„Lenhossék Mihály” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
20. sor: | 20. sor: | ||
===Orvosi, kutatói tevékenysége=== |
===Orvosi, kutatói tevékenysége=== |
||
1905 és 1922 között az Orvosi Hetilap főszerkesztője. |
1905 és 1922 között az [[Orvosi Hetilap]] főszerkesztője. |
||
==Díja== |
==Díja== |
A lap 2012. január 16., 10:56-kori változata
Lenhossék Mihály (Pest, 1863. augusztus 28. – Budapest, 1937. január 26.) anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a neurontan egyik megalapítója.
Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus unokája, Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus fia.
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus anyai nagybátyja.
Munkássága
Barlangkutató tevékenysége
A Barlangkutató Bizottság, majd a Szakosztály elnöki tisztét – első elnökének halála után – 1912. április 26-ától 4 éven át töltötte be. 1912. május 24-én az elnökletével lezajlott első bizottsági ülésen terjesztette elő javaslatát, hogy a bizottság jellegéből adódóan alakuljon át szakosztállyá. A szakosztály alaptőkéjét alapítótagként 100 koronával gyarapította.
Az 1913-ban meginduló Barlangkutatás című szaklapnak nemcsak a bevezetőjét írta, de 1916-ig a lapot az ő közreműködésével szerkesztette Kadić Ottokár.
A barlangkutatás tudományos eredményeinek bővítésében is részt vállalt, eredményeit a Barlangkutatásban, a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványaiban, a Természettudományi Közlönyben publikálta. Cikke jelent meg a piltdowni, a rhodesiai koponyaleletről, a Pilisszántói-kőfülkében és az Igricz-barlangban végzett ásatásokról, a neandervölgyi emberről, de foglalkozott a barlangkutatás helyzetével és törekvéseivel is.
Orvosi, kutatói tevékenysége
1905 és 1922 között az Orvosi Hetilap főszerkesztője.
Díja
- Corvin-koszorú (1930)
Munkái
- Adatok a gerinczagyi dúczok ismeretéhez, a békán tett vizsgálatok alapján. Budapest, 1885. (Értekezések a természettudományok köréből, XV. 15. Németül az Archiv für Mikroskopische Anatomieban 1886.)
- Ritkább boncztani rendellenességek. Budapest, 1886. Egy tábla rajzzal. (Értekezések a természettudományok köréből, XVI. 5. Németül az Anatom. Anzeigerben.)
- A gerinczvelői idegek hátulsó gyökereiről. Budapest, 1889. (Értekezések a természettudományok köréből, XIX. 6. Hat ábrával. Németül az Archiv für Mikrokopische Anatomieban.)
- Der feinere Bau des Nervensystems im Lichte neuester Forschungen. Berlin, 1893. (2. telj. átdolg. kiadás. U. ott, 1895. Az I. kiadást lefordította franciára E. Chretien. Paris, 1893.)
- Beiträge zur Histologie des Nervensystems und der Sinnesorgane. Wiesbaden, 1893. (9. dolgozat.)
- Die Geschmacksknospen in den blattförmigen Papilen der Kaninchenzunge. Eine histologische Studie. Würzburg, 1893.
- A centrosomáról. Székfoglaló értekezés. Budapest, 1896. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XVI.)
- Ueber Spermatogenese bei Säugethieren. Vorläufige Mittheilung. Tübingen, 1897.
- Az ember helye a természetben. Budapest, 1915.
Elismerése
- Lenhossék Mihály-díj Alapította a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embryológusok Társasága
- Díjazottak:
- Mihály András hisztológus
- Nógrádi Antal szemész
- Tóth Lajos orvos, neurobiológus
- Módis László (1972) orvos, humánbiológus, egyetemi tanár
- Sétáló György (1973) orvos, endokrinológus, egyetemi tanár
- Halász Norbert (1974) neurobiológus
- Matesz Klára (1979) orvos
- Somogyi Péter (1982) neurobiológus
- Antal Miklós (1984) neurobiológus
- Szél Ágoston (1987)
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 62. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Székely Kinga: Évfordulók. In: Karszt és Barlang, 1987. 1-2. füz. p. 75.
- Székely Kinga: Évfordulók. In: Karszt és Barlang, 1988. 2. füz. p. 124.
- Galéria
- Jeles napok
- National Geographic
- Petőfi Irodalmi Múzeum