„Frankok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A '''frank''' törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[száliak]]ra és a [[ripuáriak]]ra váltak szét. A [[4. század]]ban egyre jobban benyomultak [[Gallia|Galliába]], ahol összeolvadtak a helyben élő [[Római Birodalom|romanizált]] lakossággal. Területüket a [[Nyugatrómai Birodalom]] rovására növelve a száliak nyugat felé, [[Gallia]] északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, [[Metz]] irányába. |
A '''frank''' törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[száliak]]ra és a [[ripuáriak]]ra váltak szét. A [[4. század]]ban egyre jobban benyomultak [[Gallia|Galliába]], ahol összeolvadtak a helyben élő [[Római Birodalom|romanizált]] lakossággal. Területüket a [[Nyugatrómai Birodalom]] rovására növelve a száliak nyugat felé, [[Gallia]] északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, [[Metz]] irányába. |
||
Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt — ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket. [[I. Childerich frank király|I. Childerich]] (ur. 458–481), a [[Merovingok|Meroving dinasztia]] második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a [[vizigótok]]at, a [[szászok]]at és az [[alemannok]]at. Fia, [[I. Klodvig frank király|I. Klodvig]] egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A [[Nyugatrómai Birodalom]] bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta [[Gallia]] [[Loire]]-tól északra fekvő területeit, [[496]]-ban felvette a [[kereszténység]]et, |
Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt — ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket. |
||
[[I. Childerich frank király|I. Childerich]] (ur. 458–481), a [[Merovingok|Meroving dinasztia]] második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a [[vizigótok]]at, a [[szászok]]at és az [[alemannok]]at. Fia, [[I. Klodvig frank király|I. Klodvig]] egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A [[Nyugatrómai Birodalom]] bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta [[Gallia]] [[Loire]]-tól északra fekvő területeit. [[486]]-ban [[Soissons]]-nál legyőzte [[Syagrius]]t, az utolsó római helytartót. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} [[496]]-ban [[Tolbiac]]nál győzött az [[alemannok]] ellen {{refhely|Braudel II.|75. o.}} és felvette a [[kereszténység]]et, majd a [[vouilléi csata|vouilléi csatában]] ([[507]]) megsemmisítette a [[vizigótok]] [[toulouse]]-i királyságát. {{refhely|Braudel II.|75. o.}} Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai [[Franciaország]] északi és [[Németország]] nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig. |
|||
A Frank Birodalom megalapításának történetét először (a 6. században) [[Tours-i Gergely]] írta meg ''Historia Francorum'' címen ismert krónikájában. |
A Frank Birodalom megalapításának történetét először (a 6. században) [[Tours-i Gergely]] írta meg ''Historia Francorum'' címen ismert krónikájában. |
||
A lap 2012. január 14., 18:45-kori változata
Nyugati germán eredetű nép, Európa egyik legjelentősebb kora középkori államalakulata, a Frank Birodalom létrehozója. Nevük jelentése: merész, féktelen.
Történelmük
Törzsszövetségek kora
A frank törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a Rajna jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a száliakra és a ripuáriakra váltak szét. A 4. században egyre jobban benyomultak Galliába, ahol összeolvadtak a helyben élő romanizált lakossággal. Területüket a Nyugatrómai Birodalom rovására növelve a száliak nyugat felé, Gallia északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, Metz irányába.
Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt — ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.
I. Childerich (ur. 458–481), a Meroving dinasztia második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a vizigótokat, a szászokat és az alemannokat. Fia, I. Klodvig egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta Gallia Loire-tól északra fekvő területeit. 486-ban Soissons-nál legyőzte Syagriust, az utolsó római helytartót. [1] 496-ban Tolbiacnál győzött az alemannok ellen [2] és felvette a kereszténységet, majd a vouilléi csatában (507) megsemmisítette a vizigótok toulouse-i királyságát. [3] Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai Franciaország északi és Németország nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.
A Frank Birodalom megalapításának történetét először (a 6. században) Tours-i Gergely írta meg Historia Francorum címen ismert krónikájában.
A Frank Birodalom
Klodvig halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az örökséget. Az egyes részkirályságokat később többször is összevonták, illetve újra felosztották, így a 7. század végére egyes Meroving uralkodók kénytelenek voltak parasztszekéren utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomusok) befolyása. Ők legnemesebb földműves családokból kerültek ki, ők irányították a hadsereget, az államügyeket.
A birodalom utolsó egységes korszaka a 687-ben Pipin austrasiai majordomus győzelmével végződött Terty-i csatától (gyakorlatilag a Karoling dinasztia megalapításától) 814-ig, Jámbor Lajos haláláig tartott. Ezután fiai:
rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, és azt többé már nem egyesítette senki.
Napjainkban
A frankok bajorországi közigazgatási régiói:
- Felső-Frankföld (németül: „Oberfranken”) Fővárosa: Bayreuth
- Közép-Frankföld („Mittelfranken”) Fővárosa: Ansbach
- Alsó-Frankföld („Unterfranken”) Fővárosa: Würzburg
Hivatkozások
- ↑ Braudel II. 75. o.
- ↑ Braudel II. 75. o.
- ↑ Braudel II. 75. o.
Források
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X
- Száray Miklós- Történelem I.
- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 296–297. o. ISBN 963-85773-9-8
- ↑ Braudel II.: Fernand Braudel. Franciaorszáhg identitása, II. kötet, Az emberek és a dolgok. Helikon Kiadó. ISBN 963 208 850 6 (2004)