„Tribunus militum” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a robot Adding: nl |
a →A katonatisztek: Perszeusz makedón király |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
[[Kr. e. 361]]-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. [[Kr. e. 311]]-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül [[Kr. e. 207]]-ben [[Caius Claudius Nero]] és [[Marcus Livius Salinator]] consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál. |
[[Kr. e. 361]]-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. [[Kr. e. 311]]-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül [[Kr. e. 207]]-ben [[Caius Claudius Nero]] és [[Marcus Livius Salinator]] consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál. |
||
[[Kr. e. 171]]-ben, amikor [[Perszeusz |
[[Kr. e. 171]]-ben, amikor [[Perszeusz makedón király]] ellen robbant ki a [[III. makedón háború|háború]], törvényben szabályozták, hogy ebben az évben kizárólag a consulok és [[praetor]]ok döntsenek a tisztek személyéről. Feltehetően a következő évben is így volt, [[Kr. e. 169]]-ben azonban ismét volt a népnek beleszólása az ügybe: a négy tartalékos legio tribunusait ismét ők választották meg. Végül [[Kr. e. 168]]-ban a [[senatus]] határozata értelmében a consulok és a népgyűlés fele-fele arányban gondoskodott a ''tribuni milites'' megválasztásáról, azzal a kikötéssel, hogy [[Lucius Aemilius Paulus Macedonicus|Lucius Aemilius Paulus]] hadvezér maga választhatott közülük makedóniai hadjáratában részt vevő két legiója számára. |
||
A későbbi időkben általánossá vált a katonai tribunusok kinevezése, és nem csak a consulok, hanem a [[proconsul]]ok (illetve a mindenkori hadvezérek) részéről. A rang a császárkorban is fennmaradt, és [[Augustus]] idején még találkozunk a népgyűlések - ugyan névleges, de létező - szerepvállalásával megválasztásukban - [[Tiberius]] korától azonban már a császár kiváltsága volt a tisztek kinevezése. |
A későbbi időkben általánossá vált a katonai tribunusok kinevezése, és nem csak a consulok, hanem a [[proconsul]]ok (illetve a mindenkori hadvezérek) részéről. A rang a császárkorban is fennmaradt, és [[Augustus]] idején még találkozunk a népgyűlések - ugyan névleges, de létező - szerepvállalásával megválasztásukban - [[Tiberius]] korától azonban már a császár kiváltsága volt a tisztek kinevezése. |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
A '''tribunus militum consulari potestae''' (azaz [[consul]]i hatalmú katonai tribunus) [[Római Köztársaság]] legfőbb [[magistratus|magistraturája]] volt a [[Kr. e. 5. század]] második és a [[Kr. e. 4. század]] első felében. |
A '''tribunus militum consulari potestae''' (azaz [[consul]]i hatalmú katonai tribunus) [[Római Köztársaság]] legfőbb [[magistratus|magistraturája]] volt a [[Kr. e. 5. század]] második és a [[Kr. e. 4. század]] első felében. |
||
Amikor [[Kr. e. 445]]-ben [[Caius Canuleius]] [[néptribunus]] javasolta, hogy a consuli tisztség |
Amikor [[Kr. e. 445]]-ben [[Caius Canuleius]] [[néptribunus]] javasolta, hogy a consuli tisztség nyíljon meg a [[plebejus]]ok számára is, a politikai életet irányító [[patrícius]]ok a kísérletet azzal csáklyázták meg, hogy a következő évben 3, consuli jogkörökkel felruházott katonai tribunust választottak az állam élére. Hogy ennek mi volt pontosan a haszna, az nem ismert, ugyanis a tisztséget plebejus is betölthette, sőt bármikor szabadon visszatérhettek a consuli címhez. Ezért aztán a [[Kr. e. 444]]-[[Kr. e. 367|367]] közötti időszakban mintegy 50 alkalommal vezették katonai tribunusok az államügyeket, a fennmaradó időközökben pedig consulok. |
||
A katonai tribunusokat a [[comitia centuriata]] választotta, valószínűleg szerényebb külsőségek közt, mint a consulokat. Számuk 3-4 körül mozgott, majd [[Kr. e. 405]]-ben hatra emelkedett. Mivel a censorokat kollégáiknak tekintették, helyenként 8 katonai tribunusról olvashatunk. A tisztséget végül [[Caius Licinius Stolo]] néptribunus javaslatára törölték el Kr. e. 367-ben. |
A katonai tribunusokat a [[comitia centuriata]] választotta, valószínűleg szerényebb külsőségek közt, mint a consulokat. Számuk 3-4 körül mozgott, majd [[Kr. e. 405]]-ben hatra emelkedett. Mivel a censorokat kollégáiknak tekintették, helyenként 8 katonai tribunusról olvashatunk. A tisztséget végül [[Caius Licinius Stolo]] néptribunus javaslatára törölték el Kr. e. 367-ben. |
||
A lap 2006. december 28., 23:55-kori változata
| Az ókori Róma kormányzata |
|---|
|
Római Királyság |
| Magistratusok |
| Különleges magistratusok |
| Egyéb tisztségek, címek |
| Politika és jog |
A tribunus militum (katonai tribunus) alapvetően két tisztséget jelölt: egyfelől az ókori Róma legmagasabb rangú katonatisztjeit nevezték így, másfelől hasonló nevet viseltek azok a tisztségviselők, akiket egy időben a consulok helyett választottak az állam élére.
