„Ligeti Antal” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. február 21., 15:03-kori változata

Ligeti Antal (Nagykároly, 1823. január 10. – Budapest, 1890. január 5.) festőművész, az idealisztikus irányú tájképfestészet egyik kiváló képviselője.

Életrajz

Szülői a kereskedői pályára szánták, de a művészet szeretete oly erős volt benne, hogy lemondott a biztos életpálya minden kényelméről és 1845-ben Itáliába utazott itthon szerzett tanulmányait folytatni és tökéletesíteni. Leutazott egész Nápolyig, hosszabb időt töltvén különösen Firenzében, ahol id. Markó Károly nagy befolyással volt ízlésének fejlesztésére. Markó hatása meg is látszott minden munkáján, mert Ligeti is azok közé a művészek közé tartozott, akik idealizálva, úgyszólván vasárnapi díszben szerették ábrázolni a természetet. Ligeti 1848-ban tért vissza hazájába, ahol mindaddig arcképfestéssel volt kénytelen foglalkozni, míg Károlyi István gróf fölismerte szép tehetségét, pártfogása alá vette és a fóti kastélyban gond nélküli életet biztosított neki. Ugyancsak a Károlyi gróf költségén 1855-ben hosszabb utazást tett Keleten: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Libanont, Damaszkuszt, Ciprust, Rodust, a görög szigeteket, Maltát, Sziciliát és végül negyedfélévi vándorlás után a legszebb vázlatok gazdag gyűjteményével tért vissza Fótra, pártfogójához. Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség és Ligeti csakhamar olyan kedvező körülmények közé jutott, hogy lakását 1861-ban minden habozás nélkül áttehette Pestre, s teljes odaadással élhetett művészetének. Egész sorát festette meg a keleti nap mindent bearanyozó fényében ragyogó tájképeknek és ezt a modort alkalmazta - kevesebb szerencsével - azokon a festményein is, melyeket egyes magyar vidékekről készített. Nevezetesebb tájképei: Taormina, Girgenti, a Cédrus-erdő, Sharai puszta, Bethlehem, Nazareth, Régi sírok a Libanon hegyén, Mar-Saba kolostor a Kidron völgyében, Budapest, Visegrád, a Fertő tava, Dévény vára. Ligetit a Nemzeti Múzeumban 1868-ban a képtár őrévé nevezték ki. Hátrahagyott kész képeit, vázlatait és tanulmányait a Képzőművészeti Társulat állította ki és ebben a kiállításban különös érdeklődést keltettek a festési modorával ellenkező naturalisztikus felfogásról tanuskodó kézi rajzok. Főleg romantikus hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal Munkácsy Mihály és Mészöly Géza fejlődését. Fő művei részben a Magyar Tudományos Akadémia főépületében, részben a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. Mellszobrát Zala György szobrászművész készítette el. Sírjára Donáth Gyula mintázott szép emléket.

Műveiből

Libanon és Antilibanon. (1855-1860) Olaj, vászon, 32,2 x 65 cm. Püspöki gyűjtemény, Vác
Görög templom. (Év n.) Olaj, vászon, 42 x 72 cm. Magántulajdon
Visegrád. (1860) Olaj, vászon, 28 x 42 cm. Magántulajdon, Budapest
Oázis a sivatagban. (1862) Olaj, vászon, 127 x 187,5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Olasz táj. (1873) Olaj, vászon, 73 x 130 cm. Magántulajdon
Mártonhegyi út. (1876) Olaj, vászon, 58,5 x 94 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Fiume látképe. (1882) Olaj, vászon, 65 x 95 cm. Magyar Külkereskedelmi Bank, Budapest
Visegrád látképe a Salamon-toronnyal. (1882) Olaj, vászon, 26 x 37 cm. Magántulajdon
Romantikus táj vízparton, alakokkal. (1886) Olaj, vászon, 96 x 144 cm. Magántulajdon
Öreg fatörzs. (Év n.) Olaj, papír, 25 x 40 cm. Déri Múzeum, Debrecen

