásra került sor a szász udvarban, és a capella is ismét kiegészült zenészekkel. 1655 meghalt a választófejedelem és az új fejedelem végre engedélyezi Schütz visszavonulását. A mester nagy erőkkel komponált tovább, 1664-ben megírta a Karácsonyi oratóriumot, 1671-ben a Német Magnificatot.

Utolsó éveiben szétosztotta vagyonát rokonai között, kéziratait a drezdai capellára hagyta. Testi bántalmak gyötörték, hallása is megromlott. 1672. november 6-án hunyt el Drezdában.

Munkássága

Schütz elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelenik meg nyomtatásban első jelentősebb műve a Die Psalmen Davids. A gyűjtemény darabjai Giovanni Gabrielli zsoltárkoncertjeinek a hatását mutatják, de a zsoltárok mellett Schütz feldolgozott egyéb bibliai és templomi szövegeket is. A megzenésítéseket a több szólamúság jellemzi. Schütz az előszóban is utal a stylo recitativo-ra, amely a Német-római Birodalom területén ebben a műben kerül először alkalmazásra. Lipcsei tanulmányai alatt zenésített meg Cornelius Becker lipcsei professzor zsoltárait. A dallamok nagy része Schütz saját munkája. A zenét a korai protestantizmus koráldallamaihoz igazította. Egyházi koncert gyűjteménye a Symponiae sacrae három kötetben jelent meg, Monteverdinél folytatott tanulmányait követően. Az I. rész a Vulgátából, a többi a német bibliai és templomi énekekből veszi szövegét.

1623-ban adja ki Feltámadás-históriáját. A megzenésítés alapja Lukács, Máté és János evangéliumából készült válogatás. A műben fellelhető a tudatos hagyományőrzés és a modernség egyaránt. A szereplők szinte mindig két szólamban szólalnak meg, jellemző, hogy a szerző a régi motetta technikát alkalmazza. Cantione sacre című latin nyelvű motetta gyűjteménye két ével később születik meg. A mű egyházi kamarazene liturgikus funkció nélkül. Az olasz madrigál hatása érezhető: a szóértelmezés forma alkotó, a dallamot, a harmóniát és a szólamszerkesztést meghatározó erő. Másik jelentős oratóriuma a Die sieben Worte Jesu Christi. A mű szólistákra, ötszólamú kórusra íródott zenekari kísérettel. A meditatív stílus jegyeket állítja előtérbe. A művet 1855-ben fedezi fel Otto Kade és ezzel veszi kezdetét a 19. századi Schütz reneszánsz. A szerző oratóriumai között megtaláljuk Lukács, Máté és János evangéliumának is a megzenésítését passió formában.

Shcütz a német opera atyának is tekinthető, amennyiben megkomponálta a Daphnét, a legrégebbi ismert német operát. Sajnos a darabnak csak a szövegkönyve maradt az utókorra. Ennek alapja Rinuccini pastorál-drámája, amelyet Itáliában többek között Jacopo Peri is megzenésített. Shcütz szövegkönyvírója az elbeszélő jellegű szöveget erősen dramatizálva készítette el a német librettót.

Művei

• Oratóriumok:
  • Feltámadás, 1623
  • Die sieber wate Jesu Christ, 1645 körül
  • Lukács-passió, 1653
  • Máté-passió, 1665
  • Lukács-passió, 1666
  • Karácsonyi történet, 1664

• Madrigálok, motetták:
  • Il primo libro de madrigali, 1611
  • Glisteicke chor-musik, 1648

• Egyházzene:
  • Psalmen Davids (1. kötet), 1619
  • Cantiones sacrae, 1625
  • Psalmen Davids (2. kötet), 1628
  • Symphoniae sacrae (1. kötet), 1629
  • Musikalische Exequien, 1636
  • Kleine geistliche Konzerte (1. könyv), 1636
  • Symphoniae sacrae (2. könyv), 1647
  • Geistliche Chor-Music, 1648
  • Symphoniae sacrae (3. kötet), 1650
  • Zwölf geistliche Gesänge, 1657
  • Psalmen Davids (a 2. könyv átdolgozása), 1661
  • Magnificat

Felhasznált irodalom

• Várnai Péter: Henrich Schütz, Gondolat, Bp.,1959
• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 253., 261., 267., 269., 272-274., 276-277., 286., 288., 294. o.
• Angol wikipédia megfelelő szócikke

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Schütz témájú médiaállományokat.

• Germany Fed. Rep. 1972 Heinrich Schütz