A katonatisztek
A római seregek legfontosabb tisztjeinek neve egyértelműen a törzsek (latinul tribus) elnevezéséből ered. A római történetírók ezt azzal magyarázták, hogy hajdan egy-egy tiszt vezette a három nagy törzs, a Ramnes, Luceres és Tities soraiból toborzott 3000 fős „eredeti” legiót. Polübiosz korára (Kr. e. 2. század) mindenesetre már minden egyes legióhoz hatan tartoztak, de a számuk emelkedésének folyamatát senki sem dokumentálta.
Hatalmuk az egész legióra kiterjedt, ezért a zavar elkerülése végett párokra oszlottak, és az egyes párosok kéthavonta váltották egymást. Mivel a hadjáratok általában hat hónapon belül lezajlottak, többnyire minden tribunusra csak egyszer került sor. A hadbíróságokon ők ítélkeztek, és akár halálos ítéletet is hozhattak. Feltehetően ők nevezték ki a centuriókat, és ők jelölték ki számukra a csapattesteket.
Kr. e. 361-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. Kr. e. 311-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül Kr. e. 207-ben Caius Claudius Nero és Marcus Livius Salinator consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál.
Kr. e. 171-ben, amikor Perszeusz makedón király ellen robbant ki a háború, törvényben szabályozták, hogy ebben az évben kizárólag a consulok és praetorok döntsenek a tisztek személyéről. Feltehetően a következő évben is így volt, Kr. e. 169-ben azonban ismét volt a népnek beleszólása az ügybe: a négy tartalékos legio tribunusait ismét ők választották meg. Végül Kr. e. 168-ban a senatus határozata értelmében a consulok és a népgyűlés fele-fele arányban gondoskodott a tribuni milites megválasztásáról, azzal a kikötéssel, hogy Lucius Aemilius Paulus hadvezér maga választhatott közülük makedóniai hadjáratában részt vevő két legiója számára.
A későbbi időkben általánossá vált a katonai tribunusok kinevezése, és nem csak a consulok, hanem a proconsulok (illetve a mindenkori hadvezérek) részéről. A rang a császárkorban is fennmaradt, és Augustus idején még találkozunk a népgyűlések - ugyan névleges, de létező - szerepvállalásával megválasztásukban - Tiberius korától azonban már a császár kiváltsága volt a tisztek kinevezése. Augustus egyébként törvényt hozott arról, hogy a senatorok gyermekei kötelező szolgálatukat szintén tribunusi rangban kezdhessék (tribunus laticlaviusok, a megkülönböztetésül viselt tunica laticlavia nevű ruhadarabról), ám valós hatalom nem társult címükhöz. A későbbi császárkorban már származásra való tekintet nélkül neveztek ki tribunusokat, és gyakran csak fél évre, hogy minél többen részesülhessenek a kegyben.
A politikusok
A tribunus militum consulari potestae (azaz consuli hatalmú katonai tribunus) Római Köztársaság legfőbb magistraturája volt a Kr. e. 5. század második és a Kr. e. 4. század első felében.
Amikor Kr. e. 445-ben Caius Canuleius néptribunus javasolta, hogy a consuli tisztség nyíljon meg a plebejusok számára is, a politikai életet irányító patríciusok a kísérletet azzal csáklyázták meg, hogy a következő évben 3, consuli jogkörökkel felruházott katonai tribunust választottak az állam élére. Hogy ennek mi volt pontosan a haszna, az nem ismert, ugyanis a tisztséget plebejus is betölthette, sőt bármikor szabadon visszatérhettek a consuli címhez. Ezért aztán a Kr. e. 444-367 közötti időszakban mintegy 50 alkalommal vezették katonai tribunusok az államügyeket, a fennmaradó időközökben pedig consulok.
A katonai tribunusokat a comitia centuriata választotta, valószínűleg szerényebb külsőségek közt, mint a consulokat. Számuk 3-4 körül mozgott, majd Kr. e. 405-ben hatra emelkedett. Mivel a censorokat kollégáiknak tekintették, helyenként 8 katonai tribunusról olvashatunk. A tisztséget végül Caius Licinius Stolo néptribunus javaslatára törölték el Kr. e. 367-ben.