Külső hivatkozások, források

Ligeti Antal a képzőművészet Magyarországon honlapon
Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 72. o.
Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 [[Fájl:Ligeti Antal.jpg|bélyegkép|Ligeti Antal portréja a [[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Újság]]ban]]
-'''Ligeti Antal'''  ([[Nagykároly]], [[1823]]. [[január 10.]] – [[Budapest]], [[1890]]. [[január 5.]]) [[festészet|festőművész]].
+'''Ligeti Antal''' ([[Nagykároly]], [[1823]]. [[január 10.]] – [[Budapest]], [[1890]]. [[január 5.]]) [[festészet|festőművész]],  az idealisztikus irányú tájképfestészet egyik kiváló képviselője.
+==Életrajz==
-Pályáját kereskedőként kezdte. [[1845]]-ben [[Olaszország történelme|Itáliába]] ment, ahol [[id. Markó Károly]] volt a mestere. Hosszabb utakat tett [[Palesztina|Palesztinában]]  és a [[Közel-Kelet]]en.
-[[1861]]-ben tért haza. Főleg romantikus  hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal [[Munkácsy Mihály]] és [[Mészöly Géza (festő)|Mészöly Géza]] fejlődését. Fő művei részben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] főépületében, részben a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] láthatók. Mellszobrát [[Zala György (szobrász)|Zala György]] szobrászművész készítette el.
+Szülői a kereskedői pályára szánták, de a művészet szeretete oly erős volt benne, hogy lemondott a biztos életpálya minden kényelméről és [[1845]]-ben [[Olaszország történelme|Itáliába]] utazott itthon szerzett tanulmányait folytatni és tökéletesíteni. Leutazott egész [[Nápoly]]ig, hosszabb időt töltvén különösen [[Firenze|Firenzében]], ahol [[id. Markó Károly]] nagy befolyással volt ízlésének fejlesztésére. Markó hatása meg is látszott minden munkáján, mert Ligeti is azok közé a művészek közé tartozott, akik idealizálva, úgyszólván vasárnapi díszben szerették ábrázolni a természetet. Ligeti 1848-ban tért vissza hazájába, ahol mindaddig arcképfestéssel volt kénytelen foglalkozni, míg [[Károlyi István]] gróf fölismerte szép tehetségét, pártfogása alá vette és a [[fót]]i kastélyban gond nélküli életet biztosított neki. Ugyancsak a Károlyi gróf költségén 1855-ben hosszabb utazást tett Keleten: bejárta [[Egyiptom]]ot, [[Palesztina|Palesztinát]], [[Libanon]]t, [[Damaszkusz]]t, [[Ciprus]]t, Rodust, a görög szigeteket, [[Málta|Maltát]], [[Szicília|Sziciliát]] és végül negyedfélévi vándorlás után a legszebb vázlatok gazdag gyűjteményével tért vissza Fótra, pártfogójához. Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség és Ligeti csakhamar olyan kedvező körülmények közé jutott, hogy lakását 1861-ban minden habozás nélkül áttehette [[Pest]]re, s teljes odaadással élhetett művészetének. Egész sorát festette meg a keleti nap mindent bearanyozó fényében ragyogó tájképeknek és ezt a modort alkalmazta - kevesebb szerencsével - azokon a festményein is, melyeket egyes magyar vidékekről készített. Nevezetesebb tájképei: Taormina, Girgenti, a Cédrus-erdő, Sharai puszta, Bethlehem, Nazareth, Régi sírok a Libanon hegyén, Mar-Saba kolostor a Kidron völgyében, Budapest, Visegrád, a Fertő tava, Dévény vára. Ligetit a [[Nemzeti Múzeum]]ban 1868-ban a képtár őrévé nevezték ki. Hátrahagyott kész képeit, vázlatait és tanulmányait a [[Képzőművészeti Társulat]] állította ki és ebben a kiállításban különös érdeklődést keltettek a festési modorával ellenkező naturalisztikus felfogásról tanuskodó kézi rajzok. Főleg romantikus  hangvételű tájképei híresek. Ezeken gyakran keleti utazásai elevenednek meg. Támogatta a fiatal [[Munkácsy Mihály]] és [[Mészöly Géza (festő)|Mészöly Géza]] fejlődését. Fő művei részben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] főépületében, részben a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] láthatók. Mellszobrát [[Zala György (szobrász)|Zala György]] szobrászművész készítette el. Sírjára [[Donáth Gyula]] mintázott szép emléket.
 [[Fájl:Ligeti Antal sírja.jpg|bélyegkép|Ligeti Antal sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34/2-1-41 [[Donáth Gyula]] alkotása.]]
@@ 21. sor: / 22. sor: @@
 * [http://hungart.euroweb.hu/magyar/l/ligeti/index.html Ligeti Antal a képzőművészet Magyarországon honlapon]
 *{{MÉL|2|72|ABC09006/09484.htm}}
+*{{Forrásjelzés-Pallas}}
 [[Kategória:Magyar festők